• 7 °C, változóan felhős
Vörös Csepel

Milliárdok temetője lett a szoci kerület

Gabay Balázs, 2011. december 6., kedd 06:40, frissítve: kedd 06:40
Ábel Attila, a kerület fideszes alpolgármestere elképesztő történeteket gyűjtött kötetbe, de azt is elárulta: lenne még miről írni. A kiadványt, melyet nemsokára a könyvesboltokban is meg lehet majd vásárolni, minden csepeli háztartásba el kívánják juttatni.

A csepeli MSZP piszkos ügyeinek egy része már régóta élvezi a sajtó nyilvánosságát, több esetben büntetőfeljelentés is született. Miért volt szükség ezek után a Vörös Csepel megírására?
– A csepeli Fidesz a választási programjában fontos szerepet szánt a számonkérésnek. A korábbi városvezetés erkölcsileg elképesztően mélyre zuhant. Az általunk sejtett törvénytelenségek és a kettős gyilkosság azt mutatta, hogy nagyon súlyosak a problémák. Ügyészségi vádemelés azonban eddig egyedül a kettős gyilkosság miatt indult, holott mi legalább negyven gyanús esetet vizsgáltunk, és több tucat feljelentést tettünk. Úgy véljük, hogy a számonkérésnek három iránya van. Az egyik a politikai, mely 2010 tavaszán és őszén annak ellenére megtörtént, hogy a csepeli MSZP korábban még az angyalföldinél is nagyobb támogatást élvezett. 2010 őszén a Fidesz Csepelen 14 körzetből tizenhármat hozott, ami földrengésszerű, korábban elképzelhetetlen változást jelentett. A számonkérés másik iránya a büntetőjogi. A feljelentéseket az elmúlt másfél évben megtettük. A számonkérés harmadik síkja az erkölcsi. Minden csepelinek, de másoknak is joguk van megtudni, mi történt Csepelen, miért van szükség a takarékossági intézkedésekre. Ezért adtuk ki a „Vörös Csepel” könyvet.

– Az összes botrányt tekintve időben meddig terjed a kiadvány?
– A 2004 és a 2011 közötti időszakot öleli fel, ugyanis a könyvbe még a Demokratikus Koalíció megalakulása is bekerült. Ez furcsának hathat, de azért volt rá szükség, mert „sokat köszönhetünk” nekik. A csepeli szocialisták soha nem hozták nyilvánosságra a számláikat, a DK viszont ezt megtette. Ezek alapján tökéletesen rekonstruálható az itt működő 3T rendszere. A Kádár-korszakban tökélyre fejlesztett tűrt, tiltott, támogatott rendszer ugyanis Csepelen a rendszerváltással nem tűnt el.

– A Demokratikus Koalíció üvegzseb-politikája nyílt konfrontáció volt az idősebb káderekkel szemben, vagy csak egyszerűen elindultak egy új úton?
– Ők nem gondolták végig, hogy mit csinálnak. A DK és az MSZP vezetője a mai napig jó kapcsolatot ápol, inkább egyfajta látványpolitika volt az ő szétválásuk. A koalíció eljátszotta a Gyurcsány Ferenc által rájuk szabott „tisztességes” szerepet, egy valamit azonban nem vettek figyelembe, mégpedig hogy innentől le lehet őket ellenőrizni. Abba buktak bele, hogy nyilvánosságra hozták a számláikat. A könyvre visszatérve: nem tudtunk mindent megírni benne. Például az utószóban említett csepeli és budapesti MSZP-irodák ügyéből még óriási pártfinanszírozási botrány kerekedhet. A helyi és a fővárosi pártirodák tulajdonlása kapcsán ugyanis újra felbukkant az az Invest Alfa Kft., amelyikhez százmilliónyi közpénz áramlott át Csepelről. Ezzel az üggyel már nem tudtunk külön foglalkozni, a 96 oldalnyi szöveg viszont legalább olvasható mennyiség lett, és ez a lényeg.

– 2004-ben lezajlott egy átvilágítás az MSZP-s vezetésű önkormányzatban, és már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kerületben egy szűk csoporthoz kapcsolódnak és átláthatatlanok a döntési viszonyok. Miért nem robbant ki a botrány már akkor?
– Mi úgy gondoljuk, hogy a csepeli MSZP piszkos ügyei a párt országos munkájának a leképeződése. A honvédlakások értékesítése mellé párba állíthatjuk a csepeli lakásmutyit, a tanácsadói díjakkal, a fiktív lakás-beruházásokkal ugyanez a helyzet. Kiöregedett egy MSZP-generáció, „a kulcsot pedig átvette” egy fiatalabb csoport. A régi, egymást a mai napig elvtársnak szólító garnitúra már nem kívánt változtatni a párt működési rendszerén, az újakat pedig kizárólag az érdekelte, hogy minél hamarabb megközelítsék az öregek életszínvonalát. Legalább olyan jó kocsikkal, jó öltönyökben akartak járni, fényűző házakban lakni. Így falta fel magát néhány év alatt az MSZP a XXI. kerületben. Csak és kizárólag a párt számított, a protekcionizmus pedig minden határon túlment. Az egyik legjobb példa a gyors előrejutásra a kettős gyilkosság egyik vádlottja, a volt szocialista Deme Gábor. Kevés olyan példát találni, aki más utat választott az MSZP-ben. Ilyen volt a csepeli iskolában agyonlőtt Takács József.

– A kettős gyilkosság kapcsán szintén felmerül a kérdés: hogy létezhet, hogy a tragikus esemény hatására nem mondott le azonnal minden érintett MSZP-s? Hogy nem tört ki a palotaforradalom?
– Kitört a forradalom. A csepeli MSZP-ben a gyilkosság után átszakadt valami. Elegük lett az embereknek, mégpedig annyira, hogy a legrégebbi támogatók, akik korábban szóba sem álltak volna velünk, gondolkodás nélkül felsorakoztak mögénk. Akik pedig maradtak, azok néhány nap alatt kialakították a kommunikációs stratégiát, melynek lényege, hogy nekik semmi közük az egészhez. Ehhez képest a fél MSZP-vezérkar ott volt a tanúk padján a Takács-gyilkosság tárgyalásán. Szerintem a legvisszataszítóbb az egészben Podolák György viselkedése volt. Ő volt az utolsó, akivel Deme Gábor találkozott, gyakorlatilag tőle ment a gyilkosság helyszínére. Arra nem volt képes, hogy tanúként jelentkezzen. Az ATV-ben Kálmán Olga kérdésére mondta el egy évvel a gyilkosság után, hogy nála járt Deme. Önmagában az, hogy egy parlamenti képviselő egy gyilkossági ügyben, melyben egy általa évtizedek óta ismert párttársát lőtték le, nem megy el a rendőrségre tanúvallomást tenni, elképesztő. A teljes országgyűlési szakmát sárba tiporta viselkedésével.

---- 11,3 milliárdért eladták Észak-Csepelt ----

– A Vörös Csepel bevezetőjében is szerepel, és korábban beszélgetésünkben is érintettük: több tucat büntetőfeljelentést tett különböző ügyekben a Fidesz. Melyek a legjelentősebbek ezek közül?
– Lássuk csak! Ott van például a csepeli lakásmutyi, melyben kiválasztott embereknek közpénzből felújított szociális lakásokat utaltak ki. Ezeket pályázat nélkül tették persze, és végül az érintettek meg is vásárolhatták az ingatlanokat. Császár Mihály csepeli rendőrkapitánynak például kiutaltak egy rászorulóknak fenntartott lakást, a kiutalást igazoló dokumentum eltűnt. Az ingatlant felújították 2,5 millió forintért, majd Császár azt albérlőknek adta ki. Hét hónap múlva a nagyjából 8,5 millió forint értékű lakást hárommillióért vette meg. Ez persze csepp a tengerben: a csepeli lakásmutyi összesen 40 milliós kárt okozott a kerületnek. A csepeli lakásfelújítások szálai az MSZP-hez kötődő Alfa Invest Kft.-nél futnak össze. A cég nem elégedett meg a szimpla túlszámlázásokkal, fiktív munkákról is állítottak ki bizonylatokat. Így történhetett meg, hogy egy lakás falfelülete tornateremnyivé szélesedett, vagy hogy ablakcserék kiszámlázása és leigazolása után is a régi nyílászárók maradtak. A csepeli földutak felújítási munkálatait szintén leszámlázták, amit a helyi vagyonkezelő is leigazolt. Papíron például több millió forintból megszépült egy olyan út is a Duna-parton, mely nem is létezik.

– Az ilyen ügyek lepapírozásához azért elég sok emberre van szükség.
– Elvileg igen. Remélem, hogy egyszer majd a bíróságon is fény derül arra, milyen szervezett hálózat végezte ezeket a munkákat. De szkeptikus is vagyok. A galvániszapos hordók közé elszállított veszélyes hulladék ügyében például hiába vártunk vádemelésre, pedig a feljelentés régóta ott hever a bíróság asztalán. Hasonló módon várat magára a Csepel SC „lenyúlásának” a felderítése. Az egyesület a kezdetektől fogva a helyiekért működött, az épületeket vagy a kerítést a „kommunista szombatokon” a saját kezükkel emelték a csepeli munkások. A Csepel SC-t Podolák György és az akkori MSZP-s önkormányzati vezetés játszotta át egy Belize-szigeteki offshore cégcsoportnak. Noha felvettek 2,4 milliárdnyi jelzáloghitelt fejlesztésekre, jelenleg még a fűtést sem hajlandók bekapcsolni. Pénzt kérnek az önkormányzattól, de amikor rákérdeztünk, hogy mire költötték el a milliárdokat, az volt a válasz, hogy semmi közünk hozzá.

– Sikerül visszarántani a szakadék széléről a klubot?
– Fogalmunk sincs, hogy mekkora az adósság, mi történik a Csepel SC-ben, ezért azt sem lehet megjósolni, mi lesz a sorsa az egyesületnek.

– Tehet valamit az önkormányzat ebben a helyzetben?
– Minden kezdeményezésünkre az volt eddig a válasz, hogy az önkormányzatnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mi történik a Csepel SC-ben. Felkínáltuk a lehetőséget, hogy átvesszük a klubot, de a tulajdonos hallani sem akar erről a megoldásról. A csepeli Munkásotthonnal kapcsolatban is, sajnos, hasonlóan alakulhat a helyzet: ugyanez az offshore cégcsoport ugyanis erre az ingatlanra is rástartolt. Az önkormányzat hiába vállalná a fenntartást, ha nem tudja majd megszerezni az épületet. Egyelőre bizonytalan tehát a Munkásotthon sorsa is.

– Az átadás-átvételkor 2,5 milliárdos adóssággal kapták meg az önkormányzatot. Sikerült törleszteni valamennyit azóta?
– Folyamatos a visszafizetés: a 2010 végére várt 4,3 milliárdos hiányt is sikerült 2,4 milliárdra csökkentenünk. Egy 76 ezres kerületben a központi költségek nagyját a fizetések és a működtetés viszi el. Ezt figyelembe véve a megtakarított 2 milliárd forint hatalmas összegnek mondható. Egyszerűen arról van szó, hogy az elődeink ennyivel kerültek többe. De még mindig hitelből fizetjük ki a havi béreket. Az MSZP-s önkormányzatnak az orrán-száján dőlt ki a pénz. Tökéletes példa, hogy a Gyurcsány-érában megálmodott kormányzati negyed terveivel egy időben Csepelen is elkészült egy terv a Polgármesteri Hivatal felújítására. Erre kifizettek 182 millió forintot. Tudja, mi maradt ebből? Az interneten egy 21 szóból álló projektleírás. A 170 millióból összetákolt önkormányzati portál szinte szóra sem érdemes. A weblap olyan rosszul sikerült, hogy mellette egy másikat kellett üzemeltetni. A teljes költségből 100 millió forintot fizettek ki a projektvezetésre. Mi 400-500 ezer forintból csináltuk meg utóbb a portált.

– A Vörös Csepelben az áll: Észak-Csepel eladása kapcsán a városrész kiérdemelhetné a legnagyvonalúbb kerület jelzőt. Mi áll e mögött?
– Csepelen elképesztő mennyiségű látványberuházás létezett, de csak papíron. Észak-Csepelt bruttó 11,3 milliárd forintért adta el a városvezetés 2005-ben. Nagyjából 100 milliót költöttek kizárólag a tervek összeállítására. Terveztek ide olimpiai várost, lagúnavárost, mindent. A papírok most is mutatósak, azonban semmi nem épült fel a területen. Ugyanez igaz a csepeli uszoda tervére, amiből nyolc is készült, de uszoda egy sem, illetve egy wellness-központ tervére és még sok másra.

– Hihetetlennek hangozhat, de a korábbi mutyivilág főszereplői közül egyesek még most is a csepeli önkormányzatban tevékenykednek. A könyv változtathat ezen az abszurd helyzeten?
– A könyvet a bíróságra és az ügyészségre is eljuttatjuk, de nem kergetünk hiú ábrándokat. A cél elsődlegesen az erkölcsi felelősségre vonás volt, amely teljesült. Másfelől pedig minden csepelinek joga van megtudni, mit tettek a pénzével az elmúlt években.

– Korábban említette, és a könyvben is szerepel: vannak még feltáratlan piszkos ügyek a kerületben. Lesz folytatása a Vörös Csepelnek?
– Könyv formájában valószínűleg nem, de remélem, hogy mostantól nem is lesz szükség rá. Úgy gondolom, hogy egy közpénzből kiadott könyv esetében ennél tovább már nem érdemes menni. Megtettük, amit meg kellett tennünk.

hirdetés
Vezércikk
Eltitkolt közpénzek
Hajdú Péter
Vajon meddig lehet elbújni a nyilvánosság elől?
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés