Rés a pajzson?

Nézőpontok

Rés a pajzson?

Szomszéd Orsolya

2012. június 07., csütörtök 11:53

Az oligarcha-vita veszélye a kormány számára abban rejlik, hogy a téma napirenden tartásával, és más ügyekhez kapcsolásával, koherens képet rajzolva, a hatalommal való visszaélés látszatát erősíthetik. Ez a bélyeg pedig konkrétumok hiányában is sokat árthat. A ciklus végén arra a kérdésre felelhetnek majd a választók, hogy a Fidesz kivételes felhatalmazását a működési zavarok elhárítására, rendezetlen viszonyok tisztázására használta vagy csupán sajátjai helyzetbe hozására/tartására.

Nyomtatás

Mivel a politikai elemzés középpontjában a látszat áll, így foglalkoznunk kell a jelenséggel, ám azzal a megkötéssel, hogy elemzőként ebben a témában még kevesebb információval rendelkezünk, mint máskor. Ráadásul nagy valószínűséggel változás sem következik abban a gyakorlatban, amely bizony nálunk fejlettebb demokráciákban is működik, miszerint preferált gazdasági érdekek befolyással vannak politikai döntésekre. Persze kérdés, hogy milyen mértékben és rendszerben, hiszen a mostani oligarcha diskurzus egyik fő állítása éppen az, hogy ezúttal egészen új foka valósul meg a korrupciónak. Konkrét ügy nélkül persze ez nehezen igazolható – az legyen amúgy is az oknyomozó újságírók feladata –, ám ez elvezethet 2014 (egyik) fő kérdéséhez. A választók saját gazdasági helyzetük alakulása mellett az alapján dönthetnek majd, hogyan, mire használta a Fidesz kétharmados többségét.

Az ellenzék láthatóan komoly lehetőséget lát a korrupció-gyanúban, joggal. Még akkor is, ha kormánybuktatáshoz azért ennél több kell. A kérdés az LMP révén állandó napirend előtti témává vált a parlamentben, ami nyilván kellemetlen a kormányoldalnak, kérdés, hogy mit tehet ebben a helyzetben. Elsőszámú érdeke a téma elaltatása (vizsgálóbizottság megakadályozása, más téma bedobása), de a nem múló érdeklődés miatt újra és újra szembesül a kérdéssel, így marad a cáfolat, a védekezés (feljelentés ajánlásával, magyar érdek hangsúlyozásával). Ám így óhatatlanul defenzívába kerül a kormány, amiből sokszor az ellentámadás a kivezető út, amely csökkenti a téma súlyát, relevanciáját. A korábbi recept azonban most kevésbé használható, a probléma szétterítése, a korrupciós vád visszafordítása nem annyira működőképes, és nemcsak az új, „patyolat tiszta” szereplők miatt. A Fidesz új korszakot hirdetett, kormányzása a korábbi nyolc év ellenpontozására épült, így nem lenne túl hiteles azzal takarózni, hogy hát a korrupció hozzátartozik a politikához.

Ám amíg nincsenek konkrét, bizonyítható korrupciós ügyek, addig lehet mondani, hogy mindez csak politikai célzatú vádaskodás. Akkor mégis mi a téma kockázata? Hiszen amíg nincs kézzelfogható, névhez kötött, forintosított ügy, mint anno több esetben, addig botrány sincs, ami végzetes sebet üthetne. Az oligarcha-vita veszélye a kormány számára abban rejlik, hogy a téma napirenden tartásával, és más ügyekhez kapcsolásával, koherens képet rajzolva, a hatalommal való visszaélés látszatát erősíthetik. Ez a bélyeg pedig konkrétumok hiányában is sokat árthat. Az ellenzék rátalált a simicskázásra, és nem is ereszti, miközben tényleges ügyek nem kerültek hatósági útra. Ennek ellenére a ciklus végén arra a kérdésre felelhetnek majd a választók, hogy a Fidesz kivételes felhatalmazását a működési zavarok elhárítására, rendezetlen viszonyok tisztázására használta vagy csupán sajátjai helyzetbe hozására/tartására.

Címkék

ellenzék, Fidesz-KDNP, simicskázás, oligarcha