Egyébként én teljes mellszélességgel támogatom az internetadó bevezetését, mert Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tegnap olyan javaslatot terjesztett elő, amely igazságosabb Magyarországot teremt.

Először is, ha ez után az adatforgalom után adót fizetünk, gigabájtonként százötven forintot, bizony mindenkinek elmegy a kedve a naphosszat való netezgetéstől, és végre rendes dolog után néz. Minek annyi macskás videót küldözgetni, ugye? Hogy például egy tervezőgrafikus vagy mérnök iszonyat mennyiségű adatot kénytelen nap mint nap átküldeni interneten? Használjon csőpostát, vagy nézzen valami normálisabb meló után! (Lehet például okleveles juhász a miskolci egyetemen.) Végre munkaalapúbb lesz a társadalom.

De ez csak egy a jótétemények közül. Hogyan is befolyásolja majd az új adó a politikai életet? Kiegyenlítettebbé teheti a küzdelmet, és ennek valószínűleg minden demokrata, így Varga Mihály is majd szerfölött örül. Leginkább ugyanis liberális és/vagy baloldali polgártársaink azok, akik folyton az interneten mocorognak, klikkelgetnek, a Facebookon lájkolgatnak különféle politikai oldalakat és felhívásokat. Tankönyvbotrány, lájk! Hülyeorbánviktor – megalájk! Tüntetés az internetadó ellen a Kossuth téren! – megosztom.

Valljuk be őszintén, ehhez képest a jobboldalon a pitypang, megírom, vajmi kevés ellensúlyt képez. Az internetes közösségi média egyenesen a liberális aktivizmus Kánaánja: beszélni, állást foglalni, a tetszik gombot nyomogatni ugyanis egész nap lehet, csinálni viszont semmit sem kell. Ha összesítenénk, mennyi lájkot és megosztást kapott az elmúlt pár esztendőben például az egyik legaktívabb ellenzéki hecc-csapat, a Milla, akkor elmondhatjuk, hogy ebből már nem egy, de három baloldali kormányra is futotta volna. Ha éppenséggel ezek a lájkok szavazatra változnak.

De nem változtak, mert a fotelből sokkal kényelmesebb voksolni, ráadásul azt az összes ismerős látja, ellentétben a hülye szavazófülkével, ahonnan még szelfizni sem lehet.

Ezt az egyenlőtlenséget ismerhette most fel nemzetgazdasági miniszterünk, aki, úgy tűnik, szeretne esélyt adni liberális polgártársainknak arra, hogy eztán az internet helyett az utcán és a szavazófülkében politizáljanak. Ez nyilván nem tesz majd jót a Fidesz népszerűségi mutatóinak, de ilyen egy lovagias miniszter, na.

Más kérdés, hogy azt még én sem teljesen értem, hogy miért jó a kormánypártoknak egy olyan intézkedés, amely egyszerre dönti romba a több éve tartó rezsicsökkentés eredményeit, és robbant ki olyan elégedetlenségi hullámot majd, amit – éppenséggel internet-előfizetők híján – Deutsch Tamás ügyes facebookos kommunikációja sem tud majd lecsillapítani.

Most abba már nem mennék bele, hogy miképpen csökkenti ez a tervezett adó a digitális szakadékot és egyenlőtlenséget az országban, miképp szolgálja majd azok érdekeit, akik sokoldalúan szeretnének tájékozódni az internetről (úgy is mint a támogatni szándékozott középosztály tagjai), és mi lesz így a miniszterelnök úr ígéretéből, miszerint 2018-ra minden háztartásban lesz széles sávú internet. Nem mennék bele, mert ezt én sem értem.

Ám ezek bagatell kérdések, én nem foglalkozom velük, bízom a miniszter úr előrelátásában. A legfontosabb ugye, hogy az ellenzékieknek végre fel kell kelni a fotelből. Szerintem fel is fognak. Ez viszont már legyen a belügyminiszter baja. Én ezt az adót akkor is támogatom.

Ne kattintgasson már mindenki összevissza, ide-oda, bele a széles nagyvilágba!

Az Átutazó blog további bejegyzéseit itt olvashatja.