A kilenc, státuszától megfosztott egyház képviseletében írt dokumentumban úgy fogalmaznak, hogy a törvény „beiktatása a magyar jogba a jogfosztás és a szabadság megnyirbálásának egyik legsúlyosabb esete volt a rendszerváltás óta”.

Annak a véleményüknek is hangot adnak, miszerint a törvény sérti az egyházak és a polgárok alaptörvényben biztosított gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságát, egyenlőséghez és jogorvoslathoz való jogát, valamint mindezekkel összefüggésben a jogállamiság követelményeit, illetve sérti a szintén az alaptörvényben foglalt nemzetközi jogi kötelezettségeket.

Lelkiismeret

A törvény szerintük ellentétes a panaszosoknak az Európai Emberi Jogi Egyezményben biztosított tisztességes tárgyaláshoz és hatékony jogorvoslathoz való jogával, a gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadsághoz való jogával, valamint a lelkiismereti szabadsággal összefüggésben a megkülönböztetés tilalmával.

Emlékeztettek arra, a törvény hatályba lépése előtt az érintetteknek mindössze egy napjuk volt arra, hogy megismerjék a normaszöveget, és felkészüljenek az egyházként történő elismerés feltételeit jelentősen átalakító új szabályok alkalmazására. Nehezményezik, hogy a törvény az egyházként való elismerésre az Országgyűlést hatalmazza fel, amelynek döntése ellen nem lehet a hazai jog szerint jogorvoslattal élni.

Szigor

A TASZ úgy látja, a törvény túl szigorú feltételekhez köti az egyházalapítást, túl széles mérlegelési lehetőséget biztosít az elismerés iránti kérelem elutasítására, nem biztosítja az állam semlegességét, mert a vallás fogalmának meghatározása nem semleges az egyes világnézetek tekintetében, valamint nem biztosítja az állam és az egyház szétválasztásának az elvét, mert az elismerésről a parlament dönt, s így az a pártpolitikai erőviszonyok, és nem normatív kritériumoknak való megfelelés függvénye.

Erdő Péter korábban, a kormány kétéves munkáját értékelve kifejtette: szó sincs róla, hogy összefonódás lenne az állam és az egyházak között. Bölcskei Gusztáv református püspök szerint szükség volt új egyházügyi törvényre, mert az a liberális felfogás, amelynek alapján a korábbiakban nagyon könnyen lehetett egyházat alapítani, sok anomáliát idézett elő.


Nem mér egyenlő mércével a törvény akkor, amikor vallásnak csak azt tekinti, ami megfelel a jogszabály által említett definíciónak, és akkor sem, amikor az önkényesen kiválasztott egyházakon nem kéri számon a megszigorított követelményeket, mindenki máson viszont igen – tették hozzá.