2014. április 25., Márk napja

Ilyen egyszerű komposztot készíteni!

Környezetbarátkozás
MNO

2012. augusztus 20., hétfő 11:13
A komposzt fogalma úgy leng fölöttünk, mint egy minden „kertes ember” számára szigorúan köteles feladat, amire azonban mégis elég kevesen szánják rá magukat. Sokunk gondolja, hogy komposztálni bonyolult, kényelmetlen, szeretnénk megmutatni, hogy ezzel szemben komposztálni egyszerű és kényelmes. És rémesen környezetbarát!
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!

A házi, illetve a vásárolt virágföld/komposzt között annyi a különbség, mint a házi állateledel és a bolti szárított vagy konzerves között. Mindkettő jó megoldás lehet, a kérdés, mennyi időnk van és milyen a hozzáállásunk. Egyben azonban mégis verhetetlen a komposzt: itt egyszeri időráfordítással és minimális „gondozással” pont ott tartunk befektetett időben és energiában, mintha nem lenne komposztunk.

A komposztáló létesítése
A jó komposzttartó egy deszkákból épített ketrec, ami rendesen szellőzik, illetve teret enged a deszkák rései között ki-be járkáló rovaroknak, gilisztáknak, és mindenkinek, aki segít elkészíteni a lebomló hulladékainkból a kertünk és növényeink leendő táplálékát. Komposzttartót csinálhatunk magunk is (tényleg csak deszkák és szögek kellenek hozzá!), de választhatunk a barkácsáruházak és kertészeti boltok kínálatából is.

A komposztáló használata
Innentől kezdve csak annyi dolgunk van, hogy az amúgy is kidobásra ítélt dolgainkat nem a nagy közös kukába, hanem a komposztra ürítjük. Rendszeresíthetünk erre a célra külön belső szemetest, amit naponta ürítünk, vagy megkérhetjük a gyerekeinket is, hogy szaladjanak ők ki a szerves szeméttel. Ezzel bevonjuk őket is, és rálátást kapnak egy nagyon fontos és komplex folyamatra. Arra is figyeljünk, hogy a komposztált holmik rétegelésekor ágakat is használjunk: ezek biztosítják a folyamatos szellőzést, hiszen nem esnek úgy össze, mint a puha szerves maradékok.

Karbantartás
Egyáltalán nem kötelező (hiszen az erdő talaját sem tartja ilyen szinten senki karban), de megkönnyítjük a dolgozó rovarok dolgát, tehát a komposzt elkészülését azzal, ha időnként átforgatjuk egy vasvillával a komposztot. Fontos továbbá, hogy komposztunk mindig nedves legyen, ezért fedjük le a kiszáradás ellen, vagy ha száraznak ítéljük meg, öntsünk rá valami maradék főzőlevet (vagy egyéb tiszta maradékvizet). Keverhetünk időnként bele úgynevezett perlitet is, mely kőzet megköti a nedvességet és még a szellőzésben is segít.

Mit dobjunk bele, mit ne
Főszabályként mindent tehetünk bele, ami növényi és szerves (a nem növényiek is lebomlanának, de azok egész más állatvilágot vonzanak és azt a szagot sem akarjuk érezni…). Figyeljünk oda, hogy a teafilter is komposztálható, ha nincs benne fémkapocs (ilyet külön gyártanak). Mehet bele továbbá (szintén katalizátornak) marhatrágya is. A lenyírt fű, a falevelek egyaránt segíthetnek a nedvesség megtartásában, az ilyet bátran rétegezzük a felső részbe.

Soha ne dobjunk bele viszont főtt ételt, beteg növényt, fa hulladékot (pl. bútorlap-darabok…), gyomot, csontot.

Mikor lesz kész?
Azt mondják, a jó komposzt 8-10 hónapot is érik. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy minél kisebb daraboknak kell szétesniük, annál könnyebben készül el. A lényeg, hogy akkor van kész, amikor porhanyós, sötétbarna az egész, illata pedig az erdei talajéhoz hasonló. Ha nem használjuk fel azonnal a komposztot, érdemes egy másik tárolóba átlapátolni a kész réteget. Ha pedig úgy döntünk, felhasználjuk, egyszerűen terítsük szét tavasszal a felásott földön (pl. amibe ültetni akarunk), és lazán gereblyézzük bele a felső rétegbe (túl mélyen a növények nem tudnák hasznosítani).