Fidesz: egyedülálló jelenséget láthattunk

Kovács András

2012. július 21., szombat 16:00

Mind a közvélemény-kutatásokban, mind az időközi választásokon jól teljesített 2012 első félévében a Fidesz–KDNP. A kormánypártok továbbra is az ország legnépszerűbb politikai alakulatai, azonban az ellenzék együttesen több biztos szavazót tudhat maga mögött, de ennek egyesítéséhez elengedhetetlen lenne az MSZP–Jobbik–LMP összefogás, ami egyelőre nem várható.

Nyomtatás

2012 első félévében minden tendencia ellenére továbbra is a 2010 májusa óta kormányzó Fidesz–KDNP a legnépszerűbb politikai erő Magyarországon. Ez a teljesítmény abból a szempontból is egyedülálló, hogy a rendszerváltás óta mindegyik kormánypárt a ciklus félidejében messze le volt maradva a legerősebb ellenzéki párthoz képest. Az egyetlen kivétel 1996, amikor az MSZP, bár a legnépszerűbb párt volt, de az ellenzéki erők együttesen lényegesen népszerűbbek voltak a szocialistáknál.

Januárban a Tárki adatai szerint a biztos szavazók körében a Fidesz–KDNP 39, az MSZP 24 százalékon állt, míg júniusban a kormánypártok 38, az MSZP pedig 30 százalékot tudhatott maga mögött. Az Ipsos januárban 39 százalékos Fidesz–KDNP-t mért, míg júniusban 35-öt. A Medián kutatása szerint januárban a Fidesz–KDNP 45, míg az MSZP 23 százalékon állt, addig júniusban a kormánypártok 37, az MSZP 27 százalékon állt.

Nagyok az ellentétek

A jobbközép kormánypárt népszerűsége az Ipsosnál és a Mediánnál csökkent, míg a Tárkinál stagnálást állapíthatunk meg. A visszaesés ellenére az ellenzéki pártok sem tudtak áttörést elérni, így a választások mostani esélyese továbbra is a Fidesz–KDNP. Fontos megjegyezni, hogy az ellenzéki pártok összefogása egyelőre nem körvonalazódik a köztük lévő ellentétek miatt, bár együttesen népszerűbbek a kormánynál.

1996-ban azért is volt sokkal kedvezőbb helyzetben az ellenzék az MSZP-nél, mivel a köztük lévő távolság jóval kisebb volt, mint manapság, így joggal lehetett számítani arra, hogy 1998-ban képesek lesznek legalább a második fordulóban visszalépni egymás javára. Az ellenzék helyzetét az sem könnyíti meg, hogy megszűnt a kétfordulós választási rendszer, így nincs lehetőség mérlegelni az első kört követően az erőviszonyokat, hanem a választás előtt kell megállapodni. Ha ez a folyamat felgyorsulna, arra a kormánypárt is minden bizonnyal reagálna.

Győzelem baloldali fellegvárakban

A választások tükrében is érdemes megnézni a Fidesz–KDNP első féléves teljesítményét, mivel a felmérések mellett ez a másik olyan forrás, amelyen keresztül megítélhetjük a politikai alakulat társadalmi támogatottságát. A tízezer főnél kisebb népességgel rendelkező településeken ebben a félévben is a függetlenek „arattak”, de a kormánypártnak sikerült Igalon és Enyingen nyernie a polgármester-választáson, ami mindenképp komoly eredménynek számít a két kisvárosban.

Ami sokkal érdekesebb, a 10 ezer főnél népesebb települések erőviszonyai. Július 1-jét is beleszámítva, hat választást tartottak ezekben a városokban, amelyből egy volt Budapesten, a II. kerületben, kettő Dunaújvárosban, egy Miskolcon, Szentendrén és Gyomaendrődön. A II. kerületben és Szentendrén aratott kormánypárti siker nem volt meglepetés, de a miskolci és a dunaújvárosi győzelmek mindenképpen a meglepetés kategóriájába tartoztak a települések korábbi választástörténeti múltja miatt. Gyomaendrődön, bár egy helyi szervezet jelöltje diadalmaskodott, a Fidesz–KDNP a második helyen végezve messze megelőzte az MSZP-t.

A közvélemény-kutatások mellett a kormánypártok a valódi megmérettetéseken is jól szerepelnek, ami szintén egyedülálló jelenség a korábbi ciklusokkal szemben. 2008-ban vagy 2004-ben az aktuális kormánypártok (MSZP–SZDSZ) sorozatban szenvedték el a vereségeket az időközi választásokon, a 2004-es európai parlamenti vagy a 2008-as népszavazásról nem is beszélve. Ennek ellenére a kormánypártok nem „dőlhetnek hátra” a választások előtt két évvel, mivel mind a felmérések, mind az időközi választások csak egy szeletét mutatják meg a teljes közvéleménynek.