Nagyi

Szenczi Tóth Károly, 2017. március 15., szerda 16:05, frissítve: szerda 16:17

A nagyi ezerszer mesélte, télen húszcentis havat taposva gyalogolt az iskolába, egy kilométer oda, egy vissza. Harisnyára ázott cipő. Nem járt itt akkor még csak HÉV, az is félóránként. Autó? Jaj, hát dehogy! Pesti peremkerület, mindenki ismert mindenkit, most karnyújtásnyira lakótelep buszvégállomással. De itt, ezt a részt hál’ isten meghagyták úgynevezett zöldövezetnek. Nagyi most a telek végében, a kis házban lakik, valamikor nyári konyha volt. Át lett alakítva neki. Az utcafront házát odaadta a lányáéknak. A mama csak pihenjen! De nem pihen. Na jó, megfőz. Hét végén sütemény. Ingvasalás… na, az is. Nagyi a délelőttöt a nagy házban tölti. Amikor az ebéddel elkészült, lesöpri a kerti járdát, aztán elvonul a hátsó házba, lepihen. Csak este, a délutáni szappanoperák után jön újra elő. De akkor már unszolni kell. Nem akarok én zavarni, mondja.

Minden este megkérdi: a boltból mi kell. Ceruza, papír. Mert reggel az elsők közt ott van. Télen, ha jeges az út, a lánya nem engedi. Még csak az kell, hogy a mama elcsússzon.

Éjjel tizenegy is elmúlt, buliba indulnak a gyerekek. Réka és Zsolti nagy kamaszok. Anya, mit jelent az, hogy ötórai tea? Meg össztánc! És hölgyválasz? Ja, tudom, apával úgy ismerkedtetek meg. Ifjúsági park. A Bergendyék, ugye ez volt a nevük… Láttuk egy régi felvételen, elég jók voltak. Nagyinak nem tetszik ez az éjszakai dolog. De apa széttárja a karját: hogyan tilthatnám meg? Egyáltalán, mit keresnek az utcán a gyerekek ilyen késői órán? Az én időmben… És jönnek a bezzegek. Este nyolckor otthon kellett lenni. Pláne a lányoknak. A klubdélutánt négykor tartották, a testvériskola fiúosztálya jött, szegény nagyapátok is oda járt (itt nagyi, mint özvegy, mindig sóhajt), minden lány belé volt esve. Büfé is volt, az anyukák kentek szendvicset. És tánciskola a tornateremben, heti kétszer, Rezső bácsi volt a tánctanár. Zongorakísérőt ő hozott magával, Elvira néni, kottából. A tviszt csak rángatózás, gyermekeim. A rumba, a foxtrott! Az igen!

A szülők éjjel autónként négy gyereket vállalnak, vissza el ne induljatok egyedül! A diszkó tulajdonosa a szülőknek értekezletet tartott. Plakáton hirdette. Áradóan kedves volt. Neki is van gyereke, személyesen felügyel. Ne tessék aggódni! Alkohollal? Még hogy mi kiszolgálnánk a tizenévest? Honnan tetszik ezt venni? Kábszer sincs. Ugyan, kérem.

Amikor a nagyi tavaly tavasszal meglátta Réka vörös ultraminijét, viccesen kérdezte: szoknya ez, édes lányom, vagy szélesebb deréköv? Kinn van mindened. Hogy lehet így járni? És leülni! Barátja van az én unokámnak? Alig múlt tizenhat! Jó, hát fejlett a melle, haj, mi meg még el is szorítottuk. Réka Zsolti osztálytársával, Patrikkal jött össze, házibuli volt, anyu, ugye nem lesztek itthon, a nagyi a kis házból figyelt.

Nem tanul meg ez a lány főzni? Nagyi csupán érdeklődik. Dehogyis szól ő bele a dolgokba. Mama kedves, azok az idők elmúltak. Ma a nők üzletasszonyok, menedzserek, meg minden.

Ha Rékának olyan férje lesz, akkor majd megtanul.

Zsolti fészbukozik, és mindenről tájékozva van, arról kevésbé, mi volt a házi feladat. De nem izgatja, reggel megcsinálja. Sebtében, sietve. Tanulni csak verset szokott. Nem érti, az mire való. Mondta is az apja: könyvet a kezedben egyszer ha látnék, fiam, azonnal fotóználak. A fiú csak néz, nem válaszol, aztán megvonja a vállát, és a szobájába megy. Különben jeles tanuló. Még nem tudja, hova jelentkezik. Trendi médiaszak nem lehet, mert hallgatag.

Réka és Zsolti a nagymamát szianagyinak szólítja, Zsolti két éve nem engedi megölelni magát, Réka azért néha odabújik. Szóba ritkán elegyednek vele, mama, meg kell értenie, ebben az életkorban… Szianagyi megérti. De amikor Zsolti az ő főztje helyett az iskolából jövet egy gyorsbüfés big szendvicset eszik valami öntettel, mégis kicsit megsértődik.

A pincében levő nagy ovális asztalon pingpongozni? A nagyit kérdezzétek. Övék volt. Az ebédlő közepén állt, a vendégek körbeülték, kávé, tea, házi likőr, linzer, keksz; nem volt, ami most járja: menjünk vendéglőbe, gyerünk brancsra, és le van tudva minden.

Egy borongós novemberi reggelen nagyi elesett a konyhában. Combnyaktörés, mentők. Réka sírt, felhívta Patrikot, ő ugyan nem megy diszkóba. Zsolti órákra a szobájába zárkózott. Együtt mentek a kórházba. A betegágynál Zsolti lehajolt, megölelte a nagyit, és azt mondta, szianagyi, siess haza, jövő héten jönnek a haverok számítógépezni, légyszi, süss almás pitét. Tudod, amilyet szoktál… és amilyet csak te tudsz. Mégis más, mint a bolti pudingos, rácsos, helyben sütött.

Valahogy jobb az íze.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 11.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása