Szigetvári: Közös listával nem lesz nagyobb a tábor

Az Együtt elnöke szerint ellentétes a politikai identitásukkal, hogy a megosztó Gyurcsány Ferenccel összefogva induljanak

Lőrincz Tamás

2016. december 30., péntek 10:13, frissítve: péntek 15:07

A kormányváltáshoz az ellenzéki pártoknak külön listán, ám összehangoltan, előválasztásokon megméretett jelöltekkel kell indulniuk, valamint közös miniszterelnök-jelölt szükséges – véli Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke. Úgy gondolja, pártjának önálló frakciója lesz 2018 után. A politikus lapunknak adott interjújában beszélt arról is, hogy miért romlott meg korábbi baráti viszonya Gyurcsány Ferenccel, akivel az Együtt politikusai semmiképp sem akarnak egy listán szerepelni. Kifejtette: a Jobbik jelenleg nem akadályozza a kormányváltásban a balliberális oldalt, mert az új választási rendszerben már kevesebb szavazattal is abszolút többséget lehet szerezni.

– Lesz kormányváltás 2018-ban?
– Az esélye megvan. Úgy gondolom, nagyobb is, mint ahogy a magyar elit gondolja, és mint az a kormány magabiztosságából adódik. A Fidesz abszolút többségét könnyen meg lehet törni, a győzelemért viszont ennél többet kell tenni.

– Helyreállhat az a szavazói tömeg, amellyel korábban választásokat nyert a baloldal?
– Nem, de nincs is rá szükség. A magyar politika hárompólusúvá vált, és így is marad a következő választásokra. Az viszont félreértés, hogy a Jobbik akadályozná a balliberális oldalt a kormányra kerülésben. Az új választási rendszer miatt ugyanis a korábbiakhoz képest kisebb, már 35 százalékos szavazati aránnyal is stabil abszolút többséget lehet szerezni. Ennek megfelelően hibás az az elképzelés is, hogy a Jobbikkal össze kell fogni a Fidesz leváltása érdekében, ez ugyanis morálisan vállalhatatlan lenne, ráadásul az egyéni körzetek erőviszonyai miatt nem is eredményezne több mandátumot. A kormányváltáshoz az kell, hogy az MSZP–DK mozgósítsa hagyományos táborát, valamint hogy az Együtt képes legyen új szavazókat is szerezni az önálló listájával.

– Honnan szereznének új szavazókat?
– Ma sok százezren vannak, akik a Fideszre szavaztak, de hajlandók lennének az LMP-re vagy akár az Együttre voksolni. Ők a polgári Magyarország árvái, megkeseredettek, mert nem élnek jobban, rettenetesen csalódtak az orbáni, keleties, oroszoknak kitett, korrupt kormányzásban, de nem tetszene nekik egy Nyugat-ellenes, nacionalista, vidéken cigánybűnözőző Jobbik sem. A Fidesznek ráadásul komoly mozgósítási problémái lesznek, mert káderpárttá váltak, „mozgalmi” jellegük elveszett, és ezt ők is tudják. Valójában nincs kiemelkedő támogatottságuk, a többség ugyanis kivár, mert a Jobbiknak nem hiszi el, hogy kormányzóképes lenne, a töredezett ellenzéknek pedig nem hiszi el, hogy megújult volna. Egy kormányképesen viselkedő ellenzék mozgósítaná őket egy sikeres előválasztás után, különben otthon maradnak 2018-ban.

– Az Együtt mégsem tárgyal az ellenzékkel az előválasztásról.
– Azért nem veszünk részt az egyeztetéseken, mert nemcsak az előválasztásról, hanem a közös listáról is tárgyalnak. Abban egyetértés van, és az Együtt is támogatja, hogy az egyéni választókerületekben nem szabad egymás ellen jelölteket állítanunk. Ebben kellene megállapodni, nem a közös lista megosztó kérdésében. Pont időben vagyunk, 2017 szeptemberéig meg lehet rendezni az előválasztást.

– Mi történik, ha nem lesz előválasztás?
– Ha nem születik megállapodás, akkor mind a 106 körzetben indítunk jelöltet, és civil szövetségeseinkkel együtt teszünk a megújulásért. Talán ez jobb belátásra bírja a többieket.

– Ki tudnának állítani 106 – nem az utcáról behívott – jelöltet?
– Természetesen sikerülne. Sokan félreismernek bennünket, Bod Tamástól Berkecz Balázson át Lővei Csabáig tele vagyunk aktív vidéki politikusokkal. Biztos vagyok benne, hogy egy jó kampány után bejutunk a parlamentbe, és önálló frakciónk lesz. Minket egyébként mindig lebecsültek, pedig érdemben működő szervezeteink vannak, hiányosságunk csak egy-két megyében akad. A 6-700 fős párttagság mellett 600 állandó aktivistánk is van, ez kampányban eléri 3-4000-et. Ez már elég egy országos kampányhoz.

– Az MSZP-s Botka László mindenesetre bejelentette, hogy csak közös listát tart elképzelhetőnek. Rajta kívül felmerült Andor László neve is, róluk mit gondol?
– Szerencsére nem folyik semmiféle kaszting. Andor Lászlót tisztelem, becsületes szociáldemokratának tartom, de tudtommal nem akar miniszterelnök-jelölt lenni. Annak pedig örülök, hogy Botka László végre döntött; ő sikeres, sokszor újraválasztott városvezető, akinek a munkáját az Együtt is segíti Szegeden képviselőkkel és alpolgármesterrel. Botka Lászlónak az előválasztás kiváló lehetőséget adna, hogy meggyőzze párttársait és a magyar választókat. Azt ugyanakkor 2014-ből tanulva és az ellenzéki szavazótábor bővítése érdekében neki is értenie kell: nem mindenki hisz abban, hogy Hunvald György, Hiszékeny Dezső vagy Gyurcsány Ferenc közös pártlistája a siker egyetlen záloga. Szerintem külön lista szükséges, előválasztáson megméretett egyéni jelöltekkel, valamint egyetlen miniszterelnök-jelölttel – utóbbi Botka László is lehet, ha országvíziójáról meggyőzi az előválasztók többségét.

– Állítanak saját köztársaságielnök-jelöltet, vagy együttműködnek a többi párttal?
– A köztársaságielnök-jelöléssel nem foglalkozunk. Formális döntést nem hoztunk, de nem látok abban semmilyen politikai lehetőséget, hogy egy tisztességes nőt vagy férfit biztos vereségbe hajszolunk. Ha lesz olyan jelölt, aki a mi értékrendünknek megfelel, akkor azt támogatjuk, de mindez valójában tét nélküli.

– Az LMP-nek mostanában sok kérője van, az Együttről is elterjedt, hogy szívesen összefognának a Párbeszéddel és az LMP-vel. Voltak ilyen terveik?
– Schiffer András visszalépése óta az LMP egyszerre akar jobboldali és újbaloldali lenni, együtt is működik a Fidesszel és nem is, EU-ellenes is, és immár atlantista is. Nekem ez zavaros, és korábban nem így volt. Mindezzel együtt értékes közösséget alkotnak. Az egyéni választókerületek szintjén őket is be kellene tudnunk vonni az együttműködésbe, ez volna az igazi siker, és szerintem ez volna jó nekik is a rendszerváltás érdekében.

– Tárgyaltak erről az LMP-vel?
– Nem, és nem is szeretnék nekik a sajtón keresztül üzengetni. Ez olyan DK-s frontharcos-mentalitás lenne.

– A „DK-s frontharcos” nem kifejezetten kedves jelző…
– A DK-ban szerintem többen nem tisztelik, ha valaki másként gondolkodik. Pedig nem csak az az igazság, amit a volt miniszterelnök aktuálisan célszerűnek gondol, akár a tüntetéseken való fütyülésről, akár Pásztor Albertről [a volt miskolci rendőrfőkapitányt a 2014-es önkormányzati választáson a DK is támogatta polgármester-jelöltként; Pásztor 2009-ben egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy utcai rablásokat cigányok követtek el, és ennek elhallgatása nehezíti a probléma megoldását, ezért a kijelentéséért a Gyurcsány-kabinet leváltotta, majd a tiltakozások hatására visszahelyezte hivatalába – a szerk.], akár a jelöltállításról legyen szó. Azt viszont fontos látni, hogy az ellenzéki győzelemhez nem szükséges a DK-val közösen indulni, csak az egyéni választókerületekben kell sikeres megoldást találnunk. A mi politikai identitásunkkal ellentétes, hogy a megosztó Gyurcsány Ferenccel közös listán induljunk. Ezt akkor is így gondolom, ha közismert, hogy egy évtizede együtt dolgoztam vele.

– Ma már nem is beszél Gyurcsány Ferenccel?
– Mi korábban még barátok is voltunk, 2006 óta azonban semmilyen kapcsolatom sincs vele, és ennek emberi okai vannak. Ma nem a barátom, és nem jó a kapcsolatunk. Az utóbbi egy évben kétszer beszéltünk telefonon.

– Min vesztek össze?
– Nem értettünk egyet a második Gyurcsány-kormány reformpolitikájában és a kormányzati munka szervezésében. Akkor már nagy pofám volt, 28 évesen egy győztes párt kampányfőnöke voltam. Állást ajánlott 2006 nyarán a kormányban, de nem fogadtam el, és erre ráment a kapcsolatunk. Egyébként azok közül, akik 2006 környékén szoros viszonyt ápoltak vele, kevesen maradtak mellette.

– Nagyon megváltozott?
– Pont hogy nem változott meg, az emberi kapcsolataihoz való viszonya ugyanolyan maradt. Ez a dolog magánéleti része, a politikai viszont az, hogy egy előválasztás megoldhatná a Gyurcsány-kérdést is. Ha indul, akkor szerintem vereséget szenvedne, ha pedig nem indul, akkor az lenne a megoldás.

– Miért nem sikerült intellektuálisan megújítani a balliberális oldalt? Úgy tűnik, mintha nemcsak a választásokat veszítenék el, hanem az ideológiai harcot is.
– A világpolitikai trendeken túl gondot okoz, hogy félbehagytuk a kilencvenes évek kérdéseinek és megoldásainak a megvitatását. Enélkül nem teremthető sem jóléti állam, sem piacgazdaság. Ebben a legnagyobb adóssága az MSZP-nek van, mert nem újult meg. Én magam is felelős vagyok azért, hogy vannak még hiányaink az értelmiségszervezésben, kultúraszervezésben. Sokat rontott a helyzeten a választási kudarc és az is, hogy a vidéki értelmiségi középosztály elvándorlása és kiszolgáltatottsága miatt nehéz helyzetben vagyunk. Vagy kiábrándultak és hiteltelennek tartanak mindenkit, vagy félnek. Ennek ellenére úgy látom, hogy az Együtt méretén felül teljesít, működőképes, kidolgozott szakpolitikai anyagaink vannak.

– Akkor miért nem lett az Együttből stabil öt százalék feletti párt?
– A mi választóink azt várják, hogy egyszerre az egész problémát oldjuk meg, és közben legyünk önmagunkban hitelesek. Nem érdekli őket, hogy MSZP, DK vagy Együtt, nem is biztos, hogy meg tudják ezeket különböztetni, csak szimpatikus arcokat látnak. Ezért nem nő az LMP támogatottsága sem, sőt valószínűleg csökken. A kis pártok azért nem tudnak előrébb jutni, mert a szavazók attól félnek, nem hasznosul a szavazat, a nagy pártok pedig nem újítják meg magukat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.12.30.