Bucsy Levente
Bucsy Levente

A rendszerváltozás előtt tilos volt szólnia, de 23 esztendő elteltével végre hallatja a hangját „A magyarok lelkiismerete” – ezt a címet kapta ugyanis keresztségében a még csak idén rehabilitált Mindszenty Józsefről szóló, pénteken nyíló kiállítás és a hozzá kapcsolódó nemzetközi konferencia.

– Az egész élete erről szólt Mindszentynek – magyarázta a névadást Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. – Arról, hogy a diktatúrák embertelen gyakorlatával szemben fel kell, hogy emeljük a szavunkat, és nem kell, hogy a politikai kényszer miatt lemondjunk arról, hogy amikor szüksége van ránk valamelyik embertársunknak, akkor megtagadjuk tőle a segítő kezet. Az ő személye egybeforrott a nemzet sorsával.


MINDSZENTY JÓZSEF
Pehm Józsefként született Csehimindszenten, 1892-ben. Kispapként a szombathelyi szemináriumban tanult, 1915-ben szentelték pappá. 1919-ben internálták a kommün idején, majd Zalaegerszegre került. 1944 tavaszán, két és fél évtized plébánoskodás után XII. Piusz pápa kinevezte veszprémi püspöknek, jelmondatául ezt választotta: „Devictus vincit” (Legyőzetve győz). Az ezt követő időszakban rengeteg iskolát, plébániát alapított. Szálasi hatalomra jutása után megtiltotta a rezsimet ünneplő szentmisék megtartását, ezért Sopronkőhidára vitték. Veszprémbe 1945-ben került vissza, majd Serédi Jusztinián hercegprímás halála után a pápa őt nevezte ki esztergomi érseknek. A kommunista hatalom folyamatos és következetes kritizálása miatt 1948 karácsonyán bevitték az Andrássy út 60-ba, és embertelenül megkínozták. Vallomásait nem is ő jegyezte le, de pszichotróp szerek hatása alatt aláíratták vele. 1949. február 8-án életfogytiglanra ítélték, ez módosult házi őrizetre, de eldugták a világ elől (Püspökszentlászló, Felsőpetény). 1956. október 30-án szabadult, azonnal rádióbeszédeket tartott, rezidenciáján fogadta a nemzetközi delegációkat, és azonnal fölmentett minden papot, aki kollaborált a kommunistákkal. November 4-én, a tankok bejövetele után kellett az amerikai követségre menekülnie, ahonnan 1971-ben távozhatott, de el kellett hagynia Magyarországot a népköztársaság és a Szentszék megállapodásának következtében. Az egyezség miatt nem működhetett volna papként tovább és nem érintkezhetett volna a Magyarországot elhagyó honfitársakkal, végül mégis a bécsi Pázmáneumba utazott, amiben Róma nem is akadályozta. 1974-ben VI. Pál pápa azért, hogy a megüresedett magyarországi püspökségeket betöltsék, példa nélküli módon megüresedettnek nyilvánította Mindszenty székét is. Vesebaja ezt követően egyre súlyosbodott, és egy rákbetegsége miatt rá váró műtét során 1975-ben – a bécsi Irgalmasrendi Kórházban – meghalt. Végrendelete szerint Mariazellben temették el, de a rendszerváltozás után az érseki kriptában újratemették Esztergomban.

A napokban több lelki, kulturális programmal és zarándoklattal is megemlékeztek a 120 éve született egyházi vezetőről, aki mindkét XX. századi diktatúra idején hűséges maradt papi hivatásához. Úton a proletárdiktatúra kialakulása felé a püspöki kar nevében szót emelt a lelkiismereti, illetve vallás- és a szólásszabadság sérülése miatt is, de kőkeményen képviselte a deportált felvidéki és lemészárolt délvidéki magyarok ügyét, csakúgy, mint a meghurcolt zsidókét és az embertelenül kitelepített németekét, nem különb módon az ítélet nélkül bebörtönzöttekét, internáltakét. Tevékenysége miatt végül 1948 karácsonyának másnapján tartóztatták le, és csak tudatmódosító szerekkel tudták elérni, hogy vallatása során minden vádat vállára vegyen.

Mindszentynek a korban számos sorstársa volt, ez pedig Schmidt Mária szerint egyenesen következik „a keresztény álláspontból”. – A kereszténység egyik legfontosabb üzenete, hogy mindig az egyénnek a cselekedetei, érdemei szerint kell a büntetést vagy a jutalmazást kimérni rá. Tehát kollektív ismérvek alapján egy keresztény ember nem egyezhet bele abba, hogy csoportokat, embercsoportokat megkülönböztessenek, üldözzenek. Ez hasonló volt a többi egyházi vezető esetében is, akiket hol házi őrizettel sújtottak, hol más módszerekkel lehetetlenítettek el.

Hogy miért éppen Mindszenty válhatott az ellenállás emblematikus figurájává, túl azon, hogy ő volt a katolikus egyházfő?

– Ugyanúgy bebörtönözték a nyilasok, ahogy bebörtönözték a kommunisták. Koncepciós és kirakatpert szerveztek ellene. Amikor 1956-ban kiszabadult, akkor három nap volt számára a szabadság, hiszen november 4-én az amerikai nagykövetségen kellett menedékjogot kérnie. Tulajdonképpen mindaddig, amíg a követség épületében raboskodott, azt szimbolizálta, hogy az ország nem szabad. Sorsa leképezte azt a sorsot, amit ez a nemzet szenvedett. Prímássá választásától a haláláig – sorolta a történész a Hír TV korábbi háttérműsorában.


Mindszenty – Rájátszás
Mindszenty – Rájátszás

Az 1971. szeptember 28-ai esemény, vagyis Mindszenty külföldre kényszerítése a közvélemény számára még ma is gyakran „elkerülhető eseményként” él, mintegy éppen a bíborost téve felelőssé azért, hogy elhagyja az országot. Hogy volt-e más választás számára, a Terror Háza igazgatója így vélekedik: – Nagyon nagy kérdés, hogy engedelmeskednie kellett volna Rómának vagy nem. Abban az általános légkörben, ami a „megbékélés” és a „keleti nyitás” politikája volt a hetvenes években, nem lehetett számára más út. Nem lehetett engedetlen a Szentszékkel szemben. A külső emigrációban megtalálta azt a küldetést, amit hivatásának megfelelően betöltött. Ugyanakkor, amikor megfosztották a prímási címtől 1974-ben, az nagyon súlyos csapás volt a számára. Ennek viszont az a megfontolás állhatott a hátterében, hogy a pápának fontosabb volt kinevezni új főpapokat a betöltetlen helyekre Magyarországon Mindszenty életüzeneténél. Úgy gondolhatta, hogy erre akkor a katolikus híveknek nagyobb szüksége van. Akkor emiatt a lengyel katolikusok is tiltakoztak. De ez nagyon kétélű lépés volt, amit a Szentszék a mai napig nem tudott kellően megindokolni.

Huszonhárom éves tisztázás

A magyarok lelkiismerete
Mindszenty József (1892–1975)

KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS a XX. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum szervezésében.

10 órakor filmvetítéssel veszi kezdetét az egész napos programfolyam,
10.10-kor Áder János államfő mond köszöntőt. 10.30: Erdő Péter előadása (Mindszenty, a katolikus püspök).
11.00: Semjén Zsolt: A magyarok lelkiismerete.
11.30: Alberto Bottari de Castello nuncius: A lelkipásztor és egyházi személy.

12.00: A kiállítás megnyitója – Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter; Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

A konferencia délutáni programja:
14.00: Habsburg-Lotharingiai Mihály: Devictus vincit – Legyőzetve győz
14.15: M. Kiss Sándor: Mindszenty-beszéd (1956. november 3.)
14.45: John O' Sullivan: A fogoly hatalma
15.15: Varga Zs. András: A Mindszenty-ügy utolsó felvonása
16.00: Bogárdi Szabó István: Mindszenty József alakja egy református szemével
16.30: Németh László: Mindszenty József a boldoggá avatás útján

Mindszentyről Bécsben is élettörténeti kiállítás nyílt korábban.

A rehabilitálás folyamatát 1989-ben indította el a Legfőbb Ügyészség, 23 évig tartott, hogy azoknak az eljárásoknak mind a végére járjanak, amelyeket a koncepciós kirakatperben ellene megindítottak. Az ítéletek felülvizsgálata – mondja Schmidt – egészen 2012-ig húzódott. A pénteki konferencia tökéletes alkalomnak tűnik arra, hogy ezt a több évtizedes, tisztázó eljárást a világ megismerhesse – annál is inkább, mert a Legfőbb Ügyészség helyettese ott lesz, és részletesen beszámol mindenről.

Magának Mindszentynek a megítélése máig eléggé vegyes, a Kádár-kor legvégéig iszonyú sok rágalom esett rá. Schmidt Mária szerint a hercegprímás utóéletében amikor már elfogytak a szitkok, azt mondták rá, hogy nem tudott eligazodni a világ dolgaiban, „nem értette meg az idők szavát, őskonzervatív volt”. A történész szerint ennek a képnek a fenntartása személyes ügye volt az MSZMP legmagasabb pozíciót betöltő emberének, Kádár Jánosnak; ő volt ugyanis a belügyminiszter Mindszenty letartóztatásakor. Azért az ezek után sem evidens, hogy a rendszerváltozás után is olyan kevés szó esett a bíborosról. Tallai Gábor ezt mondja.

Példát mutatott II. János Pálnak

– Keressük a hősöket. Sokszor végül ott találjuk őket, ahol vannak, a szemünk előtt. Mindszenty József egy ilyen hős, aki még a rendszerváltozás után sem került abba a magasságba, ahová való. Ennek sok oka van, de most elérkezett az idő, és a történész szakma is most jutott el oda, hogy figyelmét egy személynek szentelve feltárja az ő sorsát és életét. Pályája egészen kivételes, és nem csak magyar viszonylatban. Tulajdonképpen II. János Pál előképe volt; amikor 15 évnyi kényszerű amerikai követségi fogság után szabadult, ő volt az első olyan főpásztor, aki beutazta az egész világot, ezzel szolgáltatott mintát.

Az „utazó pápa” utódja, XVI. Benedek még bíborosként, 1992-ben szintén méltatta Mindszentyt: ő akkor értette meg, hogy annak idején a magyar egyházi vezető miért úgy cselekedett, és miért úgy döntött. Joseph Ratzinger – mint erre Tallai a köztévében a minap rávilágított – akkor jött rá, hogy a diktatúrával azért nem lehet egyezkedni, mert az együttműködést jelent. Amit Mindszenty József választott, az a mai római egyházfő szerint is az egyetlen választható út volt.

A Mindszentyről alkotott kép a rendszerváltozás előtti évtizedekben tehát igen nagy torzuláson ment keresztül, ehhez a mostani konferencia és kiállítás csak egy parányi gyógyír. A múzeumi programvezető Tallai szerint az alap- és középfokú oktatás részévé kell tenni a főpásztor életművét, az oktatásügy inspirálására viszont szerinte kiváló alkalom, hogy ez a kiállítás létrejött.