Kovács András
Kovács András

2012 első félévében minden tendencia ellenére továbbra is a 2010 májusa óta kormányzó Fidesz–KDNP a legnépszerűbb politikai erő Magyarországon. Ez a teljesítmény abból a szempontból is egyedülálló, hogy a rendszerváltás óta mindegyik kormánypárt a ciklus félidejében messze le volt maradva a legerősebb ellenzéki párthoz képest. Az egyetlen kivétel 1996, amikor az MSZP, bár a legnépszerűbb párt volt, de az ellenzéki erők együttesen lényegesen népszerűbbek voltak a szocialistáknál.

Januárban a Tárki adatai szerint a biztos szavazók körében a Fidesz–KDNP 39, az MSZP 24 százalékon állt, míg júniusban a kormánypártok 38, az MSZP pedig 30 százalékot tudhatott maga mögött. Az Ipsos januárban 39 százalékos Fidesz–KDNP-t mért, míg júniusban 35-öt. A Medián kutatása szerint januárban a Fidesz–KDNP 45, míg az MSZP 23 százalékon állt, addig júniusban a kormánypártok 37, az MSZP 27 százalékon állt.

Nagyok az ellentétek

A jobbközép kormánypárt népszerűsége az Ipsosnál és a Mediánnál csökkent, míg a Tárkinál stagnálást állapíthatunk meg. A visszaesés ellenére az ellenzéki pártok sem tudtak áttörést elérni, így a választások mostani esélyese továbbra is a Fidesz–KDNP. Fontos megjegyezni, hogy az ellenzéki pártok összefogása egyelőre nem körvonalazódik a köztük lévő ellentétek miatt, bár együttesen népszerűbbek a kormánynál.

1996-ban azért is volt sokkal kedvezőbb helyzetben az ellenzék az MSZP-nél, mivel a köztük lévő távolság jóval kisebb volt, mint manapság, így joggal lehetett számítani arra, hogy 1998-ban képesek lesznek legalább a második fordulóban visszalépni egymás javára. Az ellenzék helyzetét az sem könnyíti meg, hogy megszűnt a kétfordulós választási rendszer, így nincs lehetőség mérlegelni az első kört követően az erőviszonyokat, hanem a választás előtt kell megállapodni. Ha ez a folyamat felgyorsulna, arra a kormánypárt is minden bizonnyal reagálna.

Győzelem baloldali fellegvárakban

A választások tükrében is érdemes megnézni a Fidesz–KDNP első féléves teljesítményét, mivel a felmérések mellett ez a másik olyan forrás, amelyen keresztül megítélhetjük a politikai alakulat társadalmi támogatottságát. A tízezer főnél kisebb népességgel rendelkező településeken ebben a félévben is a függetlenek „arattak”, de a kormánypártnak sikerült Igalon és Enyingen nyernie a polgármester-választáson, ami mindenképp komoly eredménynek számít a két kisvárosban.

Ami sokkal érdekesebb, a 10 ezer főnél népesebb települések erőviszonyai. Július 1-jét is beleszámítva, hat választást tartottak ezekben a városokban, amelyből egy volt Budapesten, a II. kerületben, kettő Dunaújvárosban, egy Miskolcon, Szentendrén és Gyomaendrődön. A II. kerületben és Szentendrén aratott kormánypárti siker nem volt meglepetés, de a miskolci és a dunaújvárosi győzelmek mindenképpen a meglepetés kategóriájába tartoztak a települések korábbi választástörténeti múltja miatt. Gyomaendrődön, bár egy helyi szervezet jelöltje diadalmaskodott, a Fidesz–KDNP a második helyen végezve messze megelőzte az MSZP-t.

A közvélemény-kutatások mellett a kormánypártok a valódi megmérettetéseken is jól szerepelnek, ami szintén egyedülálló jelenség a korábbi ciklusokkal szemben. 2008-ban vagy 2004-ben az aktuális kormánypártok (MSZP–SZDSZ) sorozatban szenvedték el a vereségeket az időközi választásokon, a 2004-es európai parlamenti vagy a 2008-as népszavazásról nem is beszélve. Ennek ellenére a kormánypártok nem „dőlhetnek hátra” a választások előtt két évvel, mivel mind a felmérések, mind az időközi választások csak egy szeletét mutatják meg a teljes közvéleménynek.