Az idei, a korábbiaknál rövidebb útvonalat a szervezők azzal indokolták, hogy az igaz emberekre akartak összpontosítani, ezért a világháborús mártírokról, megmentőkről, a Világ Igazairól elnevezett rakpartok között vonultak, de ez évben első alkalommal mentek át Budára. A szervezők azt mondták: az Élet menete célja, hogy megtanítsa a holokauszt leckéit és megmutassa a jövő generációinak, mi az oka annak, hogy megfogadják: soha többé!


A menetet Bácskai János, a IX. kerület fideszes polgármestere és Kiss Péter MSZP-s parlamenti képviselő indította el, akik beszédükben az emlékezés és az emlékeztetés fontosságát hangsúlyozták. Az indulásra várakozó ezrek előtt a ferencvárosi polgármester felidézte: a rakpart névadója 100 zsidó embert mentet meg a biztos haláltól. „Csak annak az embernek van történelme, aki el tudja mondani, tovább tudja adni. A közös emlékezet azt mutatja meg, hogy összetartozunk. Ne túlélni, hanem élni tanítsuk gyermekeinket” – mondta a politikus.

Fotó: MTI


Az Élet menetén az MNO-nak nyilatkozó Bácskai János elmondta: kajakjára a sportág első világbajnokának neve van felírva, akit 1945-ben lőttek agyon a megszállók. Azt is elmondta, annak apropóján vállalta a házigazda szerepét a rendezvényen, hogy az elmúlt évben kapta meg Salkaházi Sára nevét a Ferencváros nyugati határán húzódó rakpart.

„Soha el nem múló seb”

Kiss Péter beszédében úgy fogalmazott: nem lehet puszta mementóként tekinteni a mai emlékezésre, mert a Jobbik bent van a parlamentben. Emlékeztetett: Raoul Wallenbeg tízezer magyar állampolgár életét mentette meg. „Akkor a magyar állam megméretett és könnyűnek találtatott; soha el nem múló seb.” Úgy látja, emlékeznünk már nem elég, a néma Magyarország egyszer már elvesztett, most gárdisták bakancsait és a radikális motorosok zaját kell túlharsogni. „Ma ismét bátor hazafiakra van szükség.”

A beszédek után a sófár jelére rendőri felvezetéssel indult el az Élet menete a Szabadság hídon keresztül a budai oldalra, ahol folytatódott a megemlékezés. A menet elején, a résztvevők között volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, Per Westerberg, a svéd törvényhozás elnöke, Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége, továbbá a Fidesz, az LMP, az MSZP, a Demokratikus Koalíció vezető politikusai, Ilan Mór, Izrael budapesti nagykövete és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. Az eseményen jelen volt továbbá Rogán Antal, Schiffer András,  Jávor Benedek, Schmuck Andor, Hiller István, Kaltenbach Jenő, Horváth Csaba, Mandur László, Teleki László és Horn Gábor.

A részvevőknek magyar, uniós, svéd és izraeli zászlót osztogattak, és amikor a felvonulók átértek a budai oldalra, az Erzsébet híd közelében felállított színpadhoz, a rakpartot a Szabadság hídig teljesen megtöltötték.

Az antiszemita cselekvés mindig mérgező

Az esemény vége felé Horváth János, az országgyűlés korelnöke is elmondta emlékező szavait, számolt be az MNO tudósítója. „Megrendülten emlékezem, amikor újra és újra találkozom olyan emberekkel, akik résztvevői voltak az eseményeknek, amelyeket újra és újra át kell gondolni. A hitlerista világ nem a magyar nép világa volt. Akik a magyar zsidókat elkergették, elhurcolták, nem a magyar nép kívánságát fejezték ki. Emlékezhetünk azokra a száz- és százezer nem zsidó magyarokra is, akik áldozatok lettek; áldozat az egész magyar nép volt” – fogalmazott a fideszes politikus.

Szorgalmazta annak terjesztését, hogy ahol zsidókat mentettek és bújtattak, állítsanak emléktáblát, hogy tudhassuk, kik voltak Wallenberg „társai”. Beszédét bekiabálásokkal és fújolással zavarta a hallgatóság néhány tagja. Még beszéde közben hagyta el az ünnepséget Bajnai Gordon.

Horváthot követően Erdő Péter és Schweitzer József nyugalmazott főrabbi együtt lépett a színpadra. Erdő történelminek nevezhető mondatokat mondott: a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal, az antiszemitizmus nem fér össze az emberséggel. „Van remény, ha mindnyájan összefogunk. Az antiszemita cselekvés mindig és mindenkitől mérgező, elfogadhatatlan.”

A 600 fehér léggömb felbocsátása előtt Schweitzer József megköszönte a bíboros vastapssal kísért szavait.

Negyed nyolc előtt néhány perccel Németh Kristóf színművész elbocsátotta az Élet menete résztvevőit, akik csendesen elhagyták a helyszínt.

Wallenberg minden eszközzel mentette az üldözötteket

„Raoul Wallenberg, aki idén lenne százéves, a svéd nagykövetség másodtitkáraként megvesztegetéssel, fenyegetéssel, máskor szép szóval és ígéretekkel csikarta ki az üldözöttek életének megkímélését a holokauszt idején” – mondta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója vasárnap Budapesten az intézmény előtt tartott beszédében a holokauszt emléknapjához kapcsolódó rendezvényen.

Mindenhol ott volt, ahol segíteni kellett…
Mindenhol ott volt, ahol segíteni kellett…

Az intézményvezető a Terror Háza Múzeum, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, Terézváros önkormányzata és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem által szervezett koncert előtti köszöntőjében rámutatott: 1944 tavaszától, Magyarország náci megszállását követően egyre szorongatóbb hírek jutottak ki a világba a magyarországi zsidóság tragédiájáról.

Raoul Wallenberget a budapesti mentőtevékenység megszervezésével a svéd külügyminisztérium, az Egyesült Államok stockholmi nagykövete és a háborús menekültek megsegítésével foglalkozó amerikai kormányszervezet, a War Refugee Board bízta meg. A svéd humanitárius akció 1945. január 16-ai kimutatása szerint a svéd védelem mintegy ötven épületre és nyolcezer személyre terjedt ki Budapesten, tette hozzá.

Schmidt Mária emlékeztetett arra, hogy a diplomatát utoljára 1945. január 17-én látták munkatársai egy szovjet tiszt és két szovjet katona kíséretében. Wallenberg Debrecenbe igyekezett, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal az ország újjászervezéséről tárgyaljon. Debrecenbe azonban nem érkezett meg, további sorsa a mai napig tisztázatlan.

Szólt arról, hogy a moszkvai svéd nagykövet hivatalos megkeresésére Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter 1957-ben az alábbi tájékoztatást adta: „Raoul Wallenberg 1947. július 17-én a moszkvai Lubjanka börtönben szívelégtelenség következtében életét vesztette. Holttestét elhamvasztották. Wallenberg minden valószínűség szerint a hadműveleti területeken esett más személyekkel együtt orosz fogságba.”

„A nemzet felmérhetetlen veszteségeit gyászoljuk”

Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke beszédében felvetette a kérdést: „belefoglalhatjuk-e egyetlen egy napba megannyi megsemmisített élet minden elveszített tagját”, és belefér-e egyetlen napba az, hogy elmondjuk, „az egész ország, a nemzet felmérhetetlen veszteségeit gyászoljuk”? A református püspök emlékeztetett arra: az áldozatokat „egy tébolyodott korban puskatussal hajtották halálba”, miközben „Európa és Magyarország legjobbjain” a tehetetlenség démona uralkodott.

Hangsúlyozta: az áldozatokra emlékezni kötelességünk, mert ők voltak azok, akikről „aljas hazugságokkal elhitették, hogy nélkülük könnyebb lesz a világ sora”, akiken diktatúrák demonstrálták, hogy „bárkin és bármin keresztülgázolhatnak”. Úgy fogalmazott: „ők lettek a mások, amikor egy őrült világ parancsszóra vagy a nélkül a mások elpusztítása árán akart önmagán felülkerekedni”.

Bogárdi Szabó István megjegyezte: „minden elvesztett életidő a mi életünket kurtítja, minden elveszített élet a mi veszteségünk is, minden életfosztás a mi megrablásunk is, minden halál a mi halálunk is”. Kitért arra, hogy az áldozatok sorsát nem lehet felejteni a tettesek miatt sem, mert voltak, akik „embertelenségbe taszították az embert”, ők voltak – s nem kevesen –, akik miatt mindmáig sokan kérdezik: „ilyen gyenge volt az Isten?”

A református püspök felhívta a figyelmet: azokról sem szabad megfelejtkezni, „akik nemet mondtak arra, hogy diktatúrák parancsát, életmegsemmisítő akaratát hajtsák végre”. Ők voltak azok, akik nem voltak lázadók, nem tudtak forradalmat szítani, de „elűzték a gyűlölet és hazugság ördögeit”, miközben a maguk életét kockáztatták azzal, hogy ismeretleneket, szomszédokat, barátokat mentettek meg.

Úgy fogalmazott, az embermentők „megmentettek minket is, hogy emlékezzünk az ország iszonyatos veszteségeire, hogy készek legyünk ma is nemet mondani a gyűlöletkeltőkre, még akkor is, ha éppen képviselői mentességük van, (…) ha a szólás- és sajtószabadság ürügyén hazudnak és uszítanak”.

A beszédek elhangzása után a Nyári Kvartett és a Parafónia zenekar adott szabadtéri koncertet Ember az embertelenségben címmel. Az eseményen megjelent mások mellett Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Handó Tünde, az Országos Bírói Hivatal elnöke, Schiffer András és Kukorelli Endre, az LMP országgyűlési képviselői, továbbá diplomáciai testületek tagjai, Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Hassay Zsófia, Terézváros fideszes polgármestere és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke.

Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. A magyarországi zsidóság gettókba zárása 1944. április 16-án kezdődött meg Kárpátalján, ezt ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk követte. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.