Bucsy Levente
Bucsy Levente

Két év telt el a második Orbán-kormány hivatali idejéből, a közvélemény-kutatások adatai közül pedig a legfigyelemreméltóbb egészen friss: a fővárosban az MSZP már népszerűbb a kormányerőknél, ez olvasható ki legalábbis az Ipsos kutatásából. Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója ezt úgynevezett „választásföldrajzi” okokra vezeti vissza.

– Vannak hagyományosan inkább baloldali és hagyományosan inkább jobboldali körzetek, ez eddig is érvényes volt. Budapesten most úgy tűnik, hogy a kormány megalakulása óta eltelt idő éppen elég volt arra, hogy megmutatkozzon a kiábrándultság – magyarázta a köztelevízióban kedd reggel a szakember, aki szerint a Fidesz éppen a felét veszítette el szavazóinak.

Nem elképzelhetetlen

Az Ipsos felméréséhez – erre már Molnár Csaba Gábor, a Nézőpont Intézet elemzője mutat rá – az is hozzátartozik, hogy a pártok közötti szavazatkülönbség egy-egy területen rendkívül csekély, hibahatáron belüli, ezért nem is nehezen elképzelhető, hogy Budapesten tényleg átvette a vezetést az MSZP, igaz, ezt az Ipsos mondja egyedül. – Tendenciájában valóban mondhatjuk, hogy sok szimpatizánst elveszített a Fidesz 2010 óta, de kimondottan szavazókat kevésbé nagy arányban. Mindig azt kell nézni, hogy akik most vasárnap elmennének szavazni, az egy szűkebb rétege a teljes népességnek, míg akiket a közvélemény-kutatók kérdeznek, az a teljes népességet reprezentálja, olyanokat is, akik az utolsó pillanatban döntenek majd.

Magyar Kornélia ehhez kapcsolódóan megjegyezte, hogy az ellenzék nem tudta eddig „felszívni” a kormányoldalról lemorzsolódott szavazókat, emiatt egyelőre a bizonytalanok tábora duzzadt hatalmasra.

– Szűkülő ollót látunk, valóban, de ez nem az ellenzéki tevékenységnek köszönhető. Országosan egyes mérések szerint 5-10 százalékos a különbség a Fidesz és az MSZP között, ez úgy megdöbbentő, hogy az MSZP közben lényegesen nem javított a helyzetén 2010 óta – figyelmeztet Magyar, aki szerint ha most lennének a választások, azért a kormányoldal még mindig kényelmes többséget alakíthatna ki.

Ha az előző kormány félidei népszerűségét vesszük, a Fidesz–KDNP-kormány vesztése hasonló a 2006 és 2010 közötti időszak tendenciájához, magyarázza Magyar Kornélia, aki szerint erre érdemes lenne odafigyelnie a kormányoldalnak; egy „szerencséje” azonban mégis van, hogy az ellenzék szétesett állapotban van.

A Jobbik korlátai

A műsorban szóba került a Jobbik előretörése is: a Tárki mérései szerint például a fiatal szavazók közül minden harmadik a radikális ellenzéki erő potenciális szavazója.

– Ez így igaz, a tendencia nem is új keletű. 2011 nyarán már több kutató azt mérte, hogy a Jobbik meg is előzte az MSZP-t a teljes népesség körében. Az, hogy a fiatalok fogékonyabbak a radikális szólamokra, ugyanakkor kevésbé testesítik meg ezt szavazatokban, egyfajta evidencia. A Jobbik – úgy tűnik – egy rétegpárt, és inkább bizonyos területeken, például Kelet-Magyarországon felülreprezentált, ez egyértelműen meghatározza a párt növekedési korlátait – mutat rá Molnár Csaba Gábor. Szerinte nem eltitkolandó, hogy az MSZP-ben és az LMP-ben még van növekedési potenciál, utóbbi bizonyította is ezt az utóbbi időben, most is 5-6 százalékot tudnak maguk mellett a teljes népesség körében.

Hogy egyes pártok már a 2014-es kampány előjátékaként indítják-e mostani figyelemfelhívó akcióikat (LMP: odaláncolás – DK: frakcióalakítás körüli helyzet), Magyar Kornélia úgy vélekedik, buta az a párt, amelyik nem néz a naptárra, hogy itt két év múlva választás lesz.

– A szigorúan vett kampány még nyilván nem kezdődött el, az sokkal nagyobb erőforrásokat igényel, nagyobb aktivitást, egyelőre a normál ellenzéki ügymenetet és vérmérsékletet látom, amiben a fene sem tudja, hogy mikor fognak felpörögni és milyen konstellációban.

Hányan töprengenek?

A bizonytalankodók óriási, egyesek szerint 60 százalékos tömegét megszólítani mindazonáltal nem lesz egyszerű.

– Nálunk negyven – vetette közbe Molnár Csaba Gábor –, és arról pláne nem beszélhetünk, hogy a pártok esetleg egymástól szipkáznak el szavazókat. Akik a kormányoldalt elhagyták, nem csatlakoztak egyetlen párthoz sem; annyit azért tudni lehet róluk, hogy ha valóban a Fidesz–KDNP táborát csökkentették és nem növelték az ellenzéki bázisokat, akkor erről az új rétegről annyit lehet mindössze elmondani, hogy 2010-ben a jelenlegi kormányerőkre szavaztak, de hogy ez mennyire fogja őket befolyásolni 2014-ben, ezt nehéz megmondani.

Molnár szerint valóban azzal küszködik az ellenzék, hogy valahogyan napirendre kerüljön olyan ügyekkel, amikből profitálni tudhat, közben viszont egyes erőknek a belső viszonyaikat is rendezniük kell. Magyar Kornélia belemenne a számháborúba, szerinte 50 százaléknyi a bizonytalankodó tömb. – Közülük 25 százaléknyi olyan, aki valószínűleg soha nem megy el szavazni, tehát 25 százalékot kell megszólítaniuk a pártoknak. Kérdés, hogyan. Még az sem világos, mi lesz a választói szempont 2014-ben: a kormányzókészség? A hitelesség? A korrupciós botrányok?