Győrfi Pál: „A kisfiam Minimaxot néz helyettem”

Bencze Áron
Forrás: Családháló
2012. június 04., hétfő 08:40

Közel egy évtizede napi szinten láthatjuk a tévében és hallhatjuk a rádióban, jelenlegi feleségét mégsem merte megszólítani. A hét minden napján dolgozik, és „rengeteg gyermek édesapja”. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője mesélt élete mindennapjairól.

Nyomtatás

- A híradós műsorvezetők mellett talán téged láthatunk leggyakrabban a televízió képernyőjén. Emlékszel még életed első interjújára?

- Régen történt, 9 évvel ezelőtt. Akkoriban még a Róbert Károly körúti nagy épületünkben volt az irodám, és vártam a megbeszélt telefonhívást. Ha jól emlékszem, éppen a Népszabadság állított össze egy anyagot a balesetekről. Az interjú után végighívtam a rokonokat és ismerősöket, hogy benne leszek az újságban, én magam is több példányt vettem belőle. Ezt követően valóban alaposan felgyorsultak az események: ahogy a sajtó is érzékelte, hogy van a Mentőszolgálatnál egy erre a célra kijelölt ember, egyre gyakrabban éltek a lehetőséggel. Egy biztos, ha kisfiam meglát, már különösebben füle botját sem mozdítja a hangomra, inkább átkapcsol a Minimaxra.

- Az utakon minden nap rengeteg borzalom történik, és erről minden nap hallunk is. Hogy bírod ezt a strapát?

- Nyilván rengeteg ember van, akinek stresszes a munkája, tehát ez a helyzet nem csak rám jellemző. Hosszú távon rendkívül fontos, hogy szeresse az ember, azt, amit csinál. A Mentőszolgálat képviselete egy gyermekkori vonzalom eredménye, és egyáltalán nem élem meg tragédiaként, ha egy munkaszüneti napon kell interjút adnom. A munkám a magánéletem része. Természetesen mióta ”rengeteg gyermekem van”, szám szerint három, nehéz összeegyeztetni a kettőt. Kizárólag a feleségemnek tudok gratulálni, hogy ezt a helyzetet ilyen jól tolerálja, és érzi, teret kell engednie ennek az ambíciómnak is.

- Városi legenda vagy valóság, hogy Hozzátok járnak ki a tévéstábok?

- Egy konszenzus eredménye, hiszen nincsen egyetlen olyan hétvégi nap sem, hogy ne kellene 2-3 híradós anyagot elkészíteni. Korábban hosszú-hosszú éveken keresztül úgy zajlott, hogy amikor televíziósok bejelentették az igényt, akkor szombat délután vagy éppen vasárnap délelőtt otthagytam a családot, felvettem egy kameraképes ruhát és bementem a Markó utcába. Aztán valamelyik stáb jelezte: számukra teljesen mindegy, hol készítik el az anyagot, ezért nyugodtan találkozhatunk a lakás közelében is. Éltem a lehetőséggel…

- Ahogy számtalan káros szokással is. Manapság is szerves része életednek a dohányzás és a kávé?

- Mindig azzal hitegettem magam, hogy nem dohányzom. Azonban egyre gyakrabban fogadtam el, ha megkínáltak egy szál cigivel, különösen az ízesített szivarkákkal lehetett elcsábítani. Rájöttem, az, amit csinálok egyenlő a dohányzással. Váloztatni akartam, ami egyet jelentett nálam azzal, hogy nullára redukáltam a mennyiséget. A kávéval már nem voltam ennyire totális, mert 1-2 csészényi ma is lecsúszik, de koránt sem annyi, mint korábban, amikor gyakorlatilag ez volt az egyetlen folyadék, amit ittam. Emellett a testmozgás is egyre fontosabb számomra, minden második nap ellátogatok a konditeremben. Ez természetesen nem jelent komoly testépítést, de határozottan jobban érzem magam, mint három évvel ezelőtt.

- Állítólag a feleséged egy e-mailen keresztül vette fel Veled a kapcsolatot. Ez tényleg így történt?

- A Magyarországi Szóvivők Egyesületének képviseletében indultam egy autóversenyen, ami elsősorban társadalmi esemény volt, borvidékeket érintő országos autós túra. Itt ismerkedtem meg a jelenlegi feleségemmel, akihez akkor még nem mertem közeledni, mert nagyon szép nő volt. Csak nézegettem. Később komoly kísérletet tettem arra, hogy bepótoljam a gyávaságom, és megtaláljam. Miután ügyvéd volt, még a jogi almanachot is elővettem, hátha megtalálom a nevét. Csakhogy a kutatómunka alatt jelzett a levelező rendszerem, és egy e-mailt kaptam tőle, amiben a versenyről érdeklődött. Mindezt egyértelmű kapcsolatfelvételként értékeltem. Felbátorodtam, és a következő lépés az esküvő, majd az első, végül a második gyerek volt.

- Előző házasságodból is van még egy fiad. Vele milyen a viszonyod?

- Dániel 15 éves, és megpróbálom objektíven értékelni: egy csodálatos gyermek. Vele az én hibámból adódóan sosem éltünk együtt, mégis mindvégig jó volt a kapcsolatunk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy már gimnáziumba jár. A második hétvégés apuka azért egy hendikeppes szerep, de barátként kezeljük egymást, és mindig megtaláljuk a megoldást bajban.

- A kicsikkel viszont együtt élsz. Mennyiben változtatta meg életed az érkezésük?

- Igyekszem minél több időt velük tölteni, de ennél is fontosabb az együtt töltött idő intenzitása is. A picivel az a komoly apa-lánya kapcsolat még nem alakult ki, hiszen 9 hónapos, ráadásul egy picit lustább a kortársainál, főleg a mozgása. Ugyanakkor teljesen újszerű érzés egy kislánnyal foglalkozni. Ádám fiam 3 éves lesz, és valami elképesztő, mennyire szeretem őt és mennyi mindent tanulok tőle.

- A feleséged a tévében egyszer azt nyilatkozta, romantikus alkat vagy…

- Azt hiszem azt a műsort nézted, amikor úgy fogalmazott, szinte minden nap ékszerekkel lepem meg. Valószínűleg az emberek elgondolkoztak azon, az egészségügyben mégis milyen jól lehet keresni, pedig a valóság mindössze az, hogy a Markó utca környékén volt egy bizsuárus, ahol 500 forintos egységáron rengeteg mütyürt lehetett kapni. De ettől függetlenül sem áll távol tőlem az érzelmek kimutatása!