Az MTI azt követően keresett meg politológusokat, hogy az Ökopolitika Műhely Alapítvány – az ötödik Ökopolitikai Nyári Egyetem eseményeiről tájékoztatva – azt közölte: az LMP, a 4K!, a Szolidaritás, a Milla és további szervezetek képezhetik a magyar politika új pólusát, amely demokratikus, rendszerkritikus és európai értékek köré szerveződve 2014-ben elnyerheti a most még bizonytalan tömegek támogatását.    

Fel kell mérni a helyzetet

Lánczi Tamás, a Századvég Alapítvány vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy hasonló típusú együttműködések esetében az erősebb szervezetnek, jelen esetben az LMP-nek kell felmérnie: mit nyerhet vagy akár mit veszíthet a szövetségre lépéstől.

Az elemző szerint az igaz ugyan, hogy a választási rendszer sajátosságai miatt a nagyobb politikai tömbök jobb eséllyel indulnak a voksolásokon, tehát az ellenzéknek akár most is érdekében állhat az összefogás, továbbá a bizonytalanok magas aránya is a pártalapítás, az összefogás mellett szólhat, ám ez nem feltétlenül tesz életképessé minden politikai formációt.

Példaként említette erre, hogy egyelőre nem ismert biztosan az LMP lehetséges szövetségeseiként felsorolt mozgalmak támogatottsága, vagyis csak feltételezések vannak például a Szolidaritás vagy a Milla táboráról, amely szerinte valószínűsíthetően legfeljebb néhány tízezres lehet. Lánczi hozzátette: az LMP-nek azzal is számolnia kell, mennyiben módosítja a párt kormányzóképességének látszatát a hasonló szervezetekkel történő összefogás, választóik esetleg nem éreznék-e pártjukat komolytalanabbnak egy ilyen lépés után.

Az LMP a 4K!-val és a Millával összefogva szeretne a magyar politika új színfoltja lenni, ám az együttműködés közel sem ígérkezik egyszerűnek. A négyes tervei között nem szerepel az MSZP, ami megegyezik azzal, hogy Lendvai Ildikó a minap épp arról írt, hogy a szocialistáknak már nem matematikai kényszer az összefogás.

Nem tudnak kitörni

A Századvég elemzője úgy véli, a közvélemény-kutatások szerint második helyen álló szocialistákat jelenleg nem szorítja szövetségeskeresési kényszer, szemben a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióval, amely továbbra is hiába próbálkozik kitörni a politikai karanténból.    

Juhász Attila, a Political Capital (PC) vezető elemzője szerint az említettek politikai együttműködése eldöntött ténynek látszik, ami egyben kényszer is a benne lévőknek. Az elemző ugyanakkor szintén kétségesnek tartja, hogy a szervezetek hatékonyan tudnák-e képviselni közös „víziójukat”, és főleg képesek lesznek-e elegendő pénzt és aktivistát gyűjteni a jelöltállításhoz és a kampányhoz.

„A kisebbik rosszat választják”

Filippov Gábor, a Magyar Progresszív Intézet elemzője mindenekelőtt a részletekre hívta fel a figyelmet, szerinte ugyanis a szóban forgó összefogás attól függ, hogy a feleknek sikerül-e közös programot és a koalíciót megszemélyesítő arcokat találniuk. Az elemző elsősorban az LMP, a 4K!, a Szolidaritás, a Hallgatói Hálózat és talán a Milla esetében lát esélyt az együttműködésre, „kiegészülve akár olyan jogvédő mikroszervezetekkel is, mint például a Város Mindenkié csoport”.

A Magyar Progresszív Intézet munkatársa is aláhúzta azonban, hogy az összefogás sokkal inkább jelentené a civil mozgalmak LMP-be olvadását, mintsem egy gyökeresen új politikai formáció létrejöttét. Filippov szerint az egész koncepció legnagyobb gyengesége az, hogy a résztvevők megfeledkeznek arról, a Fidesz és az MSZP nemcsak tapasztalatban, de szervezeti és infrastrukturális szempontból is tetemes előnyt élvez, ráadásul az utolsó pillanatokban pártot választók „végül mégiscsak a kisebb rosszat választják” attól való félelmükben, hogy máskülönben elveszik szavazatuk. Ez alapján az ellenzéki oldalon megkerülhetetlennek látszik az MSZP, ez azonban éppen az LMP sajátos „harmadikutasságát” oltaná ki, megsemmisítve az alternatív összefogás legfontosabb alapját – fűzte hozzá.