A hét mesterlövész – aktualizálva

Morocz István

2011. december 02., péntek 15:45

„Az ördögnek az a legsötétebb trükkje, hogy elhiteti velünk, hogy nem is létezik.” (Baudelaire)

Adott egy falu, melyet Calvera és fegyveres bandája fosztogatnak. Minden aratáskor eljönnek, és Toldi Györgyként a termés egy részét feleszik, más részét tarsolyukban elviszik. Mindig éppen annyit hagynak, hogy a parasztok éppen csak nyomorogva túléljék a következő aratásig. Egyszer betelik a pohár! Közös akarattal elhatározzák, hogy véget vetnek a terrornak. Hat fegyverest (hetedikként közéjük csapódik a fiatal, forrófejű Chico) fogadnak fel, akik vállalják: véget vetnek a kizsákmányolásnak. Vezetőjük, Chris az elején leszögezi: nem lesz könnyű, és nem megy áldozatok nélkül, a falusiak ezt tudomásul veszik. Az első összecsapás győzelemmel végződik, de aztán jönnek a nehézségek. A lakosok egy része meggondolja magát. Talán jobb megalázva, terrorizálva, kifosztva élni, de nem kell az életükért és családjuk életéért reszketni. És döntenek: visszahívják Calverát kiszolgáltatva védelmezőiket. És láss csodát! Calvera – ellentétben a szokványos antihősökkel – kegyet gyakorol. Persze megvan erre az ésszerű magyarázat: nem kell a felhajtás! Nem akarja, hogy a gringó barátok esetleg eljöjjenek bosszút állni, de talán mártírokat sem akarnak gyártani. Elég neki, ha a vert sereg megszégyenülten elkullog, intő jelként: nincs értelme szembeszállni a környék mindenható urával! De elszámította magát! Mert minden – magát mindenhatónak képzelő zsarnok el szokta magát számítani. Így gondolta ANNO Caligula, Néró, Robespierre, Lenin, Sztálin, Hitler, Rákosi… A hősök visszatértek! Bátorsággal, ravaszsággal, az igazság biztos tudatával és a falu lakóinak életüket is feláldozni kész tagjaival legyőzik a túlerőt. Pénzért vállalták? Igen. Aránytalanul aprópénzért (20 dollár), de pénzért. A pénzért csinálták végig a munkát? Hát nem! A filmben kiderül, hogy ez értelmet adott addigi életüknek.

Térjünk vissza a mai Magyarországra! Jelenleg a globális pénzügyi háttérhatalom évente 7000 milliárd forintot visz ki az országból. A parlamentben „rongyos” tízmilliókért késhegyig menő vitákat folytatnak, de ez a szám viszonylag kevés nyilvánosságot kap. A filmben a parasztok tudták, hogy mennyit visznek el a banditák, és azt is, hogy Calvera a vezetőjük. Nálunk ezt kevesen tudják, és ráadásul ezt egy olyan háttérhatalom viszi el, amely még önnön létét is tagadja. Egész értelmiségi réteg háborodik fel azon, ha valaki ennek a hatalomnak a létezését egyáltalán lehetségesnek véli. Aki kimondja, az rögtön rasszista, újnáci,vagy hibbant összeesküvéselmélet-gyártó. Ide illik a fenti idézetet Baudelaire-től: „Az ördögnek az a legsötétebb trükkje, hogy elhiteti velünk, hogy nem is létezik.” És valóban. Az istenhívő emberek sem igen emlegetik manapság az ördögöt. A mai ember inkább vonja kétségbe Isten létezését, vagy jóságát, minthogy a rosszért a gonosz eredetét, Sátánt okolja. Ha szertenézünk Európában, látjuk, hogy kormányok jönnek, és elbukva mennek, mert az emberek haragjukat (néha nem alaptalanul) rajtuk töltik ki. Mert a pénzügyi oligarchia annyira láthatatlan és megfoghatatlan, hogy ellenük szinte lehetetlen lázadni. Ha széles körben elfogadott lenne is, hogy vannak, hogy tüntessünk ellenük, és hogy váltsuk le őket? Hol vannak? Kik ők? Ki szavazott rájuk, hogy országokat irányítsanak, vezetőket váltsanak le?Nem tudjuk, de ha tudnánk, sem mondhatnánk ki! Maradnak tehát a kormányok. Mint a Szovjetunióban, ahol Sztálin elvtárs jó volt, csak a körülötte levő elvtársak, azok voltak gonoszok! De amíg ez van, addig mi is csak kizsákmányolt falusiak maradunk.

2010-ben fordult nálunk is a kocka. Olyan erő került kormányra, aki vállalta: szembemegy a karvalytőkével. Meg is születtek az első ez irányú intézkedések (bankadó, multiadó, chipsadó, végtörlesztés, plázastop), és elküldtük az IMF-et (bár ezt finomabban is tehettük volna). A birodalom visszavágott leminősítés, pénzkivonás, nemzetközi sajtótámadások formájában. És mint a filmben, itt is vannak, akik vissza akarják hozni a rablókat.

A harc még nem dőlt el. Jelenleg három választható út áll előttünk.

1. Visszahívjuk Calverát, hogy tovább fosszon ki minket, de legalább hagyja meg az életünket.

2. Frontálisan nekitámadunk a túlerőnek „Győzelem vagy halál!” jelszóval, és valószínűleg meghalunk.

3. Bátorsággal, leleményességgel, némi áldozattal, szívós kitartással, igazságunk tudatában visszaszerezzük elveszett pozícióinkat saját hazánkban.

Mint minden hasonlat, példánk is sántít. Ott csak 7:41 volt az arány. Esetünkben viszont kiszámíthatatlan. Ha csak akkora lenne, mint a filmben, már régen győztünk volna.

Címkék

kormány, leminősítés, gonosz, paraszt, ördög, pénzügyi oligarchia, civil újságírás