Kövér: Visszalopakodhat a kommunizmus

MTI

2017. február 24., péntek 20:31, frissítve: kedd 19:26

Az Országgyűlés 2000-ben elfogadott határozata február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Országszerte megemlékeznek a rendszerváltás előtti évtizedekről.

Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítéséhez, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket.

A kormány a 2015. évet a 70 évvel ezelőtt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-ig meghosszabbította.

Kövér: Visszalopakodhat a kommunizmus

A kommunista rendszer világszerte több mint 100 millió életáldozatot követelt, országok, nemzedékek életesélyét csorbította és jövőjét keserítette meg – mondta az Országgyűlés elnöke a Gulag sárospataki áldozatainak tiszteletére állított emléktábla avatásán pénteken.

Kövér László úgy fogalmazott: azt is jó tudnunk, hogy a kommunizmusban megnyilvánuló istentelenség és embertelenség más néven és más formában napjainkban, a XXI. században is bármikor visszalopakodhat.

Ahhoz, hogy ezt „megakadályozzuk, mindannyiunknak emlékeznünk, emlékeztetnünk és cselekednünk kell” – tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy a kommunizmus áldozatai magyarországi emléknapjának küszöbén Sárospatakon ezért emlékeznek mindazokra, akik a kommunista terror azon formájának estek áldozatául, amelyet világszerte öt betű jelöl: Gulag.

Kövér László hangsúlyozta: a történelem során más korokban mások is alkalmazták a kényszermunka rendszerét megtorlásként vagy az alávetés eszközeként, rabokkal, hadifoglyokkal, megszállt területek lakosságával szemben vagy a belső népesség egyfajta megadóztatásaként. Az, hogy egy állam a gazdaságpolitika és a politikai megtorlás, illetve a politikailag nemkívánatos emberek és csoportjaik tömeges fizikai megsemmisítésének intézményesített eszközeként vesse be saját népe ellen, „XX. századi bolsevik találmány” – fűzte hozzá.

Mint mondta, a bolsevik tömegterrornak az 1918-ban létrehozott és 1960-ig fennálló egyik alapintézménye az a Gulag gyűjtőnevet viselő munkatáborrendszer volt, amelyben legalább 20 millió ember vesztette életét, közöttük becslések szerint „300 ezer nemzettársunk is abból a 800 ezernyi magyarból, akit a sztálini évtizedekben hurcoltak el ezen szovjet munkatáboroknak nevezett vesztőhelyekre”.

Az Országgyűlés elnöke kitért arra is: 1990-ben a magyarság kiszabadult a szocializmus évtizedes fogságából, és elindult a diktatúrából a demokráciába vivő nehéz, ellentmondásokkal és csalódásokkal teli, de mégiscsak egyetlen járható úton. „2010-ben a magyar választópolgárok akaratából politikai értelemben Magyarországon lezártuk az 1990 óta tartó posztkommunizmus korszakát, és a 2011-ben megalkotott új alaptörvényünkkel kialakítottuk a magyar állam újjáépítésének és a magyar nemzet megerősítésének közjogi és morális kereteit.”

Emlékeztetett arra, hogy „az erkölcsi újjáépülés része az is, hogy az Országgyűlés 2012-ben november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította azért, hogy alkalmat teremtsen a méltó emlékezésre; hogy bekerüljön a közgondolkodásba azok sorsa, akiket 1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára a Szovjetunióba hurcoltak, illetve akiket a második világháború után a szovjeteket kiszolgáló magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján száműztek a Gulag rabtelepeire”.

Minden megyében volt egy kiskirály

„Akkor kaphatunk reális és hiteles képet múltunkról, ha helyi, városi, járási, megyei szinten is sikerül feldolgozni 1945–1990 időszakának történelmét” – jelentette ki Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tagja pénteken Szegeden.

A történész a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett szimpózium előtt újságíróknak elmondta, a NEB  a Magyar Nemzeti Levéltárral együttműködve elkezdte olyan vidéki párt-, majd később tanácsi vezetők életútjának összeállítását, akik meghatározták egy-egy város vagy megye történéseit.

A szakember kifejtette, bár az egypártrendszer 1948-ban alakult ki Magyarországon, a Magyar Dolgozók Pártjának létrejöttével már 1944–1945 fordulójától kezdve a kommunisták igyekeztek megszerezni a hatalmat az általuk fontosnak ítélt területeken, így a rendvédelemben és az állambiztonságban.

A NEB fontos feladatának tartja feltárni, hogy vidéken miként zajlott le a kommunista hatalomátvétel. Most készül az a dokumentumkötet, amely újonnan előkerült levéltári anyagok segítségével tekinti át a Csongrád megyében 1944-ben és 1945-ben lezajlott változásokat – közölte.

Soós Viktor Attila elmondta: a helyi viszonyokat vizsgálva kitűnik, hogy minden megyében sikerült olyan pártapparatcsikokat találni, akik élet-halál urai voltak, és teljhatalmuk volt. Csongrád megye a Komócsin klán tevékenységének következtében az egyik legkeményebb és legbrutálisabb térség volt – tette hozzá.

A történész kitért arra, hogy a hatalmi viszonyok alakulásában az illegális kommunista időszakban létrejött személyi kapcsolatok voltak elsősorban a meghatározók. Ebben a tekintetben mindenképpen speciálisnak mondható a Komócsin család története. Az olykor évtizedes szálak nem csak a határokon belül maradtak meg, a fontos kérdésekben döntő pártvezetők mindegyikének volt szovjetunióbeli, moszkvai kapcsolata.

A Komócsin család esetében fontos volt Gerő Ernő és Révai József támogatása. Hosszú ideig a család egyes tagjaira egyfajta Kádár Jánossal szembeni alternatívaként tekintettek, felmerült, hogy ők vehetnék át az ország vezetését – hangsúlyozta a szakember.

Miklós Péter történész elmondta, ifj. Komócsin Mihály 1925-ben született, és 2016 decemberében hunyt el. Édesapja és nagybátyja helyi szinten játszott fontos szerepet, testvére pedig országos feladatokat vállalt.

Ifj. Komócsin Mihály a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP, később az MSZMP megbízható, szilárd emberének, bástyájának számított – hangsúlyozta a hódmezővásárhelyi Emlékpontot irányító szakember.

Szólt arról is: az MSZMP-n belül komoly törést jelentett 1956, amikor a párt igyekezett háttérbe szorítani az 50-es évek terrorjában szerepet vállaló rákosistákat, sztálinistákat.

Ifj. Komócsin Mihály ezt túlélte, 1957-ben először szegedi, majd megyei párttitkárként szolgált. Fenntartója volt az államszocializmusnak, de a Kádár-rendszer szélsőbaloldali ellenzékének számított. Ezt a vonalat az országos színtéren testvére, Komócsin Zoltán képviselte – mondta Miklós Péter.

Közölte: az MSZMP fennmaradt káderjelentései közt vannak olyanok, amelyek megkérdőjelezik ifj. Komócsin Mihály felkészültségét, kapcsolatát munkatársaival, a sztálinista, rákosista elvek elkötelezettjének tartják, de hangsúlyozzák, lojális a párthoz. Ezt mutatja, hogy 1985-ben, amikor a párt azt kérte, vonuljon nyugdíjba, szó nélkül megtette – noha kifejezetten tettre késznek, egészségesnek, erősnek érezte magát –, és sem a következő években, sem a rendszerváltás után nem vállalt politikai vagy párttisztséget – tette hozzá a történész.

A Komócsin családról szóló írásunkat itt olvashatja.

Nyugdíj-kiegészítés az áldozatoknak

Mintegy 60 ezer embert érint a rehabilitációs kárpótlási nyugdíj-kiegészítés – mondta az emberi erőforrások minisztere az M1 aktuális csatorna péntek reggeli műsorában.

Balog Zoltán előző nap a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, korábban zömmel svábok lakta Hercegkúton tartott megemlékezésen jelentette be, hogy hatvan százalékkal emeli a kormány mindazok nyugdíját, akik megjárták, megszenvedték a Gulag poklait az egykori Szovjetunióban. A miniszter azt mondta: 1945 és 1963 között minden törvénysértő ítélet elszenvedője megkapja az emelést. Valószínűleg március elején megkapják a januári és a februári összeget, majd a márciusit. Áprilistól pedig mindenki az emelt összeget kapja majd. Ez nagyjából havi 12 ezer, éves szinten 150 ezer forintos pluszt jelent az érintetteknek.

Balog Zoltán kiemelte: pénzzel nem lehet kifejezni a szenvedést, kártalanítani, de mégis fontos jelzés, hogy a magyar kormány és közvélemény valamilyen módon ellensúlyozza a szenvedésüket. A miniszter beszélt arról is, hogy vasárnap avatják fel Tarlós István főpolgármesterrel Ferencvárosban a Málenkij robot emlékhelyet. A miniszter úgy fogalmazott, hogy egy látványos emlékművet mutatnak majd be. Balog Zoltán elmondta, a főpolgármesternél kezdeményezte, hogy az ottani villamosmegállót is nevezzék át Málenkij robot megállóra.

„Áttörtük a hallgatás falát”

„A kommunizmus áldozatainak emléknapjával, a megemlékezés állami szintre emelésével sikerült áttörnünk a hallgatás falát” – mondta Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke pénteken Budapesten.

Hangsúlyozta: a magyar állam, amelynek egykori tisztviselői hazaáruló módon hozzájárultak ahhoz, hogy a megszálló szovjet hadsereg civileket hurcoljon el és vessen fogságba ítélet nélkül, az emléknappal elismeri, hogy mindez jogtalanul történt. A Szorakész elnöke szerint a média gyakran vádolja őket azzal, hogy át akarják írni a történelmet. Valójában azonban végre „eljutottunk oda, hogy legalább elmondhatjuk, mi és hogyan történt akkor, amikor szüleink és nagyszüleink voltak az áldozatok”.

Kitért arra: a kommunizmus áldozatainak emléknapja lehetőséget teremt, hogy „felidézzük és emlékeztessünk mindenkit arra, hogy mire képes a kommunista hatalom”. Menczer Erzsébet úgy fogalmazott: e hatalom „az ötvenes években vert és gyilkolt, a hatvanasban már csak börtönbe zárt, a hetvenes években kiegyezést ajánlott, de azért még gumibotozott, hogy aztán a nyolcvanas évek végére az ország morális és gazdasági lezüllesztésével végleg elzálogosítsa a jövőnket”.

Karsay Ferenc (Fidesz–KDNP), Budafok–Tétény polgármestere hangsúlyozta: ma már Európában senki nem nevezi magát kommunistának, annyira meggyűlölték a népek a kommunista eszmét és képviselőit. De mai is vannak, akik – akárcsak egykor a kommunisták – az „univerzális megoldókulcs birtokosainak képzelik magukat”. Vannak, akik saját magukat progresszívnek nevezik, mindenki mást pedig a haladás ellenségeként takarítanának el az útból, éppen úgy, mint a kommunisták – mondta.

A polgármester szerint ezek a progresszívek szétvernék a családokat, az oktatást, utálják a nemzeti érzést, mint a kommunisták, mert nem eléggé globális, és imádják a globalizmust, mert az semmilyen természetes közösségre nincs tekintettel.

Karsay Ferenc hozzátette: a kommunistákhoz képest jelentős haladás, hogy a mai progresszívek már nem feltétlenül zárják ellenfeleiket börtönbe, de ugyanúgy megbélyegzik és kirekesztik őket.

Szerinte a kommunizmus áldozatainak emlékét azzal ápoljuk, „ha minden embertelen, kizárólagosságra törekvő, kirekesztő, a természet adta közösségeket mással helyettesíteni akaró mozgalmat visszautasítunk”.

A XXII. kerületi megemlékezés végén a részt vevő civil szervezetek, pártok és egyházak képviselői megkoszorúzták a városháza előtti 1956-os emlékművet.

Az egységet meg kell tudni teremteni

Magyarországon nagy dolgok csak nemzeti egységgel érhetők el, az egységet meg kell tudni teremteni, és egy erős néppártnak „az élére kell állnia” – hangoztatta a Kisgazda Polgári Egyesület (KPE) elnöke a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott pénteki budapesti megemlékezésen.

Turi-Kovács Béla az 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok által letartóztatott Kovács Béla FKGP-főtitkár szobránál megtartott eseményen arról beszélt: Kovács Béla sorsa nem egyszerűen egy szenvedésekkel és sikerekkel megterhelt sors volt, hanem sokkal inkább a magyar parasztság sorsa. Egész életét a magyar parasztságnak és annak a vidéknek szentelte, amelyből eredt. A KPE pedig kötelességének érzi megemlékezni a hozzá hasonló emberekről, akik „meghozták azt az áldozatot, amely nem volt kötelező, de amelyet lehetett vállalni” – jelentette ki a KPE elnöke, fideszes parlamenti képviselő.

A Független Kisgazdapárt (FKGP) 1945-ben elért, 57 százalékos választási eredményére utalva úgy folytatta: talán egy nép érzett rá, hogy Magyarországon kell egy erős néppárt. Nem a Független Kisgazdapárt nyerte meg a választást, hanem a magyar nemzet, amely akkor ráébredt arra, hogy „csak együtt tudunk nagy célokat elérni” – tette hozzá.

Ám azután hosszú-hosszú évtizedekig várták, hogy megadassék a lehetőség, hogy Magyarország emelkedő pályára kerüljön – mondta. Egyszer már elindult 1998-ban, de 2002-ben „megbicsaklott”, majd a nemzet 2010-ben „megint önmagára talált, és lehetőséget adott arra, hogy építsük az országot”. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre utalva hangsúlyozta: van egy erős néppárt, amelyben a kisgazdák is ott vannak 2003, vagyis az alapítás óta azoknak a jogutódaiként, „akik talán a legtöbbet szenvedték ebben az országban a kommunizmus időszakában”. „Ott vagyunk, mert úgy gondoljuk, minket az Isten, haza, család, az életünk lényegét adó jelmondatunk kötelez arra, hogy ezért az országért közösen dolgozzunk” – fűzte hozzá.

Mint mondta, sok mindent elvégeztek 2010 óta, de folytatni csak úgy lehet, ha a nemzeti egység helyreáll. Sokan ráébredtek az elmúlt hetekben arra, hogy „nagy dolgokat Magyarországon csak a nemzeti egység végezhet el”. Az eseményen a KPE tagjai koszorúkat helyeztek el Kovács Béla szobránál.