Teszt: Toyota Aygo 1.0

Színes a világ

Automobil, 2012. augusztus 16., csütörtök 08:13
2005-ös bemutatkozása óta keveset változott az Aygo, most is ugyanazt tudja, mint hét évvel ezelőtt.

Külső

2005-ben mutatkozott be a Toyota minije, azóta csak minimálisan változott külseje. Mellette szól, hogy még most sem tűnik kopottnak, a LED-es lámpákkal egészen fiatalos benyomást kelt. Bármilyen kedves is az arca, nem egy tucatmodell, pedig ebben a narancssárga színben kifejezetten mutatós.

Belső

Nagy problémája az Aygónak, hogy messzire süt róla az árcédula által nem tükrözött költségkímélés. Vékonyka a kormánykerék, olcsók a műanyagok, a lemezajtó csukásának hangja inkább lehangol, mint minőségérzetet kelt, ablakemelőből csak egy-egy jutott az első ajtókra − a hátsó oldalablakokat elefántfüllel lehet kibillenteni. A visszapillantók manuálisan, kis karral állíthatók, a kormány csak magasságban állítható. Keskenyek az első ülések, nincs tartásuk, a bent is visszaköszönő külső szín viszont feldobja a hangulatot. Amilyen kicsi az autó, olyan szimbolikus a csomagtartója is.

A teszt folytatását autós szakportálunkon, az Automobilon olvashatja!

Forrás: Automobil
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása