Az ilyen ügyekkel kapcsolatban 2002-ig visszamenőleg ismertetett adatok alapján megállapítható, hogy a legtöbb kegyelmi ügyet – 1378-at – 2007-ben bírálták el. Abban az évben a kérelmezők 1,67 százaléka, 23 ember részesült kegyelemben, míg a legtöbben, 41-en 2004-ben (1266 kérelmező 3,24 százaléka). 2008 volt az az év, amikor a legnagyobb arányban, 799 kérelmező 3,38 százaléka kapott kedvező elbírálást, számuk 27 volt.

Húsz alá először 2009-ben esett azoknak a száma, akik kegyelmet kaptak (17), a 2010-es év öt kegyelme – 871 kérelmezőből – a legalacsonyabb ilyen adat eddig mind a számszerűségét, mind pedig az összes döntéshez viszonyított arányt (0,57 százalék) tekintve.

Tavaly összesen 951 ügyben született döntés, az elutasított kérelmek száma 935 volt. 2002 óta, a múlt év végéig összesen 235-en részesültek kegyelemben, ami az összes – 11 057 – döntéshez viszonyítva 2,13 százalékos arányt jelent.

Az alaptörvény alapján a köztársasági elnök gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát, a közigazgatási és igazságügyi miniszter felel a kegyelmi ügyekért, előkészíti és ellenjegyzi a köztársasági elnök kegyelmi döntéseit.

A büntetőeljárásról szóló törvény értelmében kegyelem iránti előterjesztést – hivatalból vagy kérelemre – a büntetőeljárás megszüntetésére a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően a miniszter, a még végre nem hajtott büntetés, a próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre a miniszter tehet a köztársasági elnökhöz.

A kegyelmi kérelem kizárólag a büntetésekre (szabadságvesztés, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás) és a mellékbüntetésekre (közügyektől eltiltás, kitiltás), továbbá az intézkedések közül a próbára bocsátásra és a javítóintézeti nevelésre vonatkozhat, a kegyelmi jogkör egyéb intézkedésre (megrovás, kényszergyógykezelés, elkobzás, vagyonelkobzás, pártfogó felügyelet) nem terjed ki.

Kizárólag a végre nem hajtott büntetések, valamint a próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés intézkedések esetében folytatható le kegyelmi eljárás. Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a terhelt hozzátartozója nyújthat be.

A köztársasági elnök méltányossági jogkörben – indokolási kötelezettség nélkül – dönt, a miniszteri előterjesztés nem köti. A köztársasági elnök határozata a kegyelmi elhatározás napján válik érvényessé, de a miniszter ellenjegyzésével hatályosul. A köztársasági elnök határozatával szemben jogorvoslatnak nincs helye. A kérelmezőnek lehetősége van újabb kegyelmi kérelem előterjesztésére.