Halállal fizettek az embermentésért

Gabay Balázs

2012. február 01., szerda 15:38
Máig homály fedi a világ egyik legismertebb diplomatájának sorsát, aki emberek tízezreit mentette meg a háború poklából.
Hirdetés

Számomra nincs más választás, emlékeztet a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM), a Wallenberg-kiállítás bejáratánál elhelyezett hatalmas molinó. Per Anger, a budapesti svéd nagykövetségen Raoul Wallenberg munkatársaként dolgozó diplomata fogalmazott így 1944-ben, amikor már nem az volt a kérdés, meg lehet-e menteni a pusztulástól az embereket, hanem hogy hány „halálraítéltet” lehet megmenteni. A Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév tavaly decemberben indult egy Stockholmban rendezett kiállítással. A zsidók tízezreinek életét megmentő diplomatát bemutató tárlat Budapestre is „ellátogatott”, január közepe óta látható az MNM-ben.

Napjainkig vita tárgyát képezi, vajon Wallenberget milyen cél vezette embermentő tevékenysége során. Alighanem közel jár az igazsághoz, aki a budapesti brit nagykövetségen keresi a választ a kérdésre. A diplomata a háborús években rendszeresen járt ide filmvetítésekre. Itt látta egyik alkalommal a Modern Pimpernel című alkotást Leslie Howard főszereplésével. A film Horatio Smith régészprofesszorról szól, aki elhatározta, hogy segítséget nyújt a nácik által üldözött zsidók megmentéséhez. Wallenberg a vetítést követően elmondta húgának: ő is valami hasonlón gondolkodik.

„Remélem, hamarosan visszatérek. Nem tudom, vendég vagyok-e, vagy fogoly” – suttogja fülünkbe a tárlat kezdetén Raoul Wallenberg. A szovjetek által elhurcolt és a rendelkezésre álló történelmi források alapján meggyilkolt svéd hős utolsó ismert szavai ezek, 1945 januárjában. Az 1941-ben egy élelmiszer-kereskedelmi vállalat munkatársaként dolgozó férfinek eredetileg azért kellett Magyarországra jönnie, mert a céget vezető Lauer Kálmán a zsidótörvények életbe lépését követően nem folytathatott kereskedelmi tevékenységet. Miután 1944 áprilisára végveszélybe került a magyarországi zsidóság, az amerikai hátterű Háborús Menekültügyi Bizottság felvette a kapcsolatot a német kormánnyal jó viszonyt ápoló svéd kabinettel, ők pedig Raoul Wallenberget ajánlották a feladatra. A svéd követség másodtitkárává kinevezett diplomata 1944 júliusától a Vöröskereszt által kiadott védőiratok mintájára védőútlevelek (Schutzpass) ezreit juttatta el az üldözöttekhez. Ilyen dokumentumot azok kaphattak, akiket a papírok szerint szoros családi kötelék vagy üzleti kapocs fűz Svédországhoz.

A szovjetek vagy a nácik voltak?

A deportálások leállítását követően Wallenberg hazatért, azonban Adolf Eichmann újbóli Magyarországra érkezését követően megint útra kelt szeptemberben. Az íróasztalt immár maga mögött hagyva az utcán segítette a bajbajutottakat: többször saját kezűleg osztott ételt a „halálmenetben” hajtott zsidóknak, vagy mentett meg a Dunába lövéstől embereket. 1945 januárjának közepére a szovjet hadsereg bevette a magyar főváros legnagyobb részét. Wallenberg már hetek óta dolgozott azon, hogyan lehetne a háború által szétszakított családokat egyesíteni, tervét pedig a Debrecenben állomásozó szovjet főparancsnok elé kívánta tárni. 16-án sofőrjével elindult, és soha többé nem tért vissza. A források arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunióba hurcolták, ahol az úgynevezett Szmolcov-jelentés tanúsága szerint 1947. július 17-én vesztette életét.



A Magyarországon átvonuló, majd évtizedekig állomásozó Vörös Hadsereg 1945 márciusában már azt a hírt olvastatta be a rádióban, hogy a svéd diplomatát a Gestapo gyilkoltatta meg. Erre is rátett egy lapáttal az 1953-as koncepció, mely szerint a '44-es Zsidó Tanács tagjai (Szabó Károly és Szalai Pál), akik a Gestapónak dolgoztak, adták fel Wallenberget. Az álhír alapja az volt, hogy eltűnése előtt néhány nappal a tanács egykori tagjaival vacsorázott.

Toleráns kiállítás

A Svéd Intézet egy az egyben elhozta a kiállítást Stockholmból, tudjuk meg Kesik Gabriellától, a Nemzeti Múzeum közművelődési főosztályának vezetőjétől. „A tárlatnak csupán egyik állomása Budapest. Az utazó kiállítás Tel-Avivba, Moszkvába, Berlinbe, Washingtonba és Torontóba is ellátogat majd. A szervezésből a svéd külügyminisztérium és a Living History Forum is kivette a részét. Utóbbi egy állami intézmény, mely a toleranciáért és az emberi jogokért küzd.” A tolerancia jegyében került sor a QR-kódok elhelyezésére is. A technika lényege, hogy a vakok és a gyengén látók telefonjaik segítségével felnagyíthatják az információs táblák betűit. Ha valaki ezenfelül letölti a megfelelő alkalmazást készülékére, és a kamerát a kétdimenziós vonalkód fölé tartja, megjelenik a mozgóképes tartalom is.

A főosztályvezető azt is elmondta, hogy a toleranciára nevelés érdekében egy pszichoanalitikus professzor és a Haver Alapítvány munkatársai is tartottak előadásokat a háború és a holokauszt témakörében. Február 1-jétől kifejezetten középiskolásoknak indult el egy programsorozat a múzeumban, melynek keretében a tanulók megtekintik a tárlatot, majd interaktív foglalkozás közben tárgyalják meg annak mondanivalóját. Az Örökmozgó mozi eközben filmvetítésekkel emlékezik a svéd embermentőről.

A Wallenberg-kiállítás nem lenne teljes a túlélők bemutatása nélkül. A diplomata által megmentettek között olyan személyek kelnek életre a tárlaton, mint Bruck Marika, Forgács Gábor, és a jóval ismertebb Tom Lantos is. A tárlat nekik és családjaiknak is emléket állít.

Hozzászólások

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2012
05
17
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

Fülbevaló