Bár sok a helyi és kerületi 56-os emlékmű, csak a fontosabb fővárosi helyszínek közül veszünk végig párat. Megnézzük a mű adatait és a helyszínnel való viszonyát, utalva röviden a valamikor ott zajló eseményekre. Látni fogjuk, hogy nehéz összeegyeztetni a harcok helyszíneit a tömeges megemlékezésekkel.

Kezdjük talán a nép nyelvén „vaskefeként” ismert, 56-osok téri emlékművel, amit 2006-ban a World Architecture Community, azaz a „világ építész közösségének” tiszteletbeli meghívott tagjai az év húsz legjobb alkotása közé választottak. Építészek, kritikusok, építészteoretikusok, tanárok, szerkesztők, kurátorok és egyéb, építészettel foglalkozó, mintegy kétszáz szakértő szerte a világból úgy döntött, hogy az alkotást a legjobbak közé javasolja 2006-ban. Ennek ellenére az eredeti alkotói gondolatot, amiről egyik tervezőjével, Papp Tamás építésszel még akkoriban hosszan beszélgethettem, az egyszeri ember ránézésre nehezen értelmezi.

forrás: www.epiteszforum.hu, szerző: i-ypszilon alkotócsoport

Az i-ypszilon csoport terve leegyszerűsítve arról szól, hogy az egyes emberek együtt, összefogva, egy célért azonosulva képesek olyan erőt megmozgatni, ami előtt semmi sem állhat meg. Ezért vannak a kicsi, elszórtan, külön álló kis elemek hátul, és ezért nő fel nagyra és válik anyagában is ellenállóvá elöl. Mind a méret, mind a pozíció, mind az anyaghasználat változik, jelezve az összefogás értékét. A gondolat, azt hiszem, elég erős, mégsem ment át igazán a köztudatba. Ennek véleményem szerint minimum két oka van. Az egyik, hogy a kompozíció értelmezhetetlen azon a helyen, ahol áll. Erőteljesen mutat nyugat-délnyugati irányba, töri fel a burkolatot maga előtt, és tör vádlón a szemben lévő banképület és a közéjük guruló autósok ellen. Miért pont arra néz? És mi köze mindennek ahhoz, hogy ledöntötték nem messze onnan a Sztálin-szobrot? Bár az alapgondolat erős, azt gondolom, a telepíthetősége miatt nem a legszerencsésebb a formai eszköz, amit választottak hozzá. Állhatna ez az ék alak az országhatáron is, és mutathatna Moszkva felé, de akkor meg az ukránok sértődnének meg, hogy mit mutogatunk rájuk 50 évvel '56 után. A másik ok kisebb léptékű, de nem kevésbé nehezíti a megértést: Makovecz mondta egyszer, hogy az egyénekből tömeggé összeálló gondolat nem rossz, de akkor tényleg emberalakokat kellett volna használni ahhoz, hogy szélesebb körben megértsék. A nemzetközi építész zsűri valószínűleg nem foglalkozott a telepítéssel, és számukra a rozsdásból rozsdamentessé váló, építészeti alapelemnek számító hasábból építkező tömb egyértelműen kódolható volt. Az emlékművet hétköznapokon, kevésbé ünnepi pillanatokban az arra járók használják, gyerekek játszanak az oszlopok között, üldögélnek körülötte emberek. Bizonyos szempontból tehát működik, de a fentiek miatt el lehet képzelni alkalmasabb központi emlékhelyet is.