Nem a szomszéd a leggyengébb láncszem

Betegszoba.hu, 2012. augusztus 1., szerda 07:52
Egy magatartástudományi kutatás szerint ”A leggyengébb láncszem” című vetélkedő játékosai ösztönösen azok felé mutatják a legsimulékonyabb viselkedést, akik mellettük helyezkednek el.

A brit Lincoln Egyetem szakértői 72 adás alapos megfigyelése után következtettek a szereplők viselkedésmintáira. Arra jutottak, hogy a versenyzők sokkal kisebb eséllyel nevezik meg leggyengébb láncszemként stúdióbeli szomszédjukat, mint a többi társukat. Az egymáshoz közel elhelyezkedők így kimondatlanul is egyfajta csapatot alkotnak.

Az eredményeket a nemzetközi magatartástudományi szervezet (Society for the Advancement of Behavioural Economics) konferenciáján ismertették, Spanyolországban. A felmérést vezető Dr. Paul Goddard szerint a televíziós vetélkedők ideális terepet biztosítanak a közösségi viselkedés tanulmányozására. A kutatócsoport elemezte az első forduló utáni kiszavazási folyamatot, összehasonlítva a várt és a valós voksokat. Amennyiben a játékosok nem határoztak meg maguk közül egyértelműen gyenge láncszemet, a mellettük álló védelme lépett elő legfontosabb szemponttá.

Ez az egyesült államokbeli Dr. Stanley Milgram 1960-as években mért adatait erősíti meg. A Yale Egyetem pszichológusa arra jutott, hogy a vizsgálati alanyok jobban vonakodtak velük egy helyiségben lévő társaik elektrosokkal történő megbüntetésétől, mint a másik szobában elhelyezkedőkétől.

A leggyengébb láncszem című vetélkedő esetében természetesen szó sincs ilyen drasztikus módszerről. ”A résztvevőknek körről körre dönteniük kell arról, ki a legrosszabb közülük. Megítélésük két információforráson alapul. Az egyik maga a játékmenet, hiszen ha valaki minden kérdésre rosszul válaszol, egyértelmű a gyengesége. Amikor azonban nincs feltűnően inkompetens játékos, vagy akár egyszerre több lehetőség is fölmerül, a versenyzők kénytelenek a saját ítélőképességükre hagyatkozni. Itt jutnak szerephez a társas viszonyok” - összegezte Dr. Goddard.”Egyértelmű bizonyítékot találtunk rá, hogy a térbeli elhelyezkedés befolyásolja a játékosok egymásról alkotott képét. A ”szomszédkerülő effektus” nyomán elkerülték a mellettük álló negatív színben történő feltüntetését.”

Michael Guttridge, a Brit Pszichológiai Társaság nevében úgy nyilatkozott, hogy a résztvevők valóban hajlamosak lehetnek a mellettük állók felé csapattársi érzéseket táplálni, míg a távolabb lévő egyéneket egy másik csoport tagjaiként képzelik el. ”Erősebbnek tűnhet az, akinek mindkét oldalán állnak, mint aki mellett két üres hely tátong. Ez a gyerekkori csapatjátékok során is megmutatkozik” - egészítette ki a legfrissebb tudományos eredményt.

Dr. Goddard úgy véli, hogy a fejlemények akár az üzleti életben is kamatoztathatóak, hiszen korántsem mindegy, miként helyezkednek el a résztvevők egy-egy megbeszélésen vagy konferencián.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 13:11
  2. 12:57
  3. 12:55
  4. 12:53
  5. 12:51
  6. 12:48
  7. 12:44
  8. 12:28
  9. 12:22
  10. 12:19
  11. 12:15
  12. 12:11
  13. 12:01
  14. 11:51
  15. 11:45
  16. 11:45
  17. 11:42
  18. 11:42
  19. 11:32
  20. 11:30
  21. 11:30
  22. 11:29
  23. 11:23
  24. 11:18
  25. 11:16
  26. 11:08
  27. 11:06
  28. 11:00
  29. 10:56
  30. 10:41
  31. 10:30
  32. 10:30
  33. 10:25
  34. 10:15
  35. 10:12
  36. 10:03
  37. 10:03
  38. 10:00
  39. 09:59
  40. 09:50
  41. 09:45
  42. 09:39
  43. 09:38
  44. 09:36
  45. 09:36
  46. 09:30
  47. 09:23
  48. 09:19
  49. 09:10
  50. 09:00
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása