Kovács András
Kovács András
Nem mozdította meg érdemben az államadósság-törlesztési kockázatokra kínált biztosítási tranzakciók árazásait a szerdai londoni kereskedésben Lukasz Papademosz volt görög kormányfő nagy feltűnést keltő – később részben korrigált – előző esti kijelentése Görögország euróövezeti távozásának lehetőségéről. Londoni elemzői vélemény szerint ugyanakkor a forint szerdai gyengülésében szerepe lehet az IMF/EU-finanszírozási megállapodás körüli „bizonytalanságoknak” is.

Görögországban továbbra sem lehet tudni, hogy a június 17-i, immár második előre hozott választás milyen eredményt tartogat. Egyelőre úgy tűnik, hogy a szélsőbaloldali Sziriza fogja megnyerni a voksolást, de vélhetőleg most sem lesz olyan többség, amely folytathatná a korábbi kabinet politikáját, amely az EU–IMF–Világbank által szabott keretben haladhat, hogy az ország megőrizze a fizetőképességét.

A mediterrán országban kialakult problémák természetesen nem önmagukban állnak, a válság egyre jobban mélyül Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában. Egyes vélemények szerint a problémák egyik oka, hogy a közös pénz bevezetése miatt jelentős versenyhátrányba kerültek a németekkel szemben, valamint a termelékenység lényegesen lassabban nőtt a bérek növekedéséhez képest. A válság alapjaiban alakítja át ezeket a demokráciákat, amelynek hazai hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Modellválság

Leértékelhető görög eurót szeretne a német Deutsche Bank egyik vezetője, ha mégis megszorításellenes párt alakítana kormányt Görögországban a júniusi választás után. Az EUobserver tudósítása szerint Thomas Mayer német közgazdász a drachma visszaállítását akarja elkerülni, mert az a görög államcsődnél is nagyobb kárt okozna az európai gazdaságban. A szakértő egy párhuzamos devizát, görög eurót tart elképzelhetőnek, melyet a görög és nem az európai gazdaság kárára lehet leértékelni.

A Méltányosság Politikaelemző Központ olyan aspektusból vizsgálta a történéseket, hogy a mostani válság hogyan változtatja meg a demokrácia minőségét és a liberális piacgazdaság mennyiben felelős a kialakult helyzetért. Jeskó József, az intézet elemzője úgy látja, a problémák mögött az európai társadalmi modellek válsága áll. A 2008 óta újra és újra megerősödő válság azonban világosan mutatta, hogy a korábbi jóléti konszenzus hiányában a periféria országaiban a liberális piacgazdaság nem vagy nem teljesen váltotta be a két évtizeddel ezelőtt hozzá fűzött reményeket – vélekedett az elemző.

Alain de Benoist, a 20. századi francia jobboldali gondolkodás egyik legnagyobb alakja több írásában hívja fel a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket a liberalizmus jelent a demokrácia számára – olvashatjuk az elemzésben. Benoist szerint a liberális gondolat és a progresszió végső soron tönkreteszi a demokráciát azzal, hogy a közösség helyett az egyénre koncentrál, a szuverenitás forrása így nem a társadalom, hanem az egymástól elkülönülő egyének lesznek. Jeskó úgy látja, a jelenlegi válság olyan élesen veti fel ezeket a dilemmákat és alakítja át évtizedek óta berögzült gondolkodási kereteinket, hogy nem lehet szó nélkül elmenni a probléma mellett.

Ez fel sem merült

A Fidesz által végrehajtott fordulat értékelésében azonban a diktatúra vagy legalábbis autokrácia narratívája lett az uralkodó, a demokrácia eltérő értelmezéseinek egymásmellettisége, netán versenye fel sem merült mint lehetőség – állapítja meg Jeskó. Holott talán még Orbán rendszerének legélesebb kritikusai sem vitatják, hogy a hazai politikai berendezkedés modellproblémái nem a „fülkeforradalom” után születtek meg. Elég egy pillantást vetnünk a már a 2000-es évek közepe óta stagnáló állapotba kerülő gazdasági mutatókra, a riasztó népesedési és egészségügyi statisztikákra vagy a liberális demokrácia által működtetett intézményrendszer iránti bizalom megrendülésére – tette hozzá.

Az adósságválság együttes európai megoldását sürgette kedden Berlinben a Sziriza vezére, miután a német reformkommunisták vezetőivel tárgyalt. Alexisz Ciprasz, akinek pártja egyes felmérések szerint győzelmet arathat a június 17-re kiírt újabb parlamenti választásokon, újságíróknak nyilatkozva kijelentette: kilátástalan dolog azzal próbálkozni, hogy a válságot földrajzi határok közé szorítsák és megpróbáljanak megsemmisíteni egy népet.


Jeskó szerint nem találjuk fel a spanyolviaszt azzal, ha kijelentjük, hogy a „rendszerváltás rendszere” komoly válságba került, 2010-re teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy valamilyen gyökeres fordulatra van szükség ennek megoldására. A fenti kérdések nyílt megvitatása helyett azonban a politikai közösség egyik fele a rendszerellenesség pozíciójába menekült, míg a másik hatalmi szóval, különösebb magyarázat nélkül hajtja végre valóban mély változásokat hozó elképzeléseit – vélekedik az elemző.