Augusztus 20-án lesz a hetvenedik évfordulója annak a tragikus eseménynek, amely minden valószínűség szerint jelentős mértékben befolyásolta Magyarország 20. századi történelmének alakulását. Horthy István kormányzóhelyettes vadászpilótaként, frontszolgálatban elszenvedett hősi halála 1942-ben a lehető legrosszabbkor jött a háborúból való kilépés lehetőségeit tapogató magyar politikai vezetés számára. A németek által indokoltan angolbarátnak, mi több „anglománnak” tartott Horthy István értékes diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezett a szövetséges hatalmaknál, amely kapcsolatok valószínűleg fontos szerepet játszottak volna akár a majdani kiugrás, akár a béketárgyalások alkalmával.

Mivel a Hitlerrel és politikájával távolról sem azonosuló kormányzóhelyettes kiiktatása a magyar politikai vezetésből a németeknek érdekükben állhatott, ezért jó okkal merül fel halálával kapcsolatban a merénylet gyanúja. Ezt erősíti az is, hogy Horthy István jól képzett – a repülőnapokon bravúros műrepüléseket végrehajtó – pilóta volt. A repülőtársadalom által elfogadott hivatalos verzió szerint azonban részben vezetési hiba miatt csapódott a földbe Horthy István vadászgépe, részben hozzájárultak a balesethez a gép alattomos repülő tulajdonságai is. A vita máig eldöntetlen. 

Szobor és konferencia

A hetvenedik évforduló közeledtével Kocsis Sándor, a Horthy Miklós Társaság elnöke azzal a kérdéssel kereste meg a HM katonai hagyományőrző és hadisírgondozó osztályát, hogy a HM látna-e lehetőséget arra, hogy Horthy István tevékenysége és személye bármilyen módon előtérbe kerüljön a HM támogatásával. A HM szakértői a korszakot jól ismerő történészekkel való konzultáció után megállapították, hogy Horthy István emléke ápolásának feltétlenül helye van a kánonban, hiszen magas rangú állami vezetőként is erkölcsi kötelességének tekintette a harctéri szolgálatot. Személyét nemcsak a hősi halála, de emberi jellemzői miatt is alkalmassá teszik arra, hogy a honvédség besorolja őt a példamutató elődök közé. Kortársai egyértelműen a korrekt úriember mintaképének ismerték el, akiben benne rejlett a nagy reményekre jogosító államférfivé válás lehetősége is.

Hende Csaba honvédelmi miniszter pártfogásába véve a kezdeményezést és a szándékok és tervek egyeztetése érdekében irodájában fogadta a kormányzóhelyettes özvegyét, a 94 éves Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőt, valamint fiát, ifj. Horthy Istvánt és feleségét. A találkozóra elkísérte őket Kocsis Sándor alelnök is.

Hende Csabánál járt Horthy István özvegye
Hende Csabánál járt Horthy István özvegye

Rövid találkozójukon a miniszter méltatta a kormányzóhelyettes emberi és erkölcsi nagyságát, majd tájékoztatta a családtagokat a minisztériumnak a Horthy Istvánnal kapcsolatos augusztus 20-i terveiről. E szerint felállítják mellszobrát a Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhelyen, amelyet egyúttal a volt kormányzóhelyetesről neveznek el. Tudományos emlékülést szerveznek a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban Horthy Istvánról és az általa is megélt történelmi időszakról, majd az itt elhangzó előadásokat tanulmánykötetben jelentetik meg.

A találkozó után a sajtónyilvánosságtól – szavainak többszöri kiforgatása miatt – régóta elzárkózó Horthy Istvánné kizárólag az MNO stábjának nyilatkozott.

Az özvegy emlékei és véleménye Horthy megítéléséről
Az özvegy emlékei és véleménye Horthy megítéléséről

gr. Edelsheim-Gyulai Ilona

Marosnémeti és nádaskai gróf Edelsheim-Gyulai Ilona Mária Andrea Gabriella 1918. január 14-én született Budapesten, édesapja gr. Edelsheim-Gyulai Lipót, édesanyja gr. Pejachevich Gabriella. Gyermekkorát családja felvidéki birtokán, Felsőelefánton töltötte. 1940-ben férjhez ment vitéz nagybányai Horthy Istvánhoz, a kormányzó idősebbik fiához. Házasságukból 1941-ben egy fiuk (István) született.
A kormányzóhelyettes felesége – férjéhez hasonlóan – részt vállalt a hadat viselő országra nehezedő terhekből, hiszen vöröskeresztes nővérként szolgált többek között a keleti hadműveleti területen is, amit Horthy István hősi halála után sem hagyott abba.
A tragikus eseményt követően is apósával és anyósával élt együtt a Királyi Várban, 1944-ben pedig közreműködött a zsidók mentésében, valamint a kiugrási kísérlet előkészítésében. A nyilas hatalomátvételt követően a kormányzóval együtt került német birodalmi területre, s vele maradt az emigrációban is. A hontalanság hosszú éveiben a fiatalon megözvegyült erős asszony a kormányzói család hű támasza, gondviselője maradt mindvégig.

 

Vitéz Horthy István

Horthy István mérnök, politikus, Horthy Miklós kormányzó fia 1904. december 9-én született Pulában. 1942 februárjától fél évvel később bekövetkezett haláláig Magyarország kormányzóhelyettese volt. 1928-ban végzett a budapesti műszaki egyetemen, gépészmérnökként a Weiss Manfréd gyár repülőgépmotor osztályán helyezkedett el. 1929-ben az Egyesült Államokba ment tanulmányútra. A Ford-gyárban egyszerű munkásként, később tervezőmérnökként dolgozott. Hazatérve a MÁVAG főmérnöke, később a vállalat igazgatója, majd főigazgatója volt, részt vett a legendás 424-es gőzmozdony tervezésében is. 1940 júniusában a MÁV elnöke lett, ugyanekkor került a felsőházba is. Horthy István kiváló sportember és szenvedélyes pilóta volt.

Horthy István a második világháború kitöréséig nem vett részt a nagypolitikában, jóllehet közismert volt Hitler-ellenessége. A németek anglománnak tartották, mivel jól beszélt angolul, és kiváló angolszász kapcsolatai voltak. Személye akkor került előtérbe, amikor a kormányzó világossá tette, hogy helyetteseként idősebb fiát tudja elképzelni. A kormányzóhelyettesi tisztség létrehozásáról intézkedő törvényt 1942. február 15-én hirdették ki, és a parlament négy nappal később „közfelkiáltással" választotta meg Horthy Istvánt.

Ez év nyarán elindult a szovjet hadszíntérre a 2. magyar hadsereg, amelyben tartalékos főhadnagyként ott szolgált Horthy István is. A kormányzóhelyettes, aki édesapjához hasonlóan nem helyeselte a hadsereg kiküldését, jelképesen és ténylegesen is osztozni akart a katonák sorsában. A fronton semmilyen kivételezést nem kért és nem is kapott. Vadászpilótaként felderítő- és bombázógépeket kísért. Huszonnégy harci bevetésen volt túl, amikor 1942. augusztus 20-án hajnali öt óra hét perckor Héja gépével lezuhant és szörnyethalt.

A hivatalos verzió szerint a pilóta erősen szűkített fordulót hajtott végre 300 méteren, „megcsúszott” és a földnek csapódott. Ez utóbbi vélekedést erősíti az, hogy a Héja gépek orrnehézzé, ettől vezethetőség szempontjából "alattomossá" váltak a pilótaülés mögé utólag beépített páncéllemezek miatt. A baleset körülményei azonban megnyugtatóan máig nem tisztázottak, hiszen egyes szemtanúk arról számoltak be, hogy közvetlenül a forduló előtt lángokat láttak kicsapni a gép orrából, illetve Horthy István szárnysegédje német katonákat látott mozogni a magyarok használta repülőtéren. Sokan (például özvegye is) német szabotázsról beszélnek, maga a kormányzó, Horthy Miklós is úgy vélekedett emlékirataiban, hogy fia a németek által szervezett merénylet áldozata lett.