Horthy Miklósnak mint Magyarország államfőjének is elvitathatatlan érdemei voltak Magyarország talpra állításában. Az 1921-től 1931-ig terjedő, Bethlen István miniszterelnök nevével fémjelzett időszakban miniszterelnökére sok mindent ráhagyva és tőle elfogadva ügyesen manőverezte az országot a veszélyes vizeken – mondta korábban a kormányzóról az MNO-nak Szakály Sándor történész. A kormányzót azonban nem ezen időszak, hanem az ezt megelőző és ezt követő évek miatt szokták ellentmondásosnak, megosztónak titulálni.

Horthy Miklós 1909-ben lett Ferenc József szárnysegédje, majd az első világháború kitörésekor tengerre szállt és altengernagyként vonult vissza. A világégés után, ahogy ő fogalmazott, acélseprűvel igyekezett rendet tenni, ezt nyomatékosítandó még a Szegeden ülésező Károlyi-kormány hadügyminiszterségéért is lemondott. Turbucz Dávid történész doktorandusz lapunknak leszögezte: ugyan a Nemzeti Hadsereg fővezéreként Horthy számos olyan beszédet tartott, amelyben legitimálta a 120 napos Tanácsköztársaságot kísérő vörösterror bosszúját, a fehérterrort, de ő maga semmiféle parancsot nem adott a leszámolásokra.

1919. november 16-án vonult be fehér lovon Budapestre, ekkor mondta el a Gellért szálló előtt híressé vált, vörös rongyos beszédét. A kormányzóságot 1920. március elsején foglalta el, és egészen 1944. október 16-áig hivatalában maradt. Kétszer is megakadályozta IV. Károly visszatérését, noha elkötelezett volt abban, hogy Magyarország államformájának királyságnak kell maradnia. Többször érte az a vád, hogy dinasztiát akart alapítani, de ezt az MNO-nak maga a kormányzó menye, Horthy Istvánné gróf Gyulai Ilona cáfolta.

Belpolitikájában határozottan lépett fel a kommunisták és a nyilasok ellen, volt időszak, mikor egyszerre ült börtönben Rákosi Mátyás és Szálasi Ferenc. Fő támasza a nagybirtokos és tőkés osztály volt, valamint az általa alapított vitézi rend. Külpolitikáját a revíziós törekvések mellett az angolbarátság határozta meg, előbbi Olaszországgal és Németországgal való együttműködésre szorította, utóbbit pedig a második világháborúból való kiugrási kísérletkor akarta kamatoztatni. 1944 októberében kényszerült lemondásra, mikor fiát elrabolta és koncentrációs táborba hurcolta a Gestapo. Német és amerikai hadifogolytáborban is raboskodott, a nürnbergi perben tanúként hallgatták ki. A második világháborút követően Portugáliában telepedett le, ott hunyt el 1957-ben.

A közelmúlt személye újra reflektorfénybe került, először Kerekiben, majd Gyömrőn állítottak neki szobrot. A Kerekiben álló mását vörös festékkel öntötte le Dániel Péter ügyvéd, ő is ott volt azon tüntetők között, akik vasárnap az „újjáéledő Horthy-kultusz és az azzal járó antiszemitizmus” ellen demonstráltak a Hősök terén.