Azok a leírhatatlanul boldog évek!

Para Olga, 2012. április 19., csütörtök 18:00
Egy idős hölgy visszaemlékezése, hazaszeretetének kinyilatkoztatása és abbéli reményének kifejezése, hogy ismét magyar állampolgár lehet.

Itthon volt ismét a drága gyermekem. Mindig nagy öröm, ha láthatom az unokáim, dédunokáim, mikor meglátogatnak. De most olyan izgalom ért, ilyen öregen, 89 évesen! Már nem is remélt öröm: kettős állampolgárok lehetnek a Drágáim.

Most szedtük elő a szükséges iratokat. Mennyire erősködött a szeretett lányom, hogy én is akarjam, visszavehetem! Talán erősödöm annyit nyárig, és talán megérem, hogy újra magyar állampolgár lehessek. Akkor igazán boldogan halhatnék meg. De ez a nagy öröm, most egészen átjár, oly izgatott voltam egész nap. Ma csak emlékezni akarok arra a négy gyönyörű évre, a kicsi magyar életünkre.

Dehogy veszek be altatót ma este, emlékezni akarok! Ezzel a tudattal fekszem le, és csodák csodája, felsejlik előttem a múlt, mintha csak ma lenne, mintha csak lenge fátylon át tetszene, s ez a fátyol leheletfinom és színes, csak csupa eleven piros, lila és rózsaszín, olyan elevenen lengeti e fátyolt most az emlékezet… És látom magam kicsin, hároméveskén – akkor veszítettem el édesanyámat –, és ma már tudom, hogy gyermekkorom ebben a tudatalatti hiányérzetben telt: félárva voltam. Apuka újranősült. Heten nőttünk fel mint igazi édestestvérek, három volt édestestvérem, két mostohatestvérem az anyuka előző házasságából, egy féltestvérem – apuka és mostohaanyám közös gyermeke – és az apuka elhalt testvérének árva gyermeke. Felnőttünk, egyetlen hangos szó nélkül, veszekedés nélkül. Magáztuk egymást.

Talán legbelül semmit sem változtam. A szülőfalum határát is ritkán hagytam el. Most minden egyszerre jut eszembe.

A legboldogabb évek, az a négy év, amikor Észak-Erdély visszakerült az anyaországhoz, a Magyar Bevonulás! Életem legemlékezetesebb eseménye. Lehet-e ennél szebb és boldogabb esemény, hogy épp a legszebb korban, 19 évesen, határtalan, leírhatatlan örömmel a lelkünkben mi is levonultunk, kőröspatakiak, a gidófalvi bekötőúthoz, az országúton várva a bevonuló magyar katonákat hatalmas virágcsokorral?! Mi négyen, a barátnőm és én a legszebb ruhánkban, és két fiú, tűzoltóruhában, a gyalogság után bevonultunk velük Sepsiszentgyörgyre, a központba. Énekeltük végig: „Édes Erdély, itt vagyunk, / érted élünk és halunk”, még este hazafelé is. Ma milyen örömmel hallgatta a lányom, el is énekeltem, le is írtam neki.

Erdély induló
Felhangzott a szó, zeng az induló,
Győztesek megint, régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatárt, széttiporva már,
Várnak újra mind, ősi bérceink.
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg!
Lépteink nyomán, fenn a Hargitán,
Völgyeinkben lenn, tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs átkozott bilincs,
Énekeljetek, völgyek és hegyek!
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg!

Micsoda ünnepség, micsoda örömmámor, virágszőnyeg az egész főtér! Micsoda ünnepi szónoklatok! Most is könnybe lábad a szemem a meghatottságtól és az akkori felhőtlen boldogságtól. Olyan öröm, amelynek a fénye még a gyermekeimet, unokáimat és 8 dédunokámat is be tudja ragyogni, hogy tudják meg ők is, nincs annál nemesebb érzés, mint megvallani igaz magyarságunkat, de nemcsak megvallani illik, hanem megőrizni a szívünk mélyén minden időben, a politikai széljárások ellenében is, megtartani édes anyanyelvünk, és nemcsak megtartani, ápolni, védeni, óvni.

Hát hogyne akarnám vissza a magyar állampolgárságomat, visszahonosításomat!

Szegény testvéreimért is, akik már a temetőben nyugszanak. Egyik az orosz fogságból úgy érkezett haza, hogy szakadt meg a lelkünk érte, lesoványodva a végtelenségig, borostásan, rongyosan, a Prutot átúszva; a másik bátyám francia fogságban volt. Bizony megszenvedtek, Isten nyugtassa őket!

De emlékezzek még a leírhatatlan évekre!

Édesapám szálfaegyenes, szigorú székely ember volt, a község bírója abban a négy gyönyörű évben, akinek a szavára igazán adtak, s aki talán helyesen is döntött az én nagy szerelmi fellobbanásomban is. Kőröspatakra négy zászlóaljat helyeztek, hozzánk volt elszállásolva az egyik zászlóalj, egy tiszt, egy szakaszvezető, két írnok – tanítók voltak – és a a szakácsok. Megtetszettem a magyar szakaszvezetőnek, már gyűrűt és nyakláncot is hozott Jászberényből egyik otthoni útja során, de bizony édesapám nem engedte felhúzni. Elutazott szétnézni, és a mérhetetlen távolság miatt, és talán azért, mert a tanyai körülményeket nem tudta elképzelni lánya életteréül, úgy fújta le ezt a házasságot, mint ahogyan a szél elfújja a gyertyát. Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem én kellett kosarat adjak, és a nagy dilemmám is megoldódott, bizony a gyönyörű fenyves alatti falum, a szülőföldem felnevelő, áldott jó levegőjét nem tudom felcserélni, elhagyni semmi kincsért, hát még egy kis szalmalángért – ezt éreztem. Igaz ugyan, hogy a szerelem óriási dolog, de ekkor éreztem rá arra, hogy van ennél határtalanabb és szentebb érzés: a szülőföld szeretete, mely állandó és örök. Számomra az volt mindig. Édesapámat érdemeiért az Országos Nemzetbizottság dicséretben részesítette és kitüntetéssel jutalmazta.

De rövid volt az a gyönyörű négy év, Istenem! Én itthon aztán férjhez mentem, megszületett még magyar állampolgárnak a két gyermekem. Életet adni, lehet-e egy asszonynak ennél szebb, szent feladata?

Aztán elcsatoltak, következtek a nagy politikai változások ismét. Apukát kuláknak nyilvánították, ki volt írva a kapura: „Itt kulák lakik, ne higgy neki!” Szerencsénkre hamarosan letörülték, megbocsájtottak neki, mert árva gyermeket is nevelt. De következtek a megtorlások. Édesapám és legkisebb testvérem sajnos a megtorlást nem kerülhette el. 1944 őszén édesapám az „ÁVO” lágerbe hurcolta, és a legkisebb testvéremet 1949-ben letartóztatta és politikai börtönbe hurcolta. Aztán jöttek a nehéz évek, kollektivizálás, a harmadik gyerek.

De el ne kalandozzanak a gondolataim rossz irányába! A lányom tanácsa: lefekvéskor próbáljunk az életünkben történt szép dolgokra gondolni, mert akkor el tudunk aludni. Mi volt a legjobb hát küzdelemmel teli életemben? Talán annak a felismerése, hogy vállalni kell sorsunkat, és politikai széljárásoktól függetlenül merjünk gyereket vállalni a Jövőnek. Így vállaltunk aztán egy harmadik gyereket is. Megtartottuk a hitet és büszke magyarságunkat, volt hét unokám, kettőt eltemettünk – Istenem, mennyit kibír az ember, ha szeret! –, és az öt unokámnak a gyerekei. Van nyolc dédunokám, akik bearanyozzák öreg napjaim.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
  1. 12:45
  2. 12:39
  3. 12:19
  4. 12:15
  5. 12:07
  6. 11:58
  7. 11:54
  8. 11:41
  9. 11:40
  10. 11:37
  11. 11:32
  12. 11:28
  13. 11:19
  14. 11:17
  15. 11:14
  16. 11:13
  17. 11:06
  18. 10:56
  19. 10:54
  20. 10:51
  21. 10:50
  22. 10:48
  23. 10:45
  24. 10:42
  25. 10:39
  26. 10:30
  27. 10:21
  28. 10:05
  29. 09:55
  30. 09:31
  31. 09:05
  32. 08:39
  33. 08:13
  34. 08:03
  35. 08:01
  36. 07:10
  37. 06:47
  38. 00:20
  39. 23:36
  40. 21:45
  41. 21:38
  42. 21:22
  43. 21:20
  44. 21:03
  45. 21:00
  46. 20:43
  47. 20:30
  48. 20:18
  49. 20:17
  50. 20:11
  51. 20:00
  52. 19:42
  53. 19:30
  54. 19:21
  55. 19:00
  56. 18:45
  57. 18:36
  58. 18:30
  59. 18:29
  60. 18:23
  61. 18:10
  62. 18:03
  63. 17:56
  64. 17:45
  65. 17:32
  66. 17:27
  67. 17:15
  68. 17:10
  69. 16:55
  70. 16:31
  71. 16:09
  72. 16:00
  73. 15:55
  74. 15:49
  75. 15:42
  76. 15:25
  77. 15:17
  78. 15:05
  79. 15:00
  80. 14:58
  81. 14:55
  82. 14:50
  83. 14:45
  84. 14:45
  85. 14:42
  86. 14:39
  87. 14:22
  88. 14:02
  89. 13:56
  90. 13:55
  91. 13:45
  92. 13:42
  93. 13:28
  94. 13:25
  95. 13:16
  96. 13:05
  97. 12:58
  98. 12:55
  99. 12:46
  100. 12:42

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása