Miniszterelnök úr, Magyarország számára eleve nem ígérkezett túlságosan gazdagnak ez a karácsony, de úgy tűnik, a hitelminősítők még azt a keveset is elviszik, ami a fa alá kerülhetett volna.
– Karácsonykor a krampuszokat nem engedjük be a házba, úgyhogy a hitelminősítők ma hoppon maradnak. A tevékenységük általános megítélésére egyébként jellemző, hogy pár nappal ezelőtt Brüsszelben arra a hírre, hogy ezek az intézetek több európai ország leminősítésére készülnek, az Európai Bizottság szóvivője annyit reagált, ez egy vélemény a sok közül.

December elején ön azt nyilatkozta, hogy a hónap közepén újabb támadás éri majd Magyarországot. Erre a második leminősítésünkre gondolt?
– Igen, néhány további lépéssel együtt. Azokban a napokban kezdődött meg több európai ország leminősítése, nyilvánvaló volt, hogy Magyarországot is meg fogják találni. Tudnunk kell azonban, hogy a bajt magunknak köszönhetjük. Mindezt, ami történik, a szocialista kormányzás hozta a nyakunkba az államadósság minden mértéken túli felhalmozásával. Aki nincs eladósodva, az ezeket a támadásokat részben elkerüli, részben könnyedén hárítja.

Európában minden ország el van adósodva.
– A többség valóban, de vannak üdítő kivételek, itt, a mi térségünkben is. Lengyelország, Csehország és Szlovákia is sokkal jobb helyzetben van, mint mi. Vannak tehát országok, amelyek a józan ész szabályait követték, ahol a politikusok nem gondolták, hogy a gazdaságpolitika összekeverhető a pártpolitikával, és nem hitelből akarták a népüket boldogítani.

Valóban, választási győzelme után ön harcot hirdetett az államadósság ellen. Ám most a magyar államadósság nagyobb, mint eddig bármikor.
– Márpedig erőteljes adósságcsökkentő politikát folytatunk. Enélkül a magyar államadósság már a kilencven százalék körüli szinten lenne. Most a nyolcvan százalék alatti tartományban van. A probléma az, hogy az egész Európát érintő válság miatt a forint árfolyama gyengül, s ez növeli az adósságunk mértékét. Azonban az adósság elleni harcot a kedvezőtlen árfolyamok idején is folytatni kell. Lesz látható és érezhető eredménye, hiszen ha a válság enyhül és a forint magához tér, az adósságszintünk is esni fog.

Magyarország esete mégis egyedi, az eladósodott országok között is. A mi nemzetközi megítélésünk ugyanis rendkívül negatív.
– A nemzetközi újságíróknak néhány kérdésben igazuk van, de a legtöbb kérdésben valótlanságokat állítanak. De ettől persze ezek a híradások léteznek, ezért számolnunk kell velük.

Miben van igazuk?
– Például amikor azt mondják, hogy a magyar törvényalkotás túlságosan gyors, és nehéz követni. Vagy amikor azt taglalják, hogy Magyarországon nem egyszerűen kormányzás, hanem rendszerváltás zajlik. Ők elítélően szólnak erről, ám úgy gondolom, hogy nekünk inkább dicséretként kell mindezt elkönyvelnünk. Egyébiránt mi, magyarok, több mint száz éve tartósan sikertelenek vagyunk abban, hogy a saját erényeinket Nyugat-Európának bemutassuk. Nemcsak azért, mert ott tartózkodóan viselkednek az irányunkban, hanem azért is, mert nekünk ez a műfaj nem megy.

Ennyire nem megy? A rólunk szóló hírek legjobb esetben értetlenséget, de leginkább ellenségességet tükröznek.
– Nem érdemes sajnáltatnunk magunkat. A feleségem azt szokta mondani: aki lónak állt, az húzzon! Kétségkívül, az idegenek számára nehezen áll össze a kép. Magyarországon a posztkommunizmus lezárása történik. A posztkommunizmus pedig nem egyszerűen a kommunizmus utáni időszak, hanem egy korszak, egy rendszer, aminek jól meghatározható elemei vannak. Az egyik ilyen elem, hogy az adott országnak nincs új alkotmánya, hanem a régivel próbál evickélni. Jellemző, hogy az új, polgári pártok nem tudnak stabil szerkezetet felvenni, nem tudnak reális kormányzati alternatívát felmutatni. A gazdasági életben, bár papíron versenyszabályok vannak, a valóságban mégis a régi kapcsolatrendszereken alapuló monopóliumok, érdekcsoportok és kartellek uralnak mindent. Vannak országok, ahol ezt a korszakot gyorsan lezárták, Csehországban például öt évig, Lengyelországban tizenöt évig tartott. Magyarország életéből húsz év ment rá erre a küzdelemre. Nálunk csak tavaly kezdődhetett meg a posztkommunista tehertételtől mentes, nyugat-európai értelemben vett demokrácia felépítése.