A szent háborúban már nem elég a demokraták jajongása

Tompos Ádám, 2012. június 27., szerda 20:30, frissítve: szerda 20:51
Transzcendens, történelmi, nyelvészeti, politikai és tudományos alapon is megvitatta a balliberális értelmiség színe-java, hogy hol tart a visszalopakodásban a Horthy-kultusz és hogy ehhez mi köze a kormánynak. Minderre a Fapados Alapítvány és a Demokratikus Koalíció közös konferenciáján került sor.

A magyar társadalomnak rengeteg kibeszéletlen, feldolgozatlan múltbél problémája van. Kimutatás ugyan nem készült róla, de biztos vagyok benne: ezeknek a témáknak az apropóján szervezték meg a legtöbb és leghosszabb konferenciákat. Szerdára kettő ilyen is esett, mi a Demokratikus Koalíció és Fapados Alapítvány kerekasztal-beszélgetését választottuk, amelyet az újjáéledő Horthy-kultusz kapcsán tartottak egy belvárosi szálloda konferenciatermében. Jó esély mutatkozott rá, hogy kremlinológiai szempontból ez lesz az érdekesebb esemény, tippünk be is jött: a DK büszkén posztolta weboldalán a közös képet a mesterről és a tanítványról, Gyurcsány Ferencről és Bajnai Gordonról. Az eredeti műsorrend szerint előbbinek kellett volna megnyitnia az előadássorozatot, ez valamiért elmaradt.

Bibóval kezdődött

Így Romsics Ignác történész nyitott: természetesen Bibó István idézésével. Szavai inkább illettek nyomtatásba, ugyanis hiába sorolta fel a magyar nemzet birodalmi aranykora után frusztráltan ácsingózók listáját a turanistáktól kezdve Jászi Oszkárig, ettől a a felolvasástól a köztársaságpárti derékhad jelenlévő különítménye még nem rohamozta meg a XII. kerületi turulszobrot, csak udvariasan tapsolt. Hasonló hatást váltott ki Turbucz Dávid is, aki nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy egy ilyen végsőkig elszánt demokrata közegben árnyalja a kormányzó kultuszát, politikáját, örökségét. Például a történész doktorandusz kijelentette, hogy Horthy nem volt fasiszta, és Magyarország nem az utolsó csatlós volt. Könnyen lehet, hogy ezért a tényszerűségért a panelbeszélgetések szünetében többen lefiatalozták, de igazságtalan lenne, ha nem jegyeznénk fel azt is: a későbbi hozzászólók rendszeresen idéztek friss könyvéből.

Gábor György vallástörténészre hárult tehát az a hálás szerep, hogy a jelenlegi kormány nyakába zsuppolja az újjáéledő Horthy-kultuszt. Na nem csak úgy lármázva, ahogyan azt egy MSZP-potentát teszi, hanem lassan építkezve. Olyan kifejezések használatával, mint transzcendens politikai közösség, marginalizálódott primordiális tényező, kozmikus hatalom, a gonosz rituális megidézése, a történelem instrumentalizálása, szükségszerű szakrális reneszánsz. Egészen el voltam keseredve, mert egy pontig azt hittem, hogy ezt az előadást hazánkban maximum Tamás Gáspár Miklós tudná értelmezni, akarom mondani dekódolni, de ő viszont nem volt a teremben. Aztán jött egy gondolatmenet arról, hogy nálunk a politikai racionalitás vitája szent háborúvá lényegült át, ahol minden eszköz megengedett, sőt szükséges a gonosz legyőzésére. Végül pedig egy Orbán Viktortól származó idézet tette teljessé az élményt a demokraták számára.

Vásárhelyi riadót fújt

Vásárhelyi Márián volt a sor, hogy feltüzeljen minden jelenlévőt, hogy a lopakodó Horthy-kultuszt megállítandó kezdjenek el cselekedni, mert ahogy ő fogalmazott: a demokratikus ellenzék jajveszékelése már nem elég. Szokásához híven beszédét a tudományos megalapozottság síkjára terelte, rengeteg felmérés eredményének ismertetésével. Tudta például, hogy bizonyos számítások szerint nagy valószínűséggel megállapítható, hogy 2010-ben tíz szavazóból hét pozitívan értékelte Horthy szerepét? De aztán ugyanazon a száraz, szenvedélymentes hangon olvasott fel a Fidesz által a Jobbiknak belógatott mézesmadzagról. És innen már nem volt megállás: Antall József is megkapta, hogy mosdatta a kormányzó bűneit, Boross Péter pedig virtigli horthysta lett, a Terror Háza hazug történelemhamisító műhely, de még a baloldal is kapott (Bajnaistul méghozzá!), mert nem értette meg, hogy nem mutathatja gyengeségét siránkozással és a már említett jajveszékeléssel. Spontán, szapora taps.

Debreczeni József közíró és DK-alelnök következett, Horthyt és Károlyit hasonlította össze, előadása kiváltott néhány őszinte felnevetést, de hosszú beszédét sokkal többször kísérte Vörös T. Károly unaloműző aprópénzcsörgetése. Az ebédszünet előtt azonban belehúzott: az Orbán-rezsim szerinte elfogultabb igazságszolgáltatással, kevésbé szabad sajtóval és korlátozottabb parlamentarizmussal operál, mint Horthyé, sőt: a jelenlegi miniszterelnöknek Debreczeni szerint több hatalma van, mint a kormányzónak volt. Az ebédszünet után Karsai László történész sem szolgált sok újdonsággal: tulajdonképpen bevallotta, hogy saját magától idéz, korábbi munkái, cikkei alapján állította, hogy az ellentengernagy nem érdemel szobrot.

Munkásmozgalmi nyelvemlék

Ripp Zoltánra maradt, hogy ledorgálja a baloldalt, ami – figyelem, kremlinológia ismét: „már nem egyenlő az MSZP-vel” – amiért még mindig túl megengedő az elmiépesedett, arcátlan Fidesszel, amellyel szemben egy arctalan MSZP áll – mondta. Ami Gábor György nyelvében a transzcendens dimenzió, az Rippnél a munkásmozgalmi nyelvemlék, ennek megfelelően ne csodálkozzunk az olyan kifejezéseken, mint agitatív álláspont, lopakodó hétköznapi fasizmus, a rezsimet rendies alapon kiszolgáló hivatalnokok, vallási fundamentalizmus, puccskísérlet.

Felteszem, csak azért nem kezdtek rögtön barikádépítkezésbe a jelenlévők, mert Kerék-Bárczy Szabolcs a keresztényi tanítás egyetemességéről beszélt Ripp után. Nem tudom, miképpen passzol ez össze azzal, hogy a magántulajdon szentségét és az emberi méltóságot tűzzel-vassal is megvédik, az viszont megvan, hogy pontosan hol, mikor és kitől hallottam először azt a nem túl eredeti gondolatot, miszerint a Fidesz és a Jobbik tulajdonképpen kulturális koalícióban van. Igen, pontosan: Kerék-Bárczy főnökétől.

Csepeli György szociológus arra vállalkozott, hogy Horthy szenvedő szerkezetű igehasználatából levezesse a kormányzó fatalista mivoltát, Vitányi Iván pedig szokásához híven a modernitásról és a szabadság kis köreiről kiabálva próbálta kiterelni Magyarországot a 150 éves feudalista pocsolyából és a centrális erőtérből. Nem tudom, sikerült-e, mert a vitát már nem vártam meg, de biztos demokratikusra sikerült.

Horthy Miklós máig megosztó, indulatokat kiváltó személyiség, aki ellen fő érvként antiszemitizmusát és a zsidóságot érintő politikáját szokták felhozni. Turbucz Dávid történész doktorandusszal, a téma fiatal kutatójával a kormányzó antiszemitizmusáról készített interjút az MNO.

A május 13-án a Kerekiben felállított Horthy-szobrot Dániel Péter három nappal később leöntötte vörös festékkel. Tette miatt a Budapesti Ügyvédi Kamara előzetes fegyelmi vizsgálatot indított az ügyvéd ellen.
hirdetés
Magyar hang
Apa csak rossz van II.
D. Horváth Gábor
Az Ökumenikus Segélyszervezet is gyűlöletet szít az apákkal szemben.
hirdetés

Hozzászólások - 6 db

A hozzászólások mutatása