A bűncselekményben a Fővárosi Főügyészség szerint közreműködött még a DHL egyik ügyvezető igazgatója is, akinek az volt a fő feladata, hogy figyelemmel kísérje a társaságnál a zsarolók követeléseinek teljesítését.

A Szabó János és társai által kitalált történet lényege az volt: a rektor állítólagos személyes titkosszolgálati kapcsolatain keresztül tudomást szerzett arról, hogy a DHL alkalmazottai a társaság szállítási és logisztikai lehetőségeit fegyverek és kábítószerek illegális kereskedelmére használták fel. A volt egyetemi vezető erről először e-mailben, majd a ZMNE területén személyesen tájékoztatta Ziya Hakan Atillát, a DHL Supply Chain Kft. Kelet-Európai Régió részlegének területi igazgatóját, majd egy későbbi időpontban, egy fővárosi szállodában Darren William Blackwellt, a cég biztonsági vezetőjét, illetve Robert Olaf Larsont, a DHL legfőbb biztonsági vezetőjét.

A vádirat szerint a rektor ezeken a találkozókon egy mini-DVD-t is bemutatott a cégvezetőknek, amelyet a vesztegetésért már elítélt tettestársa, Cs. István szerzett be állításaik igazolásához. Ezen egy előre megrendezett jelenet volt látható és hallható, ahol a fenti üggyel összefüggésben „már folyamatban lévő titkos nyomozás keretében tartanak titkosszolgálati tisztek megbeszélést”.

Szabó János a bűnügyi filmekbe illő nyomozati megbeszélés bemutatása után a magyar titkosszolgálati szervekkel fennálló – közelebbről nem részletezett – hivatali kapcsolatára hivatkozva felajánlotta: elintézi, hogy kimaradjon a DHL cég neve az üggyel kapcsolatban kirobbanni készülő médiabotrányból. Ezért azt kérte cserébe, hogy a DHL Supply Chain bontson szerződést a meglévő biztonsági cégével, és kössön szerződést a Cs. István ismeretségi körébe tartozó, pápai székhelyű őrző-védő kft.-vel.