Titkolóznak

Hárommilliót kér a Budavári Önkormányzat a közadatokért

Horváth Csaba László, 2017. január 11., szerda 05:36, frissítve: szerda 15:58
A polgármester, amint épp hazaér a Táncsics Mihály utca 23.-ba, ahol igen olcsón bérel lakást
A polgármester, amint épp hazaér a Táncsics Mihály utca 23.-ba, ahol igen olcsón bérel lakást
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet

Úgy tűnik, a Budavári Önkormányzat vezetése nem szívesen osztaná meg a nyilvánossággal, miként gazdálkodik a kerület bérlakásvagyonával, ugyanis csaknem hárommillió forintot (pontosan 2 819 460 forintot) kér a hivatal a Magyar Nemzettől az ingatlan-bérbeadások részleteit tartalmazó közérdekű adatokért.

Lapunk azután fordult az I. kerülethez, hogy a fideszes Nagy Gábor Tamás polgármesterről megírtuk, a valós piaci árak töredékéért bérel lakást az általa vezette önkormányzattól, miközben saját lakása is van. Budapest egyik legelőkelőbb kerületének vezetője patinás műemlék épületben egy 71 négyzetméteres lakást bérel havonta 80 ezer forintért, noha ennek az összegnek a többszöröséért lehet kivenni lakást valós piaci áron a Várban. Ráadásul cikkünk után az Index azt is megírta, hogy rendszerszinten osztogatják potom pénzekért az értékes ingatlanokat a Várban. Például egy vállaltan jobboldali Kossuth-díjas színésznek csupán 45 ezer forintot kell fizetnie az Úri utcában egy műemlék épületbeli, 117 négyzetméteres ingatlan után.

A Budavári Önkormányzattól többek közt azt kértük, közölje, összesen hány önkormányzati bérlakása van a kerületnek, mekkora méretűek, és mekkora havi bérleti díjért hasznosítja őket. Továbbá azt is kértük a hivataltól, hogy a jelenleg is érvényes bérleti szerződések másolatát (anonim formában) küldje meg részünkre.

A polgármesteri hivatal nevében tegnap Nagy Teodóra jegyző válaszolt, aki szerint ha a szerződéseket anonim formában küldik meg, az a „hivatal alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár”. Mintegy 1500 bérleti szerződésről van szó, amelyet az irattárból kiemelni, anonimizálni és beszkennelni a kollégája számára 1470 munkaórába kerülne, s ezért csaknem hárommillió forint költségtérítést kérnek.

A jegyző válaszának pikantériája, hogy Nagy Teodóra mindössze egy kollégáját említi, vagyis csupán egy személy dolgozna az adatok összegyűjtésén. Ez pedig azt jelenti, ha még ki is fizetné a Magyar Nemzet a milliós összeget, a közadatokra több mint kilenc hónapot kellene várni – a hivatal számításai alapján.

A különös válasz miatt megkerestük a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökét, arról érdeklődve, aggályosnak tartja-e az önkormányzat reagálását. Péterfalvi Attila elmondta, kormányhatározat ad lehetőséget arra, hogy aránytalan munkaerő-ráfordítás esetén pénzt kérjen a hivatal. Azt azonban igazolnia kell az önkormányzatnak, valóban annyi időt vesz-e igénybe a válaszadás, amennyit a levélben közöltek. A NAIH vezetője azt is elmondta, a szóban forgó szabály hatálybalépése előtt a hivatal véleményezte a kormányhatározatot, és nem értett azzal egyet. Megjegyezte, ebben az ügyben ő az adatvédelmi hatóság vizsgálatát javasolja, vagy azt, hogy forduljunk közvetlenül bírósághoz.

Megkerestük a Transparency International (TI) Magyarországot is. Ligeti Miklós, a szervezet jogi vezetője elmondta, a TI mindig is ellenezte azt, hogy az állam kiszámlázza a közérdekű adatok hozzáférhetővé tételére fordított munkaerőköltségét, hiszen a közhatalmi szervezeteknek és a közpénzből gazdálkodó intézményeknek igenis alapfeladatuk, hogy tájékoztassák a polgárokat. Mint mondta, álláspontjuk szerint a kormány valótlanul állítja, hogy az adatkérések költségének megfizettetésével közpénzt takarítana meg. Hozzátette, hogy a civil szervezetek és az újságírók által igényelt adatok önkéntes közzététele, például a kormány és az önkormányzatok szerződéseinek a világhálón való közzététele lenne az igazán hatékony és olcsó megoldás.

Ligeti úgy látta, a kérdés inkább az, a kormány és az önkormányzatok a munkaerőköltségek kiszámlázását miként tudják összeegyeztetni Magyarország alaptörvényével, amelynek nemzeti hitvallásában az áll: „Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.”


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 11.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Vezércikk
Se hátország, se vízió
Pápay György
A hazai baloldali–liberális világ olyan, mint a vizsgázó egyetemista, aki a beugró kérdésre sem tudja a választ.
Legolvasottabb
Legfrissebb
Riport, háttér, interjú
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása