A szobrokat ledöntik, ugye?

Lengyel Viktor

2011. október 23., vasárnap 16:54, frissítve: péntek 10:53

Ha igen, hát mi biztos ott leszünk! És szájtátva figyeljük a monstrum bukását, a tömeg gyomrából üvöltve ünneplünk minden újabb roppanást, borzongva gyönyörködünk a széteső test látványában. Babonás élvezet ez, egy isten halála. A tömeg önkívületben tobzódik, és aki csak teheti, hazavisz egy darabot a szétvert bálványból. Ilyen rítus zajlik most Líbiában, és ha tetszik, ha nem, mi is részt veszünk benne.

Moammer Kadhafi halálhírére ellepték a médiát a holttestről készült képek, videók, a legtöbb tv-csatorna gondolkodás nélkül közölte hírösszefoglalójában a diktátor „elfogásakor” készült anyagokat. Pillanatok alatt megjelentek a líbiai eseményekről szóló fotóriportok. Képek Kadhafi szétlőtt testéről, képek a tőle elkobzott fegyverekről, képek a test körül táncoló emberekről, a ruháit tépő kezekről. Szenzációs, drámai felvételek, melyek zsigeri borzongást váltanak ki a nézőkből. A feszültség vibrál, olyannyira, hogy szerencsésen elnyomja az újságírói erkölcsöt.

Néhány hónapja, mikor Barack Obama bejelentette, hogy sikerült megölniük a rettegett Bin Ladent, szintén egy pillanat alatt terjedt szét a médiában egy fotó, melyről azt hitték, a halott terroristavezért ábrázolja. Természetesen vérbe fagyva. Rövidesen kiderült, hogy a kép egy évekkel korábban készült fotó manipulációja, hamisítvány. Hatalmas égés ez, a szenzáció felülírta az óvatosságot, a szerkesztők engedtek a tömegek mohóságának.

Talán szégyellni való, talán nem, de modern társadalmunkban egyáltalán nincs olyan mélyre temetve a halál iránti pogány kíváncsiság, mint amennyire kisujjeltartó szalonkultúránk ezt sugallja. Felesleges is tagadni, ösztönös, állati késztetésünk van rá, hogy végignézzük az emberi élet egyik legnagyobb pillanatát, azt, amikor vége van. Borzasztó erős vágy ez, akár marketinget is lehet szervezni köré.