Bucsy Levente
Bucsy Levente

A középkori Magyar Királyságban megszervezett és magyar földön megszakításokkal ugyan, de ma ismét működő, több mint 700 éves Magyar Pálos Rend fontos szerepet játszott hazánk történelmében. A sokszor idézett pázmányi mondás szerint Magyarország és a rend sorsa egymás tükre: „Te is, Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”  Ez az állítás sokszor igaznak bizonyult az évszázadok során; a török idők lassú elmúlása után II. József rendelete szüntette meg 150 évre Magyarországon, míg legutóbbi hanyatlásuk a kommunista diktatúrának köszönhető; a hatalom 1950-ben betiltotta a működést, ám a szerzetesrend titokban mégis tovább élt. Ez tette lehetővé, hogy 1989 után, friss hajtásként indulhasson újra Remete Szent Pál ősi szerzetesrendje.

Pálos ereklyék a börtönből
Pálos ereklyék a börtönből

 

Vezér Ferencet a Grősz-per mellékszálaként indult eljárás végén vitték akasztófára. A hazájához utolsó véréig hűséges atya életútjáról Bank Barbara történészt beszélt az MNO-nak, illetve külön összeállítást is olvashat életéről!

A föld alatti évtizedekben számos vértanú és hitvalló került ki a pálosok soraiból. A legismertebb közülük Vezér Ferenc (1914–1951), aki pálosszentkúti házfőnökként '44-ben a tanyai férfiakból védőőrséget szervezett a szovjet katonák garázdálkodása ellen. Ezt használta fel az ÁVH néhány évvel később, hogy harminc szovjet katona meggyilkolásának vádjával letartóztassa. Az állandó verések és kezelések miatt végül egy katona megölését „vallotta be” annak reményében, hogy elkerülje a Szovjetunióba történő deportálást. Ennél rosszabb következett be; halálra ítélték, kivégezték, álnéven eltemették. A közelmúltban, kriminológiai ritkaságszámba menő nyomozás során bukkantak földi maradványaira.

Miséző szett a gyufásdobozban
Misézőszett a gyufásdobozban

 

A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A rend központja jelenleg a lengyelországi Czestochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (Sziklatemplom), Márianosztrán és Petőfiszálláson.

Ács Ferenc István (1912–1951) is a pálos vértanúk között foglal helyet, bár halálának körülményei ma sem tisztázottak. A szerzetesek letartóztatását és deportálását is sikerült elkerülnie, de egy hajnalon holtan találták egy vasúti kocsi kerekei alatt. Az ÁVH balesetnek igyekezett beállítani a halálesetet, de boncoláskor kiderült, hogy az áldozaton lőtt sebek vannak. Igazán megdöbbentő Kovács Ferenc Imre (1932–1958) fiatal káplán atya vértanúsága is, akit többek között a pálosokkal fenntartott titkos viszonya és édesapja háború utáni antikommunista tevékenysége miatt rendszeresen félholtra vertek a rendőrök. A kialakult szövődmények okozták halálát.



A pálos vértanúkról és más, a kommunista időszak bebörtönzött, megkínzott, megölt papjairól szól az a kiállítás, ami áprilisban nyílt a pesti Szent István-bazilika harmadik emeletén Számon-tartva címmel. A nagy teremnyi, júliusig látható tárlat anyagát naponta 10 és 18 óra között lehet megtekinteni. Különlegességei például egy gyufaskatulyába gyömöszölt misézőszett, egy paplanból varrt miseruha, kehelyként használt fagylaltos pohár, illetve „liturgikus” megmélyített kanál és egy drótból, kenyérbélből készített rózsafüzér.

Miért nem indít boldoggá avatási eljárást a pálos rend? Mit látnak a tükörben a szerzetesek? Válaszok P. Bátor Botondtól, a Magyar Pálos Rend tartományfőnökétől.


– Miért fontos a pálos rendnek Vezér Ferenc páter újratemetése?

– A kereszténység 2000 éve során úgy alakult, hogy minden egyes mártír tanúságtétele a hívő ember számára óriási erőforrás. Olyasmit kiált ebbe a világba, hogy az ideiglenesen hatalmon lévő emberek hatalmaskodása nem tart sokáig, ha erőszakkal párosul. Azokra, akik miatt Ferenc atya 37 évesen hurokba hajtotta a fejét, elítélték, megkínozták, gyötörték, már csak a történészek emlékeznek. Ők akkor azt gondolták, hogy erősek és hatalmasok. Hogy Ferenc atya magyarsága mellett kitartott mindvégig, számunkra küldetés. Vannak, akik most azt mondják, ez a pálos rend nem már az, amelyik. Nekik azt mondom, nézzenek Ferenc atyára vagy a társaira, akik börtönben ültek és újraindították a rendet '89-'90-ben. Ők a hazáért nagyon sokat szenvedtek. Hát kik a magyarok, ha nem ők?

– Vértanúk esetében fölvetődhet a boldoggá avatási eljárás lehetősége. Vezér Ferenc atya esetében is?
– A temetés is annyira az isteni gondviselés útja volt, hiszen most érkezett el a kellő idő, amikor ez megtörténhet. Most állt össze minden. Ugyanígy gondolom, hogy a boldoggá avatás ideje is el fog érkezni. Mi, pálosok erről azért sem tudunk beszélni, mert soha nem avatott a rend senkit boldoggá, még csak eljárást sem indított. Ez nálunk hagyomány. Más megteheti, akár a mi támogatásunkkal is. Hiszem, hogy ez az idő el fog érkezni, de ennél konkrétabbat nem tudok most.

– Pázmány Péter azt mondta, a pálos rend és az ország állapota egymás tükörképe. Hogyan állunk ezzel?
– Nem túlságosan, de azért bizakodóan látjuk a helyzetet. Említettem a '89-'90-es újraindulást, amikor 13-14 pálos kezdte, két generáció képviselőivel: az '50 előttiek, illetve akik egyházmegyés kispapként a hatvanas évek tájékán tettek fogadalmat, titokban. Róluk csak az ÁVH tudta, hogy pálosok... Most úgy vagyunk 22-en, hogy az első generációból már nem él senki. A második generációból még heten köztünk vannak. Pici fejlődés van, szerintem a Jóistennek vannak velünk tervei. Minden évben van egy-két jelentkező.

– És mi van a tükörben?
– Azt gondolom, hogy az országban is – bármennyire nehéz a helyzet, de – van valami belső megindulás. Valami belső erő, ami nyilván az ellenerőnek annyira nem tetszik, de lehet érezni, hogy vibrál valami a levegőben, ami pozitív változást hozhat. Nem feltétlenül anyagi változásra gondolok, hanem az emberek belső tartására; talán visszatérnek azokhoz az értékekhez, amire lehet alapozni az életet. Mert ahogy az elején mondtam a vértanúsággal kapcsolatban, ideiglenes dolgokra nem lehet ráépíteni egy ország sorsát.