Bortúra

Rozéfröccs teszt a belvárosban

MNO
Forrás: ÚtiSúgó.hu
2012. július 03., kedd 14:45
A tartós előszezoni forróságra tekintettel itt most jéghideg, mérsékelten hideg és lópisilangyos rozéfröccsök következnek. Ezeket mind azon az egyetlen estén kóstoltam végig, amikor az angol-francia EB selejtező mérkőzés kevesebb izgalmat tartogatott, mint a Kazinczy utca és környéke.

A Kadarka mindent visz

 

Júniusban a Király utcában nyílt Kadarka Borbár előtt nagy, talpas pohárból iszogatták többen a borokat, fröccsöket, amikor odaértem. A pult fölött a levendulás rozéfröccs volt az első, amit megláttam a táblára kiírva. Aztán feltárult a teljes pompás borválaszték, hogy mennyibe kerül a kisfröccs, és hogy Pócz borból van. Leültem kint, én is kaptam szép talpas poharat jéghideg rozéval, szúrós, kellően szénsavas szódával 330 Ft-ért. Az összes hely közül ez lett az, ahol négy napon belül már teljesen civil okokból újabb rozéfröccsöket zúdítottam le, sőt padlizsánkrémet is ettem friss baguettel. Sőt, egy órányi fröccsözés során új, kedves ismerősöket is szereztem. Anno még csak a Wichmann volt a Kazinczy utcában, most pedig egy külön kis civilizáció bontakozik ki. Nehéz is számba venni, hány kocsma, kerthelyiség, büfé, söröző kínálja itt magát.

A Font rozé a legillatosabb

A Wichmann és a Bobek mellett elsétálok, megnézem a Négyszázas Íreket, milyen a rozéjuk. Nagyot változott az alternatív kocsmavilág, mióta nem töltöm ilyen helyeken az estéket. Odamegyek a pulthoz, mert még a Tilos az Á-ban is úgy volt, hogy nem voltak felszolgálók, csak csaposok. Most a csapos nagyon kedvesen elmagyarázza, hogy ő nem adhat nekem fröccsöt, de üljek le egy asztalhoz, és majd jön valaki. Csak a terasz legszélén van hely, félek, hogy itt fogok ülni ítéletnapig. Nézem az itallapot, háromféle rozét ír. Font kékfrankosát 240-ért, Juhász Paptag rozéját 320-ért és Vylyan rozéját 380-ért. Kész vagyok az olvasással, nézem a jövés-menést a járdán, elég nemzetközi a mezőny. Látok azután egy fiatal férfit biciklis kesztyűben, valami azt súgja, tőle kapom majd a kisfröccsömet, bár ennek most még semmi jele, sőt el is tűnik a szemben lévő épületben. És tényleg visszajön kesztyű nélkül, egyenesen felém tart, tempósan hozza is a kisfröcsit whiskys pohárban, azon a határon van a végeredmény, hogy ha akarom langyos, ha nem akarom, akkor majdnem langyos, de van előnye is, szép, gyümölcsös, illatos a bor, és nem itt fogok torokgyulladást kapni. 270 forint a végösszeg, vagyis a szódáért nem számolták fel külön egy ökör árát.

A Mika Tivadar kerthelyiségében 310-ért a villányi Jackfall rózsabimbójából kaptam egy decit és erőtlen, langyos szódavizet. Az egyetlen szabad asztalnál nekem kellett odébb tolni a söröskorsókat, a szétszórt csikkekkel is magamra maradtam. (A Kadarkában minden új vendégnek frissen letakarított asztal jár, és egy kis szalvéta minden pohárhoz.)

 

Gengszterromantika Feind rozéval

Végigvontatva magam a melegben a Kazinczy utcán majd minden hely azzal hirdette magát, hogy jó nagy plazmatévén lehet nézni az angol-francia selejtezőt. A gyerekkori vasárnapok jutottak eszembe, amikor szódáért küldtek körkapcsolásos mérkőzések idején. Minden udvaron Sokol szólt. Egy percet sem mulasztottam a közvetítésből. Most a plazmatévék visszahangozzák a nyitott kocsmaablakokon át ezt a jó kis unalmas 1-1-et, amíg csak meg nem állok az Illegál ajtajában: "Meccset nézni jött a hölgy?" – kérdezik tőlem. Mondom, hogy nem mert, mert akkor sört innék. Jaj, de jó ez így mindenkinek, neki nincsen jel a tévéjében, nekem meg jól esik a Feind balatonfőkajári rozéja becsületes szúrós szódával 180 Ft-ért csendben, nyugiban.

Később böngészem a falakon a krétával írt táblákat. Ilyenek vannak rajta, hogy Csúfító 2400 Ft, NoName 610 Ft. Kérdezem, mégis mik ezek. Azt mondja a csapos fiú, van, aki szereti, ha egyszerre több feles is kint van előtte, és egymás után lehúzza mindet. Kérdezem, hogy miért Illegál. Azt mondja, szeretnék idővel, ha a hely úgy nézne ki, mint Amerikában a szesztilalom idején egy meghitt lebuj. Ja, mondom, Bugsy Siegel, Las Vegas megálmodója is akkor gazdagodott meg, a szesztilalom idején. Fellelkesül, és emlegeti a Bugsy című dokufilmet. De én meg egy kicsit elszomorodom azon, hogy másnak az alkoholról éppen ez jut eszébe.

Rozé, jég, pusztulat

 

 

Aztán irány a Zappa, ahol akkora nagy kivetítőn megy a következő meccs, mint ide Lacháza. A fröccsömért harcolni kell a sötét Mikszáth Kálmán téren, mert a felszolgálók szinte csak sejtik, hogy ki hol ül. Szekszárdi Juhász rozét kapok, pofátlanul langyos az egész, és még így is lassan jön meg a bor íze, egy kis mosogatórongy íz is befigyel, főleg, amikor kínomban már jeget is kérek bele, mert tényleg ihatatlan. De ilyet sem teszek többé. A rozéfröccs nem arra van, hogy jéggel tömködje az ember, mert akkor a buborékossága tönkremegy, hanem arra, hogy eltalálja a pezsgősség és az illatosság-zamatosság közti jó arányt, és élvezze az eredményt.

A rozéfröccs teszt az A38-as hajón zárul a ház bora balatonmelléki rozéval, 230 Ft belőle egy deci és még egy negyvenes a szóda. A kiszolgálás pultos, de nagyon rendben van, hideg a szóda, friss. Inkább zúdítható a fröccs, mint kortyolós. Az egyetlen bánat, hogy műanyag pohárból nem esik olyan jól, nem olyan, és kész, mintha üvegből lenne.