Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. Így fogalmazott Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben, amikor meglebegtette a szocialistáktól való távozását. Mondata úgy módosult, amikor a bukott miniszterelnök és társasága önálló párttá alakította a Demokratikus Koalíció platformot, hogy „utoljára fogom kritizálni az MSZP-t”. Ő maga tényleg nem osztotta ki 2010 októbere óta a szocikat, a DK-s politikusok és holdudvara viszont nem fogják vissza magukat.

Legutóbb Szegeden tartott sajtótájékoztatót a Gyurcsány-párt két prominense – Orosz Gábor helyi választókerületi koordinátor és Gréczy Zsolt elnöki kommunikációs tanácsadó –, amelyen ugyanolyan elánnal szidták a kormányt, a Fideszt, a KDNP-t, valamint Botka Lászlót és az MSZP-t. A sajtóeseményről a Szeged.ma számolt be. „A DK azt is furcsán látja időnként, hogy a szegedi polgármester, aki néhány évvel ezelőtt még büszkén sétált itt Gyurcsány Ferenccel a leendő beruházásokat bemutatva, és dísz-sajtótájékoztatón mutatta be, hogy mennyi pénzt kap Szeged, azóta gyakorlatilag elfeledkezett arról, hogy mennyi mindent köszönhet a Gyurcsány-kormánynak” – olvasható a portál tudósításában Gréczy Zsolt kritikája.

Orosz pedig úgy látja, hogy „a baloldali képviselő urak a 2010-es brutális vereség után egyszerűen képtelenek fölébredni ebből a tetszhalott állapotból, a totális nihil, ami jellemzi őket”. Azzal is megvádolta a szocialistákat, hogy csak a szavak szintjén szorgalmazzák a „demokratikus erők összefogását” és hogy azt szeretnék, ha megmaradna a hegemóniájuk. Gréczy végül felemlegette, hogy „míg az ország bizonyos részein jó az együttműködés a DK és az MSZP között, Szegeden gyakorlatilag nincs kapcsolatuk”, és kifejezte abbeli reményét, hogy a szegfűsök felismerjék: a DK-val egymásra vannak utalva.

Megkeresésünkre a szegedi MSZP nem kívánta kommentálni Oroszék szavait, Orosz viszont válaszolt kérdéseinkre. Hangsúlyozta, hogy a józan ész erejében hisz, vagyis jelen esetben abban, hogy a csongrádi szegfűsök belátják: a demokratikus ellenzék sikeréhez csak az összefogás vezethet, az erre irányuló gesztusokat pedig nem látja Botkáék részéről. Azt pedig nem tartja ördögtől valónak, hogy elmondja erről a helyzetről a véleményét, még ha az ennyire sarkos is.

Legutóbb Debreczeni József, a gyurcsányisták alelnöke fogalmazott majdnem szó szerint így, amikor Mesterházy Attilának írt nyílt levelet. A közíró azt fájlalta, hogy egy, az Orbán-kormányt értékelő vitanap kezdeményezéséhez a szocialisták a Jobbik-frakció tagjainak aláírását kérték, nem pedig a nyugatos, nyitott, liberális szociáldemokratákét. Debreczeni szerint ugyanis az esetleges személyes érzelmek ereje „nem lehet elegendő ahhoz, hogy igazolásul szolgáljon a neonácikkal való olyan együttműködéshez, amelyet egy demokratikus párt negligálása kísér”.

Márciusban pedig megint csak egy szimbolikus ügy kapcsán esett egymásnak a két baloldali formáció: történt, hogy négy szocialista képviselő – Harangozó Gábor, Kovács László, Molnár Zsolt és Pál Béla – megszavazta a hat évvel ezelőtti őszi tüntetések brutális leverését kivizsgáló Balsai-jelentés elfogadását. Az MSZP-sek azt nyilatkozták, hogy félrenyomtak, Molnár Csaba számon kérő nyílt levelét támadásnak értékelte Harangozó Gábor elnökségi tag, az ő írását viszont már a DK-s Szabó Zoltán minősítette otrombaságnak.

A kutya-macska barátság mondjuk borítékolható volt annak fényében, hogy amikor a gyurcsányisták döntöttek a frakcióalapításról és az MSZP részéről Tóbiás József úgy kívánt sok sikert az új SZDSZ-típusú liberális párthoz, hogy közölte a sajtó képviselőivel: a DK-sok kiléptek a szocialista képviselőcsoportból, nem pedig kiváltak. Szavazáskor pedig a szegfűsök nem nyomtak gombot.