Bortúra

A chardonnay nyomában

MNO
Forrás: ÚtiSúgó.hu
2012. június 07., csütörtök 12:39
Idén épp 100 esztendeje, hogy C. H. Wente, német emigráns a franciaországi Montepillerből chardonnay oltványaival Kaliforniába költözött.

Akkor még csak néhány pincészet látott fantáziát az új szőlőfajtában, így csak kevesen vágtak bele telepítésébe. Az 1950-es évek elején James Zellerbach nagykövet készített először hagyományos módon, újfahordós érleléssel chardonnayt, de ezt is még kevesen értékelték.

Kétféle eljárás, kétféle stílus

Alapvetően kétféle stílusban terjedt el a chardonnay: reduktív és oxidatív változatban. Míg reduktív eljárás esetén az erjesztés tartályban történik, a bor tükrös tisztaságú és ropogós lesz, megmarad a szőlő elsődleges zamata, addig a hordós érlelés hatása először a bor színén vehető észre: gyakori az aranysárgás, mély tónus, aromavilágában megjelenik a vanília. A tószt mellett ez a legtipikusabb illat, ami a hordós borokban kivehető. Magyarországon hagyománya volt a népszerű battonage eljárásnak is, ami annyit jelent, hogy az erjedésben lévő bort finom seprőn tartják. Ez a bor stabilitása szempontjából lényeges, emellett mélyebb, összetettebb karaktert, változatos – természetes - ízeket varázsol a borba.

Túl sok a jóból?

A híres, 1976-os párizsi kóstoló nemcsak a chardonnaynak, hanem az amerikai boroknak is sikert hozott. Ez a kóstoló emlékezetes a kaliforniai borászoknak, mert újvilági boraik lesöpörték a nagy múltú franciákat, ezzel az amerikai borászat mérföldkőhöz érkezett.

A kóstoló hatására megnőtt az amerikai borok iránti kereslet, felértékelődött a chardonnay szőlőfajta és vele együtt a barrique hordó használata. De itt kezdődött a probléma. A fahordó túlzott mértékű használata oda vezetett, hogy a kaliforniai chardonnayk elveszítették egyensúlyukat, túl sok lett a tósztos, vajas karakter a borban, több, mint, amennyi illik hozzá. Sok lett a tölgyfa hatása a borok ízvilágára és túl magasra szökött az alkohol is. A fogyasztók eltávolodtak az ilyen boroktól. Végül a kaliforniaiak rájöttek arra, hogyan lehet megőrizni a bor egyensúlyát a barrique hordó használata mellett.
A válasz a szőlőben keresendő.Minél intenzívebb a bor gyümölcsössége és magasabb a savtartalma, a hordó annál vállasabbá teszi a bort. A borászok innentől fogva kizárólag tartályos formában vagy minimális hordó bevonásával készítik a chardonnayt. Az is lényeges szempont, hogy a nem hordós chardonnay lényegesen olcsóbb, mint a hordós változat. A chardonnay az Egyesült Államok legkeresettebb borfajtája.

A chardonnay Etyeken

Az Etyek-Budai borvidéken kedvelt szőlőfajta chardonnay, mert szereti a meszes talajt, ezért tökéletesen illik ide. Nagy Péter, a Nyakas pincészet munkatársa szerint nemcsak a talaj adottságai kedveznek a fajtának, hanem a Zsámbéki-medencére jellemző huzatos-szeles időjárása is.A chardonnay iránt óriási az érdeklődés, a pincészet 44 hektáron termeszti, és minden évben elfogy a teljes termés . A tipikus chardonnay fogyasztó Nagy szerint 40-50 év közötti férfi, aki szereti az élénkebb savakat és a magasabb alkoholt. A pincészet a 2009-es évjáratún (Menádok Budai Chardonnay ) mutatja meg, milyen a battonage eljárás Etyeken.

A chardonnay Villányban

A villányi Vylyan pincészet alapvetően vörösborokat készít, mégis az egyik legizgalmasabb chardonnayk innen kerültek ki. Ipacs Szabó István borász elmondta, hogy a Vylyan pincészet a kezdetektől szükségesnek tartotta, hogy legyen fehérbor is választékukban a nagyszámú vörösborok között. A térség hagyományos szőlőfajtái (olaszrizling, rajnai rizling) mellé azért került be a chardonnay, mert könnyen megtalálja a helyét, s biztonsággal beérik az északi és déli területeken is.

A belőle készült bor illatgazdag, tartalmas, de nem túl nehéz, könnyen élvezhető. A Vylyan 2001-ben jelent meg az első chardonnayval. Akkor egy nagy testű, klasszikus fehérbor koncepciójában gondolkodtak, ezért is erjesztették kizárólag újfahordóban. Az évek folyamán azonban bebizonyosodott, hogy a fajta a pincészetnél inkább egy könnyedebb, lendületesebb stílusban folytatja pályafutását. Ipacs Szabó szerint a chardonnay képes a termőhelyet megjeleníteni, a bor jól „dolgozik”, a borász kedvére formálhatja. Az utóbbi években már csak a bor egy kisebb részét erjesztik újfahordóban, inkább a tartályos erjesztést kedvelik, majd a kettő ötvözete adja azt az üde, gyümölcsös, ropogós karaktert, ami már beleillik a Vylyan elképzeléseibe. Pontosan ilyen a 2011-es Herka Chardonnay, nem véletlenül szerette az ördög is!