Petre Cozmával Veszprémben találkozunk, ott, ahol elindult tehetséges fia valódi karrierje, és ott, ahol a végtelen bánat rászakadt egy addig vidám családra. A szálloda halljában ülünk le, a háromnegyed évvel ezelőtt még testes férfi láthatóan több tíz kilót fogyott, arca borostás, tekintete örömtelen. Kezét tördelve várja a kérdéseket, miközben az asztalra mered. Nehezen jönnek az első szavak, ahogy nézzük egymást, bevillan egy kép az idén januári horvátországi férfi kézilabda-világbajnokságról, ahol a magyar és a román válogatott egy csoportban küzdött Eszéken.

Marian Cozma népszerű volt a magyar szurkolók körében, szerették, tisztelték, felnéztek rá, ellenfélként természetesen kicsit tartottak is tőle. Ő vidáman fogott kezet, beszélgetett az újságírókkal és a drukkerekkel is. Ez az élmény akkor természetesnek tűnt, a kép csak később égett a lelkekbe, és él azóta is oly elevenen, mintha csak tegnap történt volna – interjúnk további részét a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatják.