Mit akarnak az „új” baloldali pártok?

Füzi Mária Emília

2012. január 03., kedd 15:33
A baloldaliság mint politikai ideológia évszázadok óta létezik. Baloldali pártok (ezen ideológia képviselői) időről időre fel- és eltűnnek a világtörténelemben. Megalakulásuk és bukásuk kiváltó oka mindig más volt, hol nagyobb, hol kisebb sikert arattak.

A magyar politikai palettán az elmúlt időben új baloldali pártok, mozgalmak tűntek fel. Most alakul a következő választás felhozatala, ezért fontos, hogy figyelemmel kísérjük a jelenleg zajló eseményeket.

A baloldaliság mint politikai ideológia évszázadok óta létezik. Baloldali pártok (ezen ideológia képviselői) időről időre fel- és eltűnnek a világtörténelemben. Megalakulásuk és bukásuk kiváltó oka mindig más volt, hol nagyobb, hol kisebb sikert arattak.

Mikor a 18. században unatkozó jómódú szalonszocialisták borgőzben és dohányfüstben megvalósíthatatlan utópiákat álmodtak meg, nem gondolták, hogy lesz olyan ember a világon, aki tényleg komolyan veszi majd őket. Erre azonban sajnos sor került, és a szocializmusban eltöltött hosszú évtizedek alatt elhomályosult a kommunizmus eszményi társadalomképe.

A rendszerváltás óta felnőtt egy új generáció, rácsodálkozott a világra, és gyorsan leporolta a nagyszülők idejéből örökölt régi ideológiát, majd zászlajára tűzte. Tudniillik az alapelvek ugyanazok maradtak: a munkavállalók, a szegények, a kirekesztettek képviselete és a rászorulók megsegítése.

Ez mind szép és jó, de ki lesz az, aki ezeket az elveket eredményesen képviseli és igyekszik majd megvalósítani őket?

Az újként kikiáltott Demokratikus Koalíció (DK) valójában olyan, mint egy doboz mélyén megfakult fénykép, ami sok idő után most került elő először, de már régen mindenki összetapogatta, és jól ismeri. Hogy mégis újként robbant be a köztudatba, az a farkas és a kecskegidák meséjére emlékeztet: Gyurcsány fehérre lisztezett kezét nyújtja a választók felé, ők pedig fejcsóválva, homlokráncolva néznek vissza rá.

A DK megalakulását cirkusz kísérte az MSZP-n belül, és köszönhetően a Mesterházy Attila által elkövetett kisebb malőrnek (a házelnökhöz írt levelében kilépésről és nem szétválásról írt), végül a tízek nem alakíthattak külön frakciót a parlamentben. Kérdéses azonban, hogy a nagy felhajtás a DK körül nem színjáték-e. A Nézőpont Intézet egyik felméréséből kiderül, hogy a többség baloldali paktumot sejt a válás mögött, de Gyurcsány sem rejtette véka alá azon vízióját, hogy külön nagyobb támogatottságuk lesz majd, mint együtt.

A cél tehát a szavazatszerzés, a klinikai halál állapotában lévő magyar baloldal újraélesztése. Ehhez pedig minden követ megmozgatnak; Gyurcsány ujjáról akkor sem esik le a „jegygyűrű”, ha a választásokkor meg kell egyeznie Schifferrel. Az már más kérdés, hogy Schiffer semmilyen körülmények között nem akar közösködni vele – úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a buszon utazók és a büdös ember.

Vannak azonban olyanok is, akik szívesen állnak a DK, különösen a bukott exkormányfő mellé. Az Újkorcsoport nevű mozgalom minden politikai erőt szívesen „cseszegetne”, csak Gyurcsányt nem. A szerveződés 2008 óta működik, és nemrég közzétett kiáltványukban az önszerveződő fiatalok nyíltan támogatják a DK pártelnökét. Hogy miért nem lett a csoport akkor a DK ifjúsági tagozata, azzal magyarázták, hogy így hatékonyabbak lehetnek. Tehát a cél itt is a szavazatszerzés, a látszólagos elkülönülés pedig csak kamu.

A Negyedik Köztársaságot! (4K!) párt már kevésbé kompromisszumkész. Ők legelőször a 2011. október 23-i tüntetésükkel hívták fel magukra a nagyközönség figyelmét. Az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Mozgalommal (röviden: Milla) együtt szervezett, Nem tetszik a rendszer című rendezvényük, a külső szemlélő számára hagyott némi kívánnivalót maga után. Az elmés, de kissé gagyi képrejtvény a logójukon (egy olló a perforáció mentén kivág egy narancsot a nemzeti lobogó közepéből), a vulgáris szavaktól sem mentes kampánydaluk, a rövid tőmondatokból álló kormányellenes szónoklataik egyértelműen meghatározzák a tüntetés nívóját. A Millások legújabb plakátján szereplő kinyújtott ujj pedig közönséges és taszító. Minden előítélet nélkül vetődik fel a kérdés: kiket szólíthat meg így ez a mozgalom?

A pártot amúgy a Kendermag Egyesület, az MSZP és a DK is támogatja, bár utóbbitól a Milla igyekszik elhatárolódni; kijelentették: nincs szükségük rá, hogy a DK mozgósítson az érdekükben. Ismét a buszon utazók és a büdös ember esete.

Az újonnan szerveződött mozgalmak, csoportok, pártok tehát nem igazán tartják vállalhatónak a Demokratikus Koalíció, azon belül is Gyurcsány barátságát. Így van ezzel a Magyar Szolidaritási Mozgalom is, bár egyik alapítója és szervezője, Kónya Péter egy fokkal finomabban fogalmazott; nem zárta ki a későbbi együttműködés lehetőségét.

A Szolidaritás október elsején alakult magánszemélyek akcióegységeként, vezetőjük pedig Kónya Péter lett, a bohócforradalmár, a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének volt elnöke. Tisztségéről azért mondott le, mert úgy látja, főállású politikusként eredményesebben tudja képviselni a rendvédelmi dolgozók érdekeit.

A mozgalom célja amúgy a demokrácia, az emberi, az állampolgári és a munkavállalói jogok védelme. Veszélyesnek tartják, hogy a jelenlegi kormány 2/3-os többséggel a háta mögött csak úgy „egyik pillanatról a másikra módosítja a törvényeket”.

Jövőbeni párttá alakulásukról alapító okiratukban úgy írnak, hogy a Szolidaritás alulról jövő mozgalom, így a csatlakozók határozzák meg annak céljait.

A Magyar Szolidaritási Mozgalomhoz nem csak DK dörgölőzik – az MSZP elnökségi ülésén a résztvevők többsége lehetséges politikai szövetségesként tekint rá.

A számtalan baloldalinak nevezett csoportosulás ellenére ma mégis úgy látszik, hogy Magyarországon nincs politikai baloldal. Gazsó Ferenc, a Magyar Szocialista Párt megszüntetett társadalompolitikai tagozatának egykori tiszteletbeli elnöke, a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta: az MSZP csak jelszavakban baloldali, megújulásuk évek óta sikertelen, egykori támogatottságukból pedig hét-nyolcszázezer főnyi törzsszavazó maradt meg. Nincs olyan szerveződés hazánkban, ami a bizonytalan szavazókat meg tudná szólítani és ezáltal jelentős politikai erővé válhatna.

Mit is akar tehát az új baloldal? A jelenlegi kormánypárt némelykor elbizonytalanodó szavazóit megszólítani, maga mellé állítani. A kampánynak és tagtoborzásnak már most nekiláttak. Kérdéses azonban, hogy a maradék voksokon való marakodás, illetve az összefogás az MSZP-vel nem teszi-e az összes új baloldali pártot és mozgalmat hiteltelenné. Az pedig, hogy mindezt az ellenzéki összefogás nagy szavai mögé rejtették, egy kicsit sem javít a helyzetükön.

Hirdetés

MNO videó

Már most lenyűgöző a Fradi stadionja
Már most lenyűgöző a Fradi stadionja
<iframe id="videoplayer_84590" src="http://video.mno.hu/embed/84590" style="width:686px; height:500px"></iframe>