Tompos Ádám
Tompos Ádám

„Nem akarják kizárni sem a Fidesz tagjait, sem a normálisan gondolkozó Jobbik-szimpatizánsokat.” Kónya Péter nyilatkozta ezt nekünk a Magyar Szolidaritás Mozgalom társadalmat megmozgatni óhajtó céljaik kapcsán, ami némiképp meglepő, hiszen az egykori szakszervezeti vezető volt az, aki ezreket volt képes az utcára vinni tiltakozásul a második Orbán-kormány korkedvezményes nyugdíjjal kapcsolatos intézkedéstervei ellen.

Ez a fideszes szál azonban nem exkluzív: tavaly márciusról előszedték Vámos Anna (a Szolidaritás egyik „lábának”, az Egymillióan a Demokráciáért Mozgalom társelnökének) egy tavalyi nyilatkozatát a médiatörvény ellen tervezett tüntetésről. Vámos Bolgár Györgynek beszélt arról, hogy „vannak köztünk Fidesz-szavazók is, akik ezzel a törvénnyel nem értenek egyet, tehát mi nem akarjuk megbuktatni a kormányt”. Kónya pedig pont abban az örömódás, rettegős Denyi-sorozatban vallotta be, hogy a Fidesz mellé tette két éve az ikszet, ahol csupa-csupa baloldalhoz köthető értelmiségi mondja el, hogy miért is jobb a köztársaság, mint a per pillanat épülő autokrácia. Hasonló hangnemet várhatunk attól a március 1-jei, Szolidaritás által rendezett civil országértékelőtől, amelyen ugyancsak Denyi-kompatibilis véleményvezérek értékelnek majd (Majtényi László, Petschnig Mária Zita, Bitó László például).

Gyurcsány, Bokros nem, Bajnai inkább

Mindkét oldal számára kedves lehet ugyanakkor az az interjú, amit Kónya a szombati Új Szónak adott. A mozgalom viselt dolgairól ugyan egyetlen szót sem ejt, elmondja viszont, hogy meg kellett volna adni a magyar állampolgárságot a határon túliaknak 2004-ben, a választójoggal ugyanakkor már nem ért egyet. Viszont úgy látja, hogy „Gyurcsány Ferenc nem alkalmas integráló személynek”, „Bokros Lajos megítélése szintén kettős”, ám „Bajnai Gordon már inkább alkalmas (az ellenzék összefogására – a szerk.), az ő nevéhez nem kötődnek botrányok”. „A cél azonos, a hozzá vezető út más!” című bejegyzése után viszont jó páran megtalálták Kónyát, és bejelentették távozásukat.

Megalakult a Radikalitás is (szintén a Lech Walesa-féle Solidarnost betűtípusát vették át), magukról azt írják hogy ők a „finomkodó demókat, »tüntiket« megunt emberek oldala, a határozott, keményebb fellépés hívei”. Az EMD Szolidaritásból való kiebrudalását szorgalmazók pedig Facebook-oldalukon cenzúráról beszélnek, Kalmár Szilárd, a mozgalom kőbányai koordinátora pedig lemondott tisztségéről. A szóban forgó folyamatokat pedig így jellemezte a Munkások Újságjában: „Felülről érkeztek az utasítások, azokat kinevezett, de semmiféle jogkörrel nem rendelkező koordinátorok közvetítették a tagok irányába, és vagy lett valami, vagy nem. A szervezetépítési munka emiatt érdemben el sem tudott indulni, mert egy-egy helyi közösség jogi helyzete tisztázatlan volt. Legfeljebb a bizonytalan státuszt jelentő helyi csoport elnevezést lehetett használni, amelynek vezetője egy kinevezett, tehát nem a tagság által választott ember volt.” Írását azzal fejezi be, hogy „az átalakuláshoz szükséges lépéseket meg lehet spórolni és menetelni egy zsákutcában előre, de így borítékolni lehet a szervezet elhiteltelenedését és marginalizálódását”.