Hová tűnt a rendőrségi adatbázis?

Jósolható eredménytelenség graffitiügyben

Bertók T. László, 2012. január 28., szombat 11:00, frissítve: szombat 11:00
Karácsonykor a napokkal korábban graffitimentesített Lánchidat, most pedig a felújított és teljes egészében még át sem adott Margit hidat csúfították el aláírásaikkal falfirkálók. A bűncselekményekről be is számoltunk. Mindkét esetben feljelentést tett a Szeretem Budapestet Mozgalom, így a Lánchíd esetében az I. kerületi, a Margit híd ügyében a XIII. kerületi rendőrkapitányság kezdett el nyomozni. Sajnos feltételezhető, hogy a nyomozást végül eredménytelenül fogják lezárni. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) szerint ugyanis a falfirka-adatbázis már nem létezik.

Ráadásul a kerületi rendőrök csak a saját hatáskörükben megjelenő firkálások ellen tehetnek feljelentést, a tagelők azonban nem ismernek kerületi határokat. Sokirányú ténykedésük összevont számonkérésére emiatt ma ismét nincs lehetőség, noha korábban éppen ez volt a cél.

A jogalkotó tavaly márciusban szigorította a Btk. rongálásra (graffitizésre, tagelésre) vonatkozó szabályait, így annak büntetési tétele már akár szabadságvesztés is lehet. Ezt nyilván társadalmi nyomás követelte ki. A városainkon végigsöprő kártékony jelenséget hosszú évek óta képtelenek voltak a hatóságok visszaszorítani. A tehetetlenséget az illetékesek arra fogták, hogy a jogszabályi környezet nem alkalmas az érdemi felderítésre és elrettentő erejű büntetések kiszabására. Csakhogy erre ma már nem lehet hivatkozni. Bár történtek felderítések (az V. kerületben 2011-ben például hét esetben), a jogszabály hatályba lépése óta még egyetlen bírósági ítélet sem született meg.

Vizuális környezetszennyezés valahol egy aluljáróban - hazánkban papíron büntethető
Vizuális környezetszennyezés valahol egy aluljáróban – hazánkban papíron büntethető

 

Ezúttal elhatároztuk, hogy makacsul végigkövetjük az ügyet a feljelentéstől kezdve egészen az ítélethozatalig.
A BRFK-tól eddig csak korlátozott értesülésekhez jutottunk. Többszöri kérdésünkre végül elárulták: „Jelenleg a Budapesti Rendőr-főkapitányság úgynevezett graffitis adatbázissal nem rendelkezik.”

Ez a hír annál inkább meglepett bennünket, mivel tudomásunk szerint néhány évvel ezelőtt már létezett, sőt a rendőrség használt is egy graffiti-, valamint tagadatbázist, amelynek magját városvédő aktivisták állították össze. A civil „nyomozók” végigfotózták az egyes kézjegyek útvonalát, rögzítették a nyomokat. Ez alapján pontosan ki lehetett mutatni, hogy a tagelő merre járt és mi mindent csúfított el kézjegyével. A fényképezőgéppel forró nyomon járó aktivisták előfordult, hogy összefirkált iskolapadokig jutottak, amelyekben ott ült a fiatal vagy éppen gyermekkorú elkövető. Mivel ezt a nyomrögzítéssel kombinált nyomozási munkát nem rendőrök, hanem civilek végezték el, ezért itt közbeszólt a jog: tevékenységük egy adott ponton túl adatvédelmileg aggályosnak minősült, ezért is adták át az adatbázist a rendőrségnek. Egy ilyen adatbázisnak az ad különös jelentőséget, hogy egy bírósági eljárásban grafológiai szakvéleménnyel alátámasztva bizonyítékot jelent, lehetővé téve, hogy ne csak egy-egy firkálmány miatt vonhassák felelősségre a károkozót, hanem teljes rögzített „munkássága” okán. Márpedig ennek megfelelő anyagi konzekvenciája lehetne a károkozóra nézve.   

A hidak összerondítása ügyében feljelentést tevő Szeretem Budapestet Mozgalom vezetője, Bojár Iván elszomorodva értesült arról, hogy a tagadatbázis már nem létezik a rendőrségen. Ennek hiányában el sem tudja képzelni, hogyan fogják kézre keríteni az elkövetőket a kerületi rendőrkapitányságok nyomozói. Mint mondja, ez hatalmas visszalépés.

– Városvédő aktivistáink sok száz tagből álló adatbázist bocsátottak pár éve a rendőrség rendelkezésére, amelyen a fényképen rögzített tagek és graffitik mellett a jellemző vonulási útvonalak, „levédett” területek is nyomon követhetők voltak. Ezt az adatbázist aztán a BRFK ifjúságvédelmi osztálya továbbfejlesztette. Hosszas levelezéssel, kilincseléssel, személyes találkozókon való érveléssel elértük azt is, hogy végre ne a módszertanilag teljesen hibás megközelítés alapján, a kerületeknek leosztva kezeljék a falfirkálást, hanem legyen fővárosi hatáskör. Ez néhány évig így is ment. Kerületi kapitányságokra bízni ezt a kérdést teljesen értelmetlen, hiszen a tagelők sem tartják magukat a kerületi határokhoz, összevissza mászkálnak és kennek össze mindent a városban. Ha egy ilyen tagelő felmázol egy jelet, akkor 2500 forint a kár, de ha hónapokon át, akár tucatnyi kerületet összefújva összességében sok tízmilliós kárt hagy maga után, az ilyen bűncselekmény-sorozatot ez a rendszer még regisztrálni sem képes. Ugyan hogyan jutunk el odáig, hogy a bírók komplex, bizonyítékokkal, szakértői jelentésekkel alátámasztott anyagot kapjanak kézhez ahhoz, hogy a sok száz ügyet ne külön-külön, egymástól független filléres károkként, hanem egyszeri, több tízmilliós kárként, összevonva kezelje? Soha!

Arra a kérdésre, hogy vajon a rendőrség érdekelt-e a műemlékeket sem kímélő rongálók kézre kerítésében, Bojár Iván azt válaszolta, ő nem tolná a teljes felelősséget a rendőrségre. – Addig, amíg a kampányban a politikusok bemondják a keményet, nincs hiba. Ám amikor nekik kellene elkezdeni a szakapparátussal együtt dolgozni egy sokrétű probléma komplex megoldásán, na, az már elmarad. Egyszerűbb kriminalizálni a 13 éves, felelőtlen „hülye gyerekeket”, akik közül ha néha el is kapnak egyet-egyet, és példát statuálnak rajta, ettől még ez egy egyáltalán nem hatékony módszer marad. Ez csak a lusta politikust meg a statisztikára gyúró rendőrséget nyugtatja meg. Megoldani azonban semmit nem tudtak. A balek kölyök elviheti a balhét, de a tagelés jelensége ettől még egy fikarcnyit sem változik.

Egy ritka kivétel. Graffiti, amely nem vizuális közhelyekből építkezik
Egy ritka kivétel. Graffiti, amely nem közhelyes sémákból építkezik
hirdetés
hirdetés
Vezércikk
Kockázatok és mellékhatások
Facsinay Kinga
Ki tudja, mennyi káros élelmiszert fogyasztunk el gyanútlanul?
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés