Bortúra

Ezentúl tokajiból is lehet fröccs

MNO
Forrás: ÚtiSúgó.hu
2012. május 09., szerda 15:05
A tokaji borok karakteresek, tömörek, parfümösek, mint a pálinkák. Kevés sommelier gondolna arra, hogy egy lakomát tokaji borokkal itasson végig.

De egy séfnek sem jutna eszébe, hogy salátától levesen, húson, halon át a desszertig tokajihoz komponáljon egy egész ételsort. Mádon viszont a száraz, a félédes és az édes tokaji is adottság.

 

A Mádi Kúria Hotelben összekóstoltuk a borokat és az ételeket, úgy ahogy a Tokaj-hegyalján született Breza Roland, a szálloda séfje összepasszította őket, nem sajnálva furmintot sem a barna mártásból, sem a sült fogashoz készült házi tészta tejszínes szószából. Jutott tokajiból a currys karfiolkrém levesbe is, amelyet hidegen és garnélarákkal kínáltak. Ezt a fogást emlegették később a legtöbben, mindenkinek ízlett, de mindenkit meglepett, azért végül mindenki helyénvalónak találta.

A lassan sütött, kemencében pirított, omlós csülök madárbegy és rukkola salátával, ízesnek mondható paradicsommal könnyítve, fehérboros mártással megöntve szintén a jól eltalált fogások közé sorolható. Kedvencem volt még a frissen fogott tiszai fogashoz készült tejszínes, fehérboros házi tészta, aminek első falatja után nem tudtam megmondani, melyik BL55-ös lisztből készült, nem ez jutott eszembe róla, sok tojásos csíkjai inkább az otthoni tésztákat juttatták eszembe.

Négyféle desszertet kínáltak a vendéglátók: áfonyás és karamellás sajtkrémet,  epres mascarponét, tiramisut egy kis műanyag pohárban. Az utóbbi simult össze a legszebben a Kúria saját, 2009-es cuveé-jével. Abban, hogy egy ilyen ebéd ma már valóság, szerepet játszik, hogy a tokaji boros gazdák egyre nagyobb gondot fordítanak arra, hogy az édes és félédes borok mellett könnyen iható, akár fröccsként is fogyasztható furmintjaik, hárslevelűik és sárgamuskotályaik legyenek.

 

Egy deci bor nem bor

 

Kálmán Zsolt, a Mádi Kúria Hotel egyik tulajdonosa annak okát, hogy miért látogatták meg kevesen a tokaji borvidéket, abban látja, hogy aki bortúrára költ, az nem azért jön, hogy megigyon egy deci aszút, hanem viszonylagosan mennyiséget szeretne inni. Ez egyébként a vendéglátó érdeke is. Tokajra máig jellemző, hogy gyakran nincsen elegendő szállás, de még ezentúl is kiszámíthatatlan, hogy mikor, mennyi turista érkezik. Sajnos, a legtöbben szüret idején kívánkoznak bor közelbe, holott az az egyetlen időszak, amikor a borosgazda nem ér rá.

 

A kúria hangulatos lovagtermét Bodonyi Csaba, Tokaj főépítésze tervezte, a helyi építészeti sajátosságokkal megoldva: gerendákkal burkolt mennyezettel, terméskővel rakott oldalfalakkal, kovácsoltvas lámpákkal. Az új terem egy úszómedencére és egy kis teraszra nyílik.

Az első világháborúig az édes borokat királyok, előkelők, gazdagok itták, míg a száraz és a savanyú borok a szegények italai voltak. Később megkopott az édes borok dicsősége, mindenki száraz borokat kezdett inni. Napjainkban lassú változás zajlik. A száraz borosok egy százaléka évente átáll az édesboros táborba, ami a tokaji borvidékre és az aszúra nézve is újabb reményeket jelenthet – tudtam meg Dusóczky Tamástól, a Tokaj Renaissance Borlovagrend nagy mesterétől.

 

Varga Klári