Folytatódhat a Seuso-kincsek utáni vadászat

Velkei Tamás

Velkei Tamás

2017. március 18., szombat 10:41, frissítve: szombat 18:46

Régészeti feltárások indulhatnak azon a területen, ahol 1976-ban megtalálták a Seuso-kincseket – tudta meg a Magyar Nemzet. A szakemberek szerint ugyanis elképzelhető, hogy a lelőhelyen további értékes tárgyakat is találhatnak. – A Seuso-kincs tudományos kutatási programjának irányítására létrehozott Seuso Munkabizottság kiemelt céljának és feladatának tekinti a Seuso-kincs megtalálási helyének lehető legpontosabb behatárolását, és amennyiben lehetséges, azonosítását – írta Rétvári Bence a jobbikos Szávay István írásbeli kérdésére adott válaszában. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára hozzátette: a bizottság törekszik arra, hogy megvizsgáljon minden olyan adatot és elméletet, amely közelebb vihet a kincs lelőhelyének meghatározásához.

Az ügy előzménye az volt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum befogadta Dénes József régész elméletét, amely további kincsek lehetséges helyét határolja körbe. Az államtitkár aláhúzta: a Seuso kutatási program 2017. évi tervébe már felvették a helyszín komplex vizsgálatát, így amint a kutatási program idei költségvetése rendelkezésre áll, valamint a régészeti szakmunkára alkalmas lesz az időjárás, továbbá a tulajdonos hozzájárulása is lehetővé teszi, a Dénes József újabb elméletében szereplő helyszín vizsgálatát a Magyar Nemzeti Múzeum elvégzi.

– Megtaláltam azt a helyet, ahol a föld talán még ma is további tárgyakat rejt a legendás Seuso-kincsként megismert ezüst étkészletből – közölte lapunkkal Dénes József. Felmerül a kérdés, miért gondolja a régész, hogy más kincsek is megbújnak a föld mélyén. Teóriáját egy korabeli vételi ajánlat látszik igazolni, amelyet Reiner Zietz akkor Svájcban élő német műkereskedő tett Lord Northampton nevében egy libanoni műkincskereskedőnek, Halim Korbannak. A libanoni férfi bécsi üzletében tűnt fel először egy-egy tárgy az előkerült készletből.

Ebben az ajánlatban az addig eladott 14 tárgyon túl 37 ivókupáról, 5 kancsóról és 187 aranyozott ezüstkanálról is említést tesznek. Ebből a magyar régész arra következtet, hogy a teljes készlet valaha kétszáz fő vendégül látására készülhetett. Ez azt jelenti, hogy a kisebb tárgyakból, kanalakból, tányérokból, kupákból egyaránt kétszáz darabnak kellett készülnie. Márpedig ennyi tárgy nem került elő, vagyis a kollekció egy jelentős része még mindig a föld alatt lehet. Egy korabeli szemtanú, az akkor 16 éves Lelkes Ferenc vallomása is ezt az elképzelést támasztja alá. Ő segített Sümegh Józsefnek lovas kocsival befuvarozni az előkerült ezüsttárgyakat. Lelkes Ferenc a Sümegh József meggyilkolását követően indult nyomozás során azt állította: két üstben 41 nagyobb tárgyat látott.

A régész elképzelését támasztja alá egy magyar kereskedő története, aki 1982-ben találkozott a kincs darabjaival. Az általa látott tárgyakról azóta sem tudni semmi bizonyosat, mi lett velük, hová kerülhettek. A nyomozás annyit derített ki, hogy Sümegh több tárgyat is eladott neppereknek a feketepiacon, az értük kapott pénzből vásárolt építőanyagot.

Dénes József 2011-ben kezdett foglalkozni a Seuso-kincsek rejtélyével, ekkor jutott hozzá a Tóth Tibor egykori nyomozó által összegyűjtött anyag. Miután a dokumentumokat áttanulmányozta, és megnézte Dézsy Zoltán 1997-ben forgatott dokumentumfilmjét, töprengeni kezdett azon, miért nem derült fény mindeddig a kincsek titkára. Hozzáfogott összegyűjteni az információmorzsákat, amelyek szerinte hiányozhattak a történetből. Dénes József szerint a megoldás mindvégig ismert volt, csak senki nem figyelt fel rá. Dézsy Zoltán filmjében ugyanis egy helyi férfi, az azóta elhunyt Magda József szolgált iránymutatással. A kincset Sümegh József és a hozzá hasonlóan gyanús körülmények között életét veszítő Kolonics György művezető találta meg, amikor markológéppel munkaidő után pincegödröt ásott. Ezt az információt nem vették komolyan, pedig Magda József még nagyjából a helyet is megmutatta. Dénes szerint amikor Kolonics kimarkolt egy darabot a földből, két rézüst beesett a leendő pincetérbe. A két férfi viszont nem volt régész, fel sem merült bennük, hogy további üstöket rejthet a föld, ezért nem kutattak újabbak után. Itt kezdődött Dénes József kutatómunkája. Számba vette, hány pincét ástak ki 1976-ban, amikor Sümeghék a kincseket megtalálták. Mindvégig egy 150 méteres sugarú körben kutakodott, végül öt pince közül tudta kiszűrni azt az egyet, amelynek közelében véleménye szerint a föld további kincseket rejthet. A műtárgyakat remélhetőleg rejtő terület jelenleg magánkézben van egy bekerített telken. A pince környékét kell feltárni mintegy tízméteres sugarú körben. A Nemzeti Múzeum műszereinek segítségével gyorsan kiderülhet, van-e még kincs a földben.

Rejtélyes halálesetek

A közvélemény Seuso-kincsek alatt általában egy rézüstben fellelt, tizennégy, ezüstből készült műtárgyat ért, amelyből hetet 2014-ben a magyar állam visszaszerzett a nagy műgyűjtő, Lord Northampton üzlettársaitól. Az étkészlet egy, a római korban élt gazdag polgáré lehetett, amelyet a barbárok betörése elől rejthettek el a földbe. Sok évszázaddal később a tárgyakat minden bizonnyal Sümegh József és Kolonics György találhatta meg a Polgárdi közelében található Kőszár-hegyen 1976-ban. A kincseket Polgárdiban többen is látták, majd 1980 táján nyomuk veszett. A két kincskereső egyaránt különös körülmények között hunyt el. Sümegh például leszerelése előtt nem sokkal lett „öngyilkos”. Az akkori nyomozás legalábbis ezt állapította meg, miután a fiatal férfit nadrágszíjára felakasztva találták meg egy pincében. A rendszerváltás után a rendőrség már gyilkosság miatt kezdett nyomozni, valójában a nyomozás azóta sem zárult le. Kolonics állítólag mérgezett disznósajtot evett, attól halt meg. Testére saját pincéjében találtak rá. Előző este két férfival iszogatott a helyi kocsmában, akiket többé nem láttak…

 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.18.