Matolcsy „leleplezésére” az ügyészség sem volt kíváncsi

Fekete Gy. Attila

2017. március 7., kedd 13:56, frissítve: kedd 20:27

Elutasította az ügyészség Tényi István kémkedés és más bűncselekmények miatti feljelentését, amelyet Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének parlamenti beszámolója alapján tett. A jegybankelnök február 22-én, amikor az MNB 2015-ös évi munkájáról tartott beszámolót, arról beszélt, hogy egyik nagy NATO-szövetségesünk budapesti nagykövetségéről kormány- és jegybankbuktató műveleteket indítottak. Matolcsy kifejtette, „sokkszerű volt az, hogy egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt”. Szavai szerint ez részben sikerült is, mivel négy megyében négy órán keresztül valóban volt bankpánik.

E nyilatkozat alapján fordult Tényi a hatóságokhoz, mert megalapozottnak látta a kémkedés gyanúját, másfelől úgy vélte, hogy Matolcsy György nem hallgathatta volna el ezeket a fontos információkat a hatóságok elől.

Márpedig ezt tette. Parlamenti beszámolója szerint a kormány- és MNB-buktató kísérletek 2014-ben kezdődtek és 2015 tavaszáig tartottak, majd elhárították azokat.

Az ügyészség a Fidesz-tag feljelentését azzal az indokkal utasította el, hogy Matolcsy szavai fel sem vetik a kémkedés gyanúját. Így viszont feljelentési kötelezettségét sem sérthette meg, hiszen ha nem volt kémkedés, nem volt mit feljelenteni sem.

A Btk. szerint egyébként két év szabadságvesztéssel büntetendő az, aki „hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen készül”, de erről nem tesz bejelentést az illetékes szerveknek.

Az ügyészség szerint tehát a bankpánikkeltéssel elkövetett kormánybuktatás kísérlete nem tartozik bele a fent említett büntetőjogi kategóriába. Teljesen normális tehát, hogy ha az MNB elnöke szerint valakik (egy nagykövetségről) – még ha csak négy megyében és négy órán keresztül is – sikeres bankpánikot keltettek, akkor erről az MNB-nek nem kell értesítenie sem a kormányt, sem a rendőrséget, az ügyészséget vagy a titkosszolgálatokat. És minden rendben van akkor, ha egy ilyen támadásról a jegybankelnök csak másfél évvel később számol be. Persze elképzelhető, hogy az ügyészség így próbálta tudatni a nyilvánossággal, hogy Matolcsy „handabandázására” nem érdemes időt pocsékolni.

A Matolcsy György által előadott, kémhistóriába illő történetről egyébként rajta kívül senki nem tudott. Egybehangzóan állították a titkosszolgálatok és a Belügyminisztérium illetékesei a nemzetbiztonsági bizottság előtt, hogy – mint az elmúlt években számtalanszor – előfordultak a forint elleni spekulációk; hogy spekulánsok a magyar állampapírokat és nagyobb magyar cégek részvényeit támadták. Évente, másfél évente történnek ilyenek, de nemcsak Magyarországon, hanem a térség más országaiban is. De – közölték – olyasmit, amiről a jegybankelnök beszélt, hogy tudniillik a támadásoknak politikai indíttatása, például a kormány megbuktatása lett volna a céljuk, a szolgálatok még egyszer sem tapasztaltak. És ilyen ügyben feljelentés sem érkezett a hatóságokhoz.

Aznap, amikor Matolcsy megtette bejelentését, a Népszava megkereste az Egyesült Államok budapesti nagykövetségét. A jegybankelnök leírásából ugyanis egyértelműen az derült ki, hogy a támadást szerinte onnan szervezték. Közleményben reagáltak az MNB-elnök állításaira: „Magyarország és az Egyesült Államok partnerek és NATO-szövetségesek. Az Egyesült Államok nem kísérelte meg a magyar kormány megdöntését 2014-ben vagy bármikor máskor, s nem találjuk hihetőnek, hogy bármely más NATO-tagállam erre kísérletet tett volna” – válaszolta a lapnak Richard Damstra, a nagykövetség szóvivője. „Matolcsy úr kijelentései egyszerűen hiteltelenek” – tette hozzá a sajtóattasé.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.07.