Magyarországon Benedek Elek unokája, Benedek István pszichiáterként maga is nagy sikerrel alkalmazta betegei körében a kertészkedés-terápiát. Nem kell azonban skizofrénnek lenni ahhoz, hogy ennek a hazánkban is egyre terjedő mozgalomnak az előnyeit és  jótékony hatásait megtapasztaljuk!

Palántázz és barátkozz!

A közösségi kertészkedés az egész világon elterjedt jelenség. A túlélési esélyek növelése érdekében a harmincas évek gazdasági válságát követően, majd a második világháború idején Amerikában és Európában sok helyen minden létező utcadarabot megműveltek. Ma egy-egy nagyobb városban sokszáz ilyen típusú kert működik, amely lehet egy saroknyi virágágyás egy forgalmas város közepén, egy zsebkendőnyi földdarabka néhány zöldséggel, vagy éppen néhány önkormányzat által támogatott, szociálisan rászoruló család létfenntartásának színtere.

A közösségi kertek esélyt adnak a friss és helyben termelt élelmiszer-előállításra, az önellátásra, valamint arra, hogy azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyet az adott termelő nem tud felhasználni, vagy elfogyasztani, felajánlhassa másoknak. A szakértők szerint a közösségi kertek csökkentik a máshonnan hozott élelmiszerrel kapcsolatos függőségi viszonyt, egészségesebb életvitelt tesznek lehetővé, és természetesen a társadalmi kapcsolatok javulása terén is jelentős változásokat hoznak, sőt, egyes felmérések komoly személyiségbeli változásokról számolnak be - természetesen pozitív értelemben.

Élet a tűzfalak árnyékában

Hazánkban mindössze két éve kezdett el terjedni az ún. városi kertészkedés, ami kicsit más, mint a közösségi kertészkedés. Lényege, hogy egy kijelölt  telken  - akár két bérház közötti foghíjtelken, a lakótelep közepén, vagy az elhanyagult kutyafuttatón - egy civil szervezet / lakóközösség / lelkes valaki felparcelláz és bevetésre alkalmassá tesz egy darab földet, amelyet onnantól - általában bizonyos tagdíjért fejébe - bárki művelhet, aki elhivatott, fontos a saját egészsége, a város szépítése, zöldítése és elfogadható számára vegyszermentes gazdálkodás elve. Budapesten egyre több ilyenfajta közösségi kert működik, méghozzá nagy-nagy sikerrel. A három legismertebb és legaktívabb a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kezdeményezésére jött létre: a 800 m2-es Lecsós Kert idén márciusban, éppen nemzeti ünnepünkön nyitotta meg kapuit a Millenárison, és gyorsan követte másik két kert, a 700 m2-es Grund és az 1400 m2-es Leonardo, előbbi a Corvin sétányon, utóbbi a Tömő utcában. A szervezet célja, hogy motiválja a városi kertészkedés önszerveződő mozgalommá fejlődésését az ehhez kapcsolódó szemléletmód terjesztésével.

Vigyázat, nem génkezelt!

De kinek van arra ideje, hogy munka után még gyomláljon és palántázzon, tették fel annak idején a kérdést szkeptikusok. Nos, kiderült, hogy valójában sokkal több embernek, mint amennyi parcella elérhető volt tavasszal, ugyanis például a Lecsós Kertben, ahol sorsolással választották ki, hogy a jelentkezők közül ki kaphat földet, négyszeres volt a túljelentkezés. A kertészkedés ugyanis azon túl, hogy olyan - a következő generációk is számára rendkívül hasznos - tudást ad, ami a legtöbb városlakóból hiányzik, vagy megvolt, de kiveszett, kikapcsol, feltölt, élményekkel gazdagít. A boldogsághoz pedig tényleg elég az a pár négyzetméter, ami egy főre, családra esik. Mindenki gondozza azt a néhány palántát, növénykét, amit elültetett, és közben beszélget, süteményt falatozik  és limonádét szürcsöl, lefesti a kiszanált padot, hogy legyen min megpihenni, megbeszéli a szomszéd parcellán gyomlálóval a terméshozamot és az időjárást, aztán feltöltődve és lenyugodva hazamegy, jókedvűen lóbálva a munka learatott gyümölcsét tartalmazó szatyrot.    

Felelősség, gondoskodás, mások figyelembe vétele, egészséges életmód...csupa olyan fogalom, amely értékesebbé tesz minket, és példánkon keresztül gyermekeinket is. Ásó, kapa, palánta kössön össze bennünket!