Célpont blog

Célpont

Második ember

Rákóczi Péter

2012. március 21., szerda 12:53
Harlem Désir a francia baloldal (Parti Socialiste) második embere. A napokban a szocialista elnökjelölt, François Hollande képviseletében Magyarországon járt. A hírek szerint a politikus a demokratikus értékek védelmezőjeként érkezett a magyar fővárosba, az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért tüntetésére.

Sokan ezt el is hitték, pedig a „látogatás” nem a magyar értelmiségnek szólt, hanem a francia választóknak. Az elnökválasztási kampány hajrájában arra használták fel a „független civilek” akcióját, hogy rávilágítsanak, Sarkozy pártjának milyen „szövetségesei” vannak Európa szívében. Miért is mondom ezt?

Eleve szokatlan, a francia lapok milyen előkelő helyen futtatták a francia jogvédő „fellépését” a Milla rendezvényén. Már hetekkel korábban jó előre beharangozták, pedig valójában fel sem lépett – nem mondott beszédet! Monsieur Désir olyan erős személyiség, aki puszta jelenlétével is képes demonstrálni?! Stábunknak sikerült vele találkozni – a Célpont legutóbbi adásában láthatták, milyen körülmények között. Az előre egyeztetett interjút a magyar szervezők kérésére a helyszínen a francia jogvédő lemondta. Közben titkára kameránk előtt hadonászott, és arról győzködött: „a demokráciában az a legszebb, hogy van szólásszabadság”. Ez Mehdi Ouraoui értelmezésében az jelenti, hogy a politikus szabadon döntheti el, kinek a kérdésére válaszol és kiére nem.

De miért jön egy jogvédő Magyarországra, ha nem szólal fel és nem háborog hangosan? Hogyan önt így lelket a reményvesztett „független civilekbe”? Netán azért nem szólal meg, mivel nincs tisztában a magyar demokrácia valós állapotával?! Ne legyünk naivak, nem utazott volna ide hiába néhány héttel az elnökválasztás előtt! Egyébként is az előítéletes politikusokat ritkán zavarja a valóság.

A párizsi olvasó, a francia választó viszont fontos! Harlem Désir március 15-én „élménybeszámolót” tett közé magyarországi látogatásáról egy baloldali hírportálon Együtt a demokratákkal Orbánnal szemben címmel. Az írásban fellelhető kisebb csúsztatásokkal nem foglalkozunk, csak a durvább hazugságokkal:

1. A romákkal szemben olyan félkatonai szervezetek lépnek fel erőszakosan Magyarországon, akiket a háttérből a kormány és Orbán Viktor is támogat.

2. Az alkotmányból hiányzik a „köztársaság”, és a kormány elhallgattatja a sajtót.

3. Azért csökkentették a bírói kar esetében a nyugdíjkorhatárt, hogy a kormány megszabaduljon a független bíráktól.

4. A kormány politikai ellenfelei kollektív felelősséget viselnek a kommunista rendszerben elkövetett bűnökért, ezért még az is előfordulhat, hogy ellenzéki pártok nem indulhatnak a következő választáson.

5. Magyarországon megkérdőjelezik az abortuszhoz és a szabad vallásgyakorláshoz fűződő jogokat.

6. Mint Európa történelmének legsötétebb időszakában, az egyik állami színház élére két ádáz zsidógyűlölő igazgatót neveztek ki, akik nyíltan újfasiszták.

Azután Désir tisztázza: Orbán ugyan papíron nem szélsőjobboldali, de pártja befogadja a legszélsőségesebb, idegengyűlölő nézeteket is. Majd a szocialista politikus azon sajnálkozik, hogy szólalhatott fel egy ilyen minőségű politikus a néppárt marseille-i kongresszusán. Ha Sarkozynek és a francia kormánypártnak fontosak a demokratikus értékek, miért küldtek neki meghívót? Majd jön a vegytiszta üzenet a választónak/olvasónak: Sarkozy és barátai néhány kritikus nyilatkozat ellenére bűnös semmittevéssel figyelik a magyarországi eseményeket, miközben néppárti szövetségese, a magyar miniszterelnök egy olyan országot épít, amely származás szerint tesz különbséget a magyar állampolgárok között. „Ez Európa és a demokrácia szégyene, amit az uniónak szankcionálnia kell” – teszi hozzá a párt második embere.

Vallom, a „demokráciában az a legszebb, hogy van szólásszabadság”. Egy demokrata azonban nem csúsztat, nem hazudik. Látják, ha nincs kontroll, hogy megered odahaza a nyelve? Ha Magyarországon fogalmazza meg kritikát, netán lelepleződött volna? Érdemes azon is elgondolkozni, egy-egy ilyen írás után Önök akár egy eurót is befektetnének Magyarországon, döntéshozóként alaposan mérlegelnék a magyar kormány érveit?

Talán a francia elnökválasztást követően megnyugszanak a kedélyek. Például ha a paksi atomerőmű bővítését a franciák nyernék el, a szocialista politikus Orbánt éltető transzparenssel vonulna jövőre a Kossuth térre. Ez is a politika természetéből fakad…

Címkék
Hirdetés
További feliratkozási lehetőségek
/