Interjú

Cigány–magyar együttélés: hogyan tovább?

Lippai Roland
Lippai Roland

2011. november 20., 18:45
Az elmúlt húsz év romaintegrációs törekvései nem adnak okot az örömre, de vannak jó gyakorlatok is. A Partners Hungary Alapítvány ügyvezetője állítja: a konfliktusok megoldásához az együttműködés kultúráján keresztül vezet az út. Deák Éva kritikái mellett nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a kormány megalkotta a romastratégiát. Szóba került még kormányzati együttműködés, bandázó gyerekek és Gyöngyöspata is.

– Tizenöt éve működik az alapítvány, vagyis javában benne van a rendszerváltás nagy korszakában. A folyamatot sok tényező miatt nevezik sikertelennek, ugyanakkor romaintegráció szempontjából bizonyosan az. A számvevők szerint húsz év alatt százmilliárd ment el az integrációra úgy, hogy semmi látszata nincsen. A helyzet rosszabb, mint korábban. Önök hol helyezkednek el ebben a folyamatban?
– Az alapítványunknak amerikai alapítója van, s arra hozták létre a szervezetet, hogy a rendszerváltozást követő társadalmi feszültségek megoldásában, a demokrácia felépítésében, demokratikus módszertanok alkalmazásában rendelkezésre álljon. Eszköznek a mediáció módszertanát kaptuk kézhez elsőként, de ide tartozik még a részvételi demokrácia különböző eszköztára, vagy a kooperatív tervezés is. Az alapítvány missziójának középpontjában az együttműködés kultúrájának terjesztése áll. Az volt a célunk, hogy a rendszerváltást követően a demokratikus átalakulásban érintett feleket – akár helyi, akár országos szinten – összehozzuk, és a problémákra fókuszálva az érintettek bevonásával megoldásokat találjunk. Ez a működési modellünk lényege.

A százmilliárdra visszatérve: a romák társadalmi integrációjának számos olyan rendszerszintű akadálya van, amit az elmúlt húsz évben valóban nem sikerült kezelni, ezeken változtatni. Ezek közül – a teljesség igénye nélkül – csak néhányat említenék: a politikai „váltógazdaság”, a különböző „színű” kormányzatokon átívelő, konszenzuson alapuló hosszú távú intézkedési csomagok végrehajtásának hiánya, az iskolarendszerünk hátrányokat újratermelő volta, az európai viszonylatban is kiemelkedően magas előítéletesség és diszkrimináció, mely leginkább a romákat sújtja. Helyi szinten nem sikerült feloldani a többség és a kisebbség közötti konfliktusokat, melyek most a gazdasági válság hatására még jobban felerősödtek, s néhány helyen már erőszakba is torkolltak. Ez persze tovább erősíti a csoportok közötti előítéleteket, a gyűlöletet. Persze a helyzet nem fekete és fehér. Az elmúlt húsz évben számos jó gyakorlat is kialakult, amelyekre lehet építeni.

– Ha korábban hiány volt az együttműködés kultúrájának nevezett szimbolikus tőkéből, ezt mára sikerült-e vajon létrehozni?
– Sajnos, nem mondhatjuk azt, hogy sikerült. Húsz év kevés volt ahhoz, hogy ez rendszerszinten a társadalomba intenzíven beépüljön, különösen egy olyan történelmi időszak után, ahol az „alulról jövő”, társadalmi kezdeményezéseknek – finoman szólva – nem kedveztek a feltételek: a politikai, társadalmi, gazdasági környezet, ahol minden együttműködés gyanús volt. Ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy az együttműködésre minden területen egyre nagyobb szükség van. Legyen szó akár családokról, helyi közösségekről vagy nemzeti szintű problémamegoldásról. Együttműködés nélkül semmilyen fajta emberi együttélés, problémamegoldás nem képzelhető el. Persze vannak pozitív példák is: ahol megszületik a bölcs felismerés, hogy van olyan saját érdekem, ami megegyezik a te érdekeddel, és ez párosul kicsit hosszabb távú gondolkodással, ott születnek jó együttműködések.

– Ettől függetlenül is látni, hogy ebből a szempontból nem a legjobb a helyzet. Mik azok a problémakörök, ahol a beavatkozás szükségességét látják?
– A konfliktuskezelés az a terület, ahol az alapítvány tevékenysége kiemelkedő. A mediáció módszertanát – több szervezettel párhozamosan – tizenöt éve hoztuk be Magyarországra. Azóta ez ügyben eléggé sok minden történt. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy a mediáció törvényi szabályozása megszülessen. Részt vettünk például annak a rendeletnek a megalkotásában 2009-ben, mely kötelezővé tette a képzést a polgári mediációt végző mediátorok számára, méghozzá úgy, hogy sikerült egy asztalhoz ültetni a szakmai képviselőket a törvényalkotókkal. Részt vettünk az igazságügyi pártfogó-mediátor hálózat kiképzésében és mentorálásában. Bármilyen kontextusról is legyen szó, a felek a felelősek önmagukért vagy azért a csoportért, amit képviselnek. Ez a mediáció alapja: az érdekek és az érzelmek feltárásával lehet megállapodásokat kötni, amelyeknek a megvalósításáért a felek a felelősek. Ez persze lehet, hogy kicsit elvontan hangzik…

– Ez tökéletesen érthető.
– Mindenfajta együttműködés az ilyen típusú problémamegoldásra épül.

– Ön több területet említett, e percben számomra az interetnikus, interkulturális mediáció az érdekes. Mit kell erről tudnunk? Van egy többségi társadalom, egy roma kisebbség és számos, nagyon súlyos problémagóc.
– Az Európa Tanácsnak van egy interkulturális mediációs programja, amelynek keretében tizenhárom országban, köztük Magyarországon zajlik egy roma mediátorképző program. Magyarországon húsz ember vesz részt ebben a programban. Olyan roma származású, helyi közösségből jövő emberekről van szó, akik valamilyen módon a többség által működtetett intézmények és a helyi roma közösségek közötti együttműködést erősítik, segítik. Fontos, hogy ők a helyi közösség és az intézmények által is elfogadott emberek.

– Ez a húsz ember nem kevés ennek a híd szerepnek a betöltésére?
– De igen. Ez egy pilotprogram. Fontos lenne, hogy az interkulturális mediátor szakmává váljon, s rendszerszintűvé emelkedjen a mediátorok alkalmazása, ugyanis óriási szerepük van a konfliktusok megelőzésében. A közösség ütőerén tudják tartani a kezüket, felismernek időben nagyon sok olyan problémát, ami lehet, hogy később egy nagyon durva konfliktusban nyilvánul meg. Ha ez időben kezelésre kerül – mert van egy jelzőrendszer –, akkor megakadályozható a konfliktus kiteljesedése.

– A kormányzattal felvették a kapcsolatot ebben az ügyben? Milyen a kapcsolatuk Balog Zoltán államtitkárságával?
– Több szempontból is együttműködünk az államtitkársággal. Az egyik éppen ez az interkulturális mediátorprogram. Ebben az ügyben egy kicsit több befektetést, odafigyelést várnék a kormányzattól. Ez a program már fél éve folyik, a kormányzat aláírt egy szerződést az ET-vel, csatlakozott az úgynevezett strasbourgi nyilatkozathoz, de már ott tartunk, hogy konkrét intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az interkulturális mediáció szakmává válhasson. Ebben az ügyben proaktivitást várnánk a kormányzat részéről. Pillanatnyilag Magyarország reaktív módon vesz részt ebben a programban. Ott vannak az emberek, dolgoznak a terepen. Várják, hogy történjen előrelépés. Ahhoz, hogy mindez rendszerszintűvé válhasson, a kormányzatnak meg kellene teremtenie a feltételrendszert. Megvannak azok a szervezetek – ilyen a mi alapítványunk is –, amelyek, természetesen az érintettek bevonásával, készen állnak ennek kidolgozására.

Címkék

Hozzászólások

  1. Alfred 2011. november 21., hétfő 21:28
    A címlapról ez a cikk már nem elérhető, így lényegében halott a téma...
    De itt egy mai hír:
    "Vécéket építettek az encsi cigányoknak

    A Vöröskereszt és az önkormányzat támogatásával indítottak programot a köztisztasági állapotok javítására.
    A kis városszéli telepen negyven család, körülbelül kétszáz fő élte a mindennapjait úgy, hogy szükségletüket a szomszédos szántóföldön, és a telepen lévő elhagyott, romos házban végezték.
    A Vöröskereszt megyei vezetője, Gruber Roland úgy érezte, tenni kell valamit. Közösségfejlesztő programként indult a vécék építése, amelyhez az építőanyagot biztosították másfél millió forint értékben.
    Vöröskeresztes, valamint önkormányzati dolgozók irányításával maguk a lakók építették fel a mindennapokhoz nélkülözhetetlen árnyékszéket.
    Van, amelyik vécének még nincs ajtaja, és hiányzik a vakolat is, de ez már csak kevés utómunkát igényel – mondta a Vöröskereszt megyei vezetője.
    (Kossuth Rádió)"

    Ez a cikk mindent elmond. Ez a cigány kérdés, nincs itt szó szegregációról, meg mélyszegénységről, meg munkanélküliségről, meg hátrányos megkülönböztetésről, meg előítéletességről, meg a rendszerváltás legnagyobb vesztességéről.
    Nincs értelme az u.n. integrációnak sem, hisz az állati szinten élő, a belterjes szaporodásból adódóan jellemzően retardált cigányságot nem lehet emberi közösségekbe illeszteni.
    Erről bármelyik vidéki tanítónő órákat tudna mesélni - persze nem hivatalosan, csak négyszemközt...
    Az igazán megrázó az az, hogy néhány évtized múlva már nem lesz annyi fehér ember, aki a budikat megépítse nekik, ők lesznek a többségi államalkotó nemzetiség, de képtelenek lesznek az államot működtetni...
    De az utolsó választásokig el fognak menni, és teljesjogú felelős magyar állampolgárként fognak szavazni. Hogy kire? Hát aki utoljára osztott szines üveggyöngyöket, és ingyen pálinkát a szavazás előtt...
  2. drtarrferenc 2011. november 21., hétfő 12:14
    Javítás: XVIII. (tizennyolcadik század)
  3. drtarrferenc 2011. november 21., hétfő 11:56
    Vahot Imre 1846-ban (!) Pesten kiadott MAGYARFÖLD ÉS NÉPEI című nagyszerű munkájában így ír a cigányokról: A 400 ÉV ELŐTT INDIÁBÓL BEVÁNDOROLT CZIGÁNYOK mindenfelé szétszórva, többnyire a helységek végén, ronda kunyhók - és sátorokban laknak vagy inkább tanyáznak közöttünk. Mária Therezia és II. József (XVII. század!- a beíró megjegyzése) mindent elkövettek polgárosításuk végett, de mind hiába! Az ingyen kapott telkeket odahagyák, s visszatértek előbbi életmódjukhoz, melly heverés-lopás.cserebere- lócsiszárság-szerencse és jövendőmondásból, s némellyeknél kovácsmeterség szegcsinálás, s üstfoltozásból áll." UGYE, ISMERŐS? VÁLTOZOTT VALAMI? Igen, már mesterségeiket sem űz(het)ik...
  4. Tulok 2011. november 21., hétfő 08:34
    "papy_on_board" kis eszmefuttatása is nagyon figyelemre méltó, de ki fog ezzel valaha is komolyan foglalkozni?
    Úgy tűnik tényleg káoszba akarják taszítani az országot, hogy aztán "rendcsinálás" lehessen,(na vajon kiknek kell a hely???) de úgy tűnik elfelejtették, hogy mi magyarok paprikán nevelkedett nép vagyunk, elfelejtették 48-at és 56 ot, akkor se gondolta senki, hogy elegünk lesz a szemét és mocsok uralmából, ennyit a kertész ákos (csak úgy Nemecsekesen csupa kisbetűvel...)féle "genetikailag alattvalók"-ról...
  5. Tulok 2011. november 21., hétfő 08:19
    "Alfred" minden szava igaz, egy házban lakom, ahol a cigányok olykor úgy viselkednek mint az állatok, de senki nem mer rájuk szólni, mert egy-két mázsás, kigyúrt, tetovált, kurvafuttató kancigány is akad köztük...
  6. papy_on_board 2011. november 20., 20:08
    A cikkre 1-est adtam, de ez nem a cikkírónak szól, hanem az interjú alanynak!
    Egy csomó kérdésre nem adott megfelelő választ az alany, például:
    -- Milyen garanciát tudnak adni arra az esetre, ha az általuk jónak tartott (és általunk pénzelt!) "integrációs" program totális kudarcot vall? Mint az eddigiek? Amire -- valljuk be őszintén -- most is majdnem 100% az esély.
    -- Talán rá lehetett volna kérdezni a "szegregáció" kérdéseire. Nem azt kívánjuk a legtöbben, hogy a csendes, beilleszkedni képes cigányokat különítsék el, de azt igenis, hogy az oktatást zavaró, a társaikat megfélemlítő elemeket külön osztályba kell járatni, ahol speciális (legalább 120 kilós, harcművészetben járatos:-))) tanár foglalkozik velük, egyéni sajátosságaiknak megfelelően!
    -- Mit tud mondani ez a meginterjuvolt valaki (és a mögötte álló "szellemi műhely" az idézőjel szándékos!) azoknak a jóravaló, érdeklődő, tanulásra képes gyermekeknek, és szüleiknek, akikből az oktatást ellehetetlenítő néhány **** miatt nem lesz sem mérnök, sem orvos, egyáltalán semmi sem lesz! Az ő jogaikal, reményeikkel, terveikkel ki törődik??? Költői kérdés. Tudjuk, senki. Ők huladékok a háttérhatalom szemében, amely az emberi jogokról papol, de közben a cigányságot biológiai fegyverként használja ellenünk. Ebbe a cigányság is bele fog rokkanni, meg fog semmisülni, amikor már nem lesz rájuk szükség, emlékezzen mindenki a szavamra.
    -- Az egyre durvuló, primitívebbé váló, és egyre gyorsabban szaporodó embertömeg előbb-utóbb padlóra küldi az országot. Ez TÉNY, amely SZÁMOKKAL igazolható, sőt bárki látja, csak tilos róla beszélni.
    Hogyan képzeli az interjúalany e probléma kezelését, és szerinet hány évünk van még?
    És azok, akik ezért felelősők, hogyan fognak felelni a tetteikért?
    Magyarország elpusztításáért?
  7. Alfred 2011. november 20., 19:25
    A "romaintegráció", már maga a kifejezés is elgondolkodtató. Miért kell integrálni a cigányokat? Hát hol voltak az elmúlt 50-100-200 évben? Itt voltak, a társadalom - ha nem is mindig megbecsült - de jelenlévő tagjai voltak, akikkel nem is volt komoly gond, amíg a többségi normákat rájuk tudtuk kényszeríteni.
    A rendszerváltáskor kaptuk a működő demokrácia mellé mintegy ajándékba a cigány polgárjogi aktívistákat, akik azóta hivatalosan a hátrányos megkülönböztetés, a jog előtti egyenlőség és az integráció nevében lényegében az írott jog és a többségi moralitás ellen küzdenek - mint látható igen sikeresen.
    Ma már úgy néz ki, mintha a cigányság 1989-ben a holdról érkezett volna, és nekünk erkölcsi kötelességünk lenne őket az összes "roma kulturális hagyománynak" nevezett devianciájukkal együtt elviselni és eltartani.
    Az, hogy ezt már-már a sajtóban is feszegetik, de az átlagember a mindennapokban erről már nyiltan beszél, azt jelenti, hogy 10 éven belül ez a rémálom véget fog érni, és az integráció erőszakkal fog végbe menni.

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

Hasonló tartalmak

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2013
05
19
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

MNO vezető hírek

/