Orbán Viktor pellengérre állította az Európai Parlamentet

Boros Bánk Levente

2012. január 20., péntek 09:07
A szerdai Európai Parlamentben (EP) Magyarországról folytatott vitákhoz hasonló események után a sajtó munkatársai gyakran teszik fel nekünk, politológusoknak a kérdést: vajon ki is jött ki az ülés végén győztesen a teremből?

Az elmúlt hetek, hónapok történéseit figyelembe véve, tekintettel a vita óta megjelent hazai és nemzetközi kommentárokra, és nem utolsósorban a piacok pozitív reakcióit is ismerve (lásd forinterősödés), világosnak tűnik, hogy Orbán Viktor – és ezzel Magyarország – kiáltható ki az esemény nyertesének. Morálisan egyértelmű sikerről beszélhetünk, de politikai értelemben is lényegesen jobban áll hazánk, mint az ülést megelőzően. Ennek alátámasztására álljanak itt az érvek pontokba szedve.

Orbán Viktor önként vett részt a vitában

Magyarország miniszterelnöke – az Unióban szokatlan módon – saját kezdeményezésére utazott Strasbourgba, hogy ismertesse a kormány álláspontját és megvédje a kormány döntéseit az EP-képviselők kritikáival szemben. Minthogy nem hívásra vagy felszólításra érkezett, így bátor, (végre) proaktív lépést tett: az embernek szinte az volt a benyomása, hogy ténylegesen Magyarország miniszterelnöke állította kritikusait pellengérre és nem is az európai balliberális politikai család kísérelte meg ugyanezt fordítva. Ebben a tekintetben a miniszterelnök politikai presztízse nőtt, azzal pedig, hogy vállalta a megmérettetést, morálisan szintén profitált.

Felkészületlen, előítéletes balliberális képviselők

Orbán morális győzelmének második okát a vita minősége (és tartalma) bizonyítja. Akinek volt szerencséje (és legfőképpen türelme) végighallgatni az ülést, annak megdöbbentő élmény és egyben szánalmat keltő lehetett azt tapasztalni, amilyen stílusban és érvekkel támadták a kormány európai (és, sajnos, magyarországi) balliberális ellenfelei hazánkat. Természetesen ezen a ponton mindenkinek a kommunista múlttal rendelkező Daniel Cohn-Bendit juthat eszébe, aki ismét a tőle megszokott, kultúrkörökben egyébként elfogadhatatlan, kocsmai stílusban ordibált az ülésteremben. De politikai stílusukat tekintve a jelenleg liberális színekben pompázó képviselő mellett nem nagyon maradtak el balliberális elvtársai sem, ugyanis legtöbbjüket egyáltalán nem zavarták a tények. Konkrétumok helyett – elsősorban ideológiai alapon – általánosságokban vádolták nem demokratikus törekvésekkel a magyar kormányt, citálva olyan, egyébként alap- és jogtalan támadásokat, amelyekből az utóbbi bőven jelent meg a nyugati sajtóban.

Összességében tökéletes volt a kontraszt, hiszen még a kevésbé tájékozatlan szemlélő is meggyőződhetett arról, hogy a felszólalások egyrészt ideológiailag motiváltak voltak, hiszen csakúgy, mint hazánkban a balliberális oldal indított offenzívát egy jobboldali, konzervatív kormánnyal szemben. Másrészt, ahogy korábban, úgy ezúttal sem konkrét jogszabályi helyekre vagy döntésekre (tényekre) mutattak rá Magyarország kritikusai, hanem általános és szubjektív vádaskodásban fulladt ki érvrendszerük. Ezzel a jelenséggel szemben álltak Orbán higgadt, konkrétumokat adó és kérő, kompromisszumkészséget deklaráló felszólalásai, amelyek során – amikor ennek szükségét látta – „udvariasan, de határozottan” utasította vissza a rágalmakat vagy védte az ország érdekeit. (Tegyük hozzá, hogy a balliberális képviselők felszólalásainak tartalma és stílusa messze alulmúlta az egyébként sokat – gyakran okkal és joggal – kritizált magyar országgyűlésben megszokottakat.)

A kormány kompromisszumkészsége

Orbán Viktor mind az ülésen, mind pedig az azt követő sajtótájékoztatón többször kinyilvánította, hogy minden érdemi (értsd: konkrét) kritikát megfontolásra érdemesnek és alkalmasnak tart, és amennyiben azok megalapozottak, készek a szükséges (és elvárt) változtatások megtételére. Ez egy józan, belátó és higgadt politikushoz illő hozzáállás.

Az természetesen más, viszont lényeges kérdés, hogy az Európai Bizottság által kedden indított, különböző szankciókkal fenyegető kötelezettségszegési eljárásai nagyban leszűkítették a magyar kormány mozgásterét, így érthető, hogy ezen a fenyegetések árnyékában az adott – egyébként egyáltalán nem fajsúlyos – részletkérdésekben visszakozni kénytelen Magyarország. Ennek belátása szintén erényként és még véletlenül sem hibaként értékelhető.

Az EU meghátrált

A bevezetőben felvillantottam, hogy az EP-vitát követően politikailag jobban helyzetben van hazánk, mint azt megelőzően volt. Ennek elsődleges oka az imént kifejtett és deklarált kompromisszumkészség, hiszen Orbán nyilatkozatai szerint a Bizottság által kifogásolt kérdések nagy részét befogadják, miközben állnak a politikai (és nem technikai) természetű viták elé. Kétségtelen, hogy ezt úgy is lehet értelmezni, Magyarország meghátrált, ami részben igaz is. De ha visszagondolunk a hetekkel (hónapokkal) korábban megfogalmazott kritikákra, akkor valójában azt látjuk, az Unió képviselői már sokkal kisebb elánnal vádolták hazánkat, amikor konkrét észrevételeket (és nem általános politikai nyilatkozatokat) kellett tenniük. Barroso az év vége előtt még bizonyos törvények visszavonását követelte, más biztosok szintén általánosságokban fogalmaztak, mikor fenntartásaikról beszéltek. Végül csupán három konkrét területen tudtak eljárást indítani hazánkkal szemben, azaz a kezdeti, egészpályás letámadásból kósza támadgatássá változott az immár hivatalossá vált álláspont. Végeredményében tehát világosnak látszik, hogy az EU sokkal többet engedett, képviselői – saját tekintélyük megóvása érdekében – ugyan megindítottak néhány jogsértési eljárást, de Magyarország kérdésében már a kihátrálás útjára léptek. A magyar kormány pedig, amennyiben megteszi a szükséges apróbb változtatásokat, elegánsan és bölcsen szabad elvonulást engedhet nekik.

Természetesen még egyáltalán nincs vége hazánk Canossa-járásának, hiszen a felbőszült hazai és nemzetközi balliberális közeg továbbra is minden eszközt fel fog használni arra, hogy lejárassa és újabb kényszerpályákra szorítsa Magyarországot. Ha megszületik a mindkét fél által elfogadható egyezség az EU és a magyar kormány között, kezdődik az újabb menete annak a többszereplős pankrációnak, amelyben a következő kihívó a Nemzetközi Valutaalap lesz. Mindenesetre az első menetet, még ha pontozással is, de úgy tűnik, megnyerte Orbán Viktor.

Korábbi bejegyzések

MNO vezető hírek

Az Orbán-kormány számos konfliktust vállalt azért, hogy az adósokon segítsen, és csökkentse a devizakitettségből adódó kockázatokat. Tovább

Megkezdték kedden annak a védőszerkezetnek az építését, amely a nyáron tűzkárt szenvedett Andrássy úti házat fogja védeni a további pusztulástól. Tovább

3

„Áldozat az egész nemzet, mindenki megszenvedte ennek az időszaknak a szörnyűségét.” Tovább

5

A fekete fiút lelövő fehér rendőr ügyében hozott esküdtszéki döntés következtében lángba borult a város. Jön a Michael Brown-törvény? Tovább