A Kelet-Németország gazdasági helyzete és kilátásai című tanulmányt 2011 májusában zárták le. A megrendelő belügyminisztérium azonban csak kedden tette fel a honlapjára, miután a sajtó elkezdett cikkezni arról, hogy a kormány kényelmetlennek találja az anyag megállapításait, ezért inkább elsüllyesztette a jelentést, hogy megspórolja a vitát a fejlesztéspolitika követendő irányvonaláról.

Becslések szerint az újraegyesülés óta évente átlagosan 70-80 milliárd euró közpénzt fordítottak az öt keleti tartomány és Berlin felzárkóztatására. Ennek forrása részben az úgynevezett szolidaritási hozzájárulás, amely a társasági adóra és a személyi jövedelemadóra rakódik rá. A keleti országrész extra támogatása idővel csökkent, de számítások szerint jelenleg is eléri az évi 60 milliárd eurót, ami meghaladja Magyarország éves hazai össztermékének (GDP) 50 százalékát.

A hat tekintélyes német gazdaságkutató intézet közösen végzett elemzése arra az eredményre jutott, hogy a hatalmas összeg felhasználása nem optimális, és a kétségtelen eredmények ellenére fordulatra van szükség a fejlesztéspolitikában.

Kelet-Németország ugyan elérte már a nyugati termelékenységi szint 80 százalékát, de a felzárkózás a 90-es évek vége óta egyre lassabb ütemben emelkedik. Ez azonban nem elsősorban a szocialista gazdasági-társadalmi rend öröksége miatt alakult így. A „transzformációs folyamat már régen lezárult”, Németország az alapvető szerkezeti jellemzőket tekintve egységes, és most az a feladat, hogy alkalmazkodni kell a világgazdasági munkamegosztás változásához.

A teljes kiegyenlítődésre belátható időn belül nincs esély, a politikának ezért vissza kell fogni „a felzárkózáshoz fűződő eltúlzott várakozásokat”, és „szakszerűbb”, vagyis reális konvergenciacélokat kell meghatározni, e célok helyességéről pedig meg kell győzni a közvéleményt – hívták fel a figyelmet a kutatók.

Ehhez módosítani kell a fejlesztéspolitika szemléletmódján, „a Kelet- és Nyugat-Németország közötti különbségek kiegyenlítése helyett az össznémet átlag irányába mutató konvergencia elve” alapján kell dönteni a források elosztásáról, hiszen nyugaton is vannak elmaradott régiók.

A konzervatív-liberális kormány megbízásából készült tanulmány megjelenése rögtön vitát gerjesztett. Hannelore Kraft, Észak-Rajna–Vesztfália tartomány szociáldemokrata miniszterelnöke például egyenlő bánásmódot követelt az úgynevezett régi tartományok számára. A hátrányos helyzetű nyugati térségeknek is jár a támogatás – mondta Kraft a Handelsblatt szerdai beszámolója szerint.