Ez a döntés nem jelenti azt, hogy a bírók azt mondták volna, hogy 1992-ben nem követték el a kitoloncolásokat, internáló táborokba zárásokat és gyilkosságokat, csak nem sikerült bizonyítani, hogy ez népirtás volt. A Karadžić vezette szerbek által ekkor elkövetett bűnök maradnak a vádiratban, ugyan nem népirtásként, de gyilkosságként, kiirtásként, kínzásként, terrorként és deportálásként – hangsúlyozza a BBC kommentárja.

A bírók döntése szerint az ügyészek által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendőek annak megállapítására, hogy a boszniai szerb csapatok által 1992-ben elkövetett gyilkosságok valóban népirtásnak minősültek-e. A bíróság álláspontja szerint csak az olyan cselekmények minősülnek népirtásnak, amelyek során az elkövetők szándéka az, hogy egy nemzeti, etnikai vagy vallási csoportot részben vagy egészében elpusztítsanak.

A törvényszék visszautasította ugyanakkor tíz további vádpont, köztük az 1995-ös srebrenicai mészárlással kapcsolatos népirtás ejtését. A boszniai városban a szerb erők a Skorpió nevű csetnikegylettel együtt több mint nyolcezer boszniai muszlim férfit, fiút, kiskorú gyermeket, nőt és idős embert öltek meg. Sok kivégzett ma is tömegsírokban nyugszik, azonosításuk gyakorlatilag azóta folyik. A hágai Nemzetközi Bíróság már többször kimondta, hogy a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősül, amelyet kimondottan azzal a céllal hajtottak végre, hogy az adott területen élő minden bosnyák muszlimot elpusztítsanak.

A vérengzést annak ellenére sem akadályozták meg, hogy 400 felfegyverzett holland békefenntartó tartózkodott a területen. A Srebrenicában eltűnt vagy meggyilkolt személyek listája több mint 8000 nevet tartalmaz. Európában a második világháború után ez volt a legvéresebb mészárlás. Ennek ellenére a volt csetnikvezér, a frissen megválasztott Tomislav Nikolić szerb elnök nemrégiben tagadta a népirtást, és kijelentette azt is, hogy nem látogat el a város melletti erdőbe, ahol a vérengzések zajlottak.

A 2008-ban – megvádolása után 13 évvel – letartóztatott Karadžićot számos más háborús és emberiesség elleni bűnért is felelőssé teszik az 1992–95 közötti boszniai háborúval összefüggésben. A háború halálos áldozatainak számát 100 ezerre teszik, amiből mintegy 80 ezer bosnyák. Legkevesebb 50 ezer fő 1992 április és augusztusa között szenvedett erőszakos halált. Bosznia szerb részein 1992 folyamán „javító–nevelő" célú létesítményeket működtettek, ahol számos nem szerb nemzetiségű boszniai polgárt tartottak fogva bírósági ítélet nélkül. A háború évei alatt összesen 2,2 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat.

Radovan Karadžić volt a háború alatt a boszniai szerbek legfőbb vezetője. Először a Nemzetbiztonsági Tanács teljhatalmú elnöke lett, majd 1992 májusától az állam háromtagú elnökségének az elnöke. Ő volt a hadsereg főparancsnoka. Karadžić ennek ellenére ártatlannak vallja magát, s június elején az ellene felhozott összes vádpont ejtését kérte a bíróságtól. Még a tanúkihallgatás kezdetén úgy nyilatkozott, hogy nem felelős a történtekért, egyebek között azért, mert szerinte elsőként a bosnyákok támadtak a szerbekre, és a katonai műveletek erre válaszul születtek. A 2009 őszén kezdődött per az év második felében a további tíz vádpont tárgyalásával folytatódik majd.