Az új kormányzati éra egyik legújszerűbb ötletével rukkolt elő csütörtökön Orbán Viktor. A miniszterelnök a büdzsé rossz helyzetére hivatkozva javasolta az országos választmány csütörtöki ülésén, hogy 2013-ban és 2014-ben a politikai pártok ne részesülhessenek állami támogatásban.

Az MNO megvizsgálta azt az opciót, mi történne, ha az egyes pártok táborai, élve a demokráciába való beleszólás közvetlen lehetőségével, maguk adnák össze a politikai erők éves költségvetését.

A pártfinanszírozást a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény és a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény szabályozza. Ezek alapján a politikai paletta résztvevőinek büdzséje a tagok által befizetett tagdíjból, az állami támogatásból, az államtól kapott ingyenesen átadott ingatlanokból, gazdasági társaságok és magánszemélyek vagyoni hozzájárulásaiból, hagyatékokból, és az adott párt gazdasági tevékenységéből származó nyereségből tevődik össze. Állami vállalat, költségvetési szerv, állami támogatásban részesülő alapítvány vagy más ország nem segítheti a hazai pártokat. Éves gazdálkodásukról kötelesek beszámolót közzétenni, pénzügyeik ellenőrzésére kizárólag az Állami Számvevőszék jogosult.


A Hivatalos Értesítőben közzétett adatok szerint a Fidesz 2011-ben 1,29 milliárd forintból gazdálkodhatott. Költségvetésének nagy része – mintegy 1 milliárd forint – állami támogatásból származott, míg adományokból 46, tagdíjakból pedig közel 144 milliót gyűjtött. Ennek tükrében tehát bátran kijelenthető, a miniszterelnök javaslata 1000 milliónál is többet venne el a legnagyobb kormányzópárttól. A kereszténydemokraták tavalyi összesítéséből kiderül: mintegy 233 millió forint származott az államkasszából a teljes, 257 milliós büdzsét figyelembe véve. Adományokból 15, tagdíjakból pedig 7 milliót kaszált a KDNP.

Politikai nyilatkozatot írtak alá április 4-én a parlamenti pártok, miszerint még a tavaszi ülésszakban megszövegezik a párt- és kampányfinanszírozási törvényt. Erről bővebben ITT olvashat.

A Magyar Szocialista Párt pénzügyi keretének 65 százalékát tette ki tavaly az állami dotáció. Az 521 millió forint mellett adományokból (202 millió) és a befizetett tagdíjból (39 millió) közel 240 milliót söpörtek be Mesterházyék. A Fideszhez hasonlóan pozitív mérleggel záró Jobbik mintegy félmilliárdot nyert az adóforintokból 2011-ben, és 50 millió forintra tehetők egyéb bevételei. A választóktól majd 41 milliót, tagdíjakból 2 milliót, különböző egyéb bevételekből pedig 10 millió körüli összeget gyűjtött a párt. A Lehet Más a Politika büdzséjének 87 százalékát, 249 millió forintnyi összeget könyvelhetett el az államkasszából származó támogatásból. Tagdíjból több mint 4 milliót, adományokból pedig mintegy 11 milliót szedett össze a párt.

De mennyi az annyi? Megnéztük, hogy a pártok népszerűsége alapján mennyi pénzre számíthatnának az egyes politikai tényezők egy év alatt. Az Ipsos április közepén tette közzé legfrissebb közvélemény-kutatási adatait, eszerint a 8 millió választó 17 százaléka (1,36 millió ember) járult volna a hetekben az urnákhoz és szavazott volna biztosan a kormányerőkre. Az MSZP 960 ezer szavazójától kaphatna pénzt, a Jobbik 800 ezertől, az LMP 320 ezertől, a DK pedig 160 ezer támogatótól számíthatna pénzre. A Századvégnél a két nagy közt tágabb az olló nyílása, a Fidesz–KDNP tábora 2,16, a szocialistáké 1,28 millió fős, a jobbikosok 720 ezren volnának, az LMP-sek pedig kevesebb mint félmilliónyian (DK: 80 ezer). A Tárki bő három hete tett közzé friss adatokat, náluk 1,68 millió fideszes, éppen 1 millió MSZP-s, ugyancsak 720 ezer jobbikos és szűk félmillió LMP-s járulna a szavazóurnákhoz, de megjelent 240 ezer gyurcsányista is a „rendszerben”.

1,3 milliárdot cserélnének 200 millióra

Pártvélemények

Fidesz: Felmerülhet, hogy a gazdasági válságból a családok és a cégek mellett a pártok is vegyék ki a részüket – Selmeczi Gabriella pártszóvivő.

KDNP: A nehéz költségvetési helyzet – minden politikai szereplő részéről is áldozatokat kívánva – indokolhatja a pártoknak járó állami támogatás átmeneti módosítását.

MSZP: 250-300 év alatt lehetne annyi megtakarítást elérni a pártok költségvetési támogatásának megvonásával, mint amekkora kiesést az egykulcsos adó évente okoz – Tóbiás József frakcióigazgató.

LMP: Inkább a párt- és kampányfinanszírozást kellene szigorúbban szabályozni – Karácsony Gergely. Reméli, a javaslat csak egy blöff.

Jobbik: Megvárjuk a végleges előterjesztést, és csak annak megismerése után kommentáljuk a Fidesz elképzeléseit.

DK: A javaslattal Orbán Viktor az elmúlt huszonkét év legrosszabb hagyományainak egyikét, a fekete pártfinanszírozást akarja hivatalossá tenni, írja közleményében Gyurcsány Ferenc elnök.

Ha a ténylegesen voksolóktól évente csupán 100 forintot kapnának a parlamenti pártok, a Fidesznek és a KDNP-nek mintegy 150-200 millió választói forinton kellene osztoznia, az MSZP-nek 100 millió üthetné a markát, a Jobbiknak 75, az ellenzéki zöldpártnak 40, a Demokratikus Koalíciónak pedig 10-20 millió forint. Mivel a tagdíjbefizetésekre a javaslatnak nincs hatása, a pártok bevételeiben bekövetkező változást az állami támogatások és az adományok terén érdemes követni, hangsúlyozzuk, egy évente 100 forintos választói hozzájárulással.

Számszakilag a legnagyobb vesztes a Fidesz–KDNP szövetség lenne, amely összesen bő 1,3 milliárdos állami pénzt „cserélne” az imént említett szűk 150-200 millióra. A szocialisták 521 milliójának viszont csaknem kétharmada megmaradna (körülbelül 300 millió forint), a Jobbik félmilliárdja közel 120 millióra olvadna, az LMP 249 állami forintmilliója helyett pedig az adakozók 51 millió forintjával számolhatna. Ezzel ugyanakkor Gyurcsányék nyerhetnek, hiszen a választáson még MSZP-sekként vettek részt, támogatottságuk és az elméletben vett száz forintok alapján több tízmillióval tömhetnék meg a malacperselyt. Összegszerűen (és százalékosan) tehát a Fidesz–KDNP vesztesége legalább 1,1 milliárd (85 százalék) lehet, Mesterházyéké 220 milliós (42 százalék), Vonáéké 360 millió forintos (75 százalék), Jávoréké pedig uszkve 200 millió forintos, szintén 75 százalékos lehet.

A pártok által elkönyvelt veszteségeken túl Magyarország költségvetése mintegy 2,5 milliárd forinttal hízna a miniszterelnök javaslata nyomán.

Méltányolandónak tartja a miniszterelnök szóvivője azt a kérést, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben a pártok a befizetett tagdíjakból és adományokból tartsák fenn magukat két éven át.

A kormányfő nem szabott határidőt a választmánynak, de azt kérte a testülettől, ésszerű időn belül fontolja meg ezt a felvetést - közölte a szóvivő, emlékeztetve ugyanakkor: azt szeretnék, ha a 2013-as költségvetés főszámait még a nyári szünet előtt elfogadná a Ház, a részletekről pedig az ősszel döntene, így addig mindenképpen szükség lenne a Fidesz-választmány állásfoglalására. Megjegyezte, hogy a pártok támogatása milliárdos nagyságrendet emészt fel évente.

Az ellenzéki reakciókra Szijjártó Péter úgy válaszolt: a szocialistáktól több szerénység és visszahúzódás lenne indokolt az ügyben, az LMP megszólalására pedig úgy reagált, hogy „ha egy pártnak nincs olyan tagsága, amelyhez fordulhatna ilyen helyzetben, akkor nyilvánvalóan át kell gondolni a pártnak a működését”. Az MSZP és az LMP véleménye is azt mutatja: ez a két párt továbbra is azt várná el a kormánytól, hogy az emberekre hárítsa a nehéz gazdasági helyzet terheit - mondta. (MTI)

 

A tengerentúlon régi tradíció, hogy a választópolgárok a központi költségvetésbe befizetett dollárkötegek mellett egyénileg is támogatják a szívükhöz közel álló politikai erőt és elnökjelöltet. Az egyes szövetségi államokban eltérő módon szabályozzák a pártdotációt. Ezen a téren közfinanszírozás a 70-es évek óta létezik: az elnökjelöltek egyfelől minden 250 dollárnyi egyéni adomány után ugyanekkora összeget kapnak közpénzből. A költségvetésből juttatott támogatásra csak azok a jelöltek jogosultak, akik ilyen adományokból már 5000 dollárnyit összegyűjtöttek. Az elnökjelölési időszak lezárulását követően a demokrata és a republikánus párti jelölt már kizárólag költségvetési támogatásból kampányolhat, és ígéretet kell tennie, hogy más forráshoz nem nyúl. Az egyéni adományok tengerének különböző módon szabnak gátat az USA-ban. Magánszemély elnökjelöltnek maximum ezer, párttámogatásra pedig legfeljebb 20 ezer dollárt adományozhat. A gazdasági társaságok politikai akcióbizottságokon (PAC) keresztül utalhatnak, de csupán az elnökválasztási kampány kezdetéig. Minden 200 dollár feletti elnökjelölti és párttámogatás adományozójának kiléte nyilvánosságra hozható. A legfelső bíróság rendelkezése alapján kongresszusi jelöltek esetében nincs kötelező költéshatár. A pártok közül 2008-ig a republikánusok gazdálkodhattak nagyobb költségvetésből, ekkor azonban fordult a kocka. A demokrata párti Barack Obama 2008-as kampányban közel 450 millió dollárt, az ellenfele által összesöpört összeg háromszorosát gyűjtötte össze, míg a teljes kampányköltség meghaladta az 1,3 milliárd dollárt.