Ínycsiklandó, mégis íztelen?

Bambi, 2012. július 5., csütörtök 19:24, frissítve: csütörtök 19:48
Néha a franciák is mellényúlhatnak - még akkor is, ha az a bizonyos nagyágyú lapul a zsebükben. Jean Reno korosodő, ötlettelen sztárséfként is remek formáját hozza, de az Én, a séf című komédia mégis ízetlen egy picit...

Valósággal elárasztottak minket a francia filmek: pár hónapja se szeri, se száma a gall filmművészet hazánkban is bemutatott darabjainak. Mi ennek fölöttébb örülünk, ugyanis igencsak ínyünkre van ez a fajta változás, annyi gyomrunkat megfekvő hollywood-i fogás után. Ám most az egyszer épp a méltán híres francia gasztronómia fogott ki ízlelőbimbónkon. Egy kulináris komédia.

Pedig az alapötlet – akárcsak a film előzetese ígéretes: egy ötleteiből kifogyott sztárszakács, aki ráadásul elviselhetetlenül önző és faragatlan, hirtelen rászorul a nyápic, álmodozó kukta ötletparádéjára, akinek várandós felesége miatt nemkülönben jól jön a felajánlott állás lehetősége. A felállás olyan klasszikusokat idéz, mint például Pierre Richard és Gerard Depardieu kettőse a Balekokban és a Négybalkezesben, de említhetnénk még a Pofa be! Című szintén francia komédiát, magával Renóval, amely kapcsán senki nem menekül/t meg a könnyes röhögéstől.

Ám a várva vár tűzijáték sajnos elmarad. Részben a téma kidolgozatlanságának, a poénok laposságának, a hiteltelen párbeszédeknek köszönhetően már a film első felében csalódottak lehetünk: könnyedség helyett mesterkéltséget, humor helyett ostoba, lejárt poénokat kapunk, s ezen még az sem segít, ha néha-néha el is mosolyogjuk magunkat. Pedig a képek szépek, Reno pedig megátalkodott, ahogyan azt megszoktuk tőle, de partnere, Michaël Youn erős gesztusaival, őszintétlen mimikájával cseppet sem egészíti ki játékát: nem a szerethető kisember figuráját hozza, hanem az ütni való bájgúnárét. Mindehhez hozzájárul a megbicsakló történetmesélés: kifejtetlen szálak, következetlenségek tarkítják Daniel Cohen  sztoriját, amely nyílegyenesen halad az egyébként erősen sejthető végkifejlet felé.

A gasztronómia szál erősödésével egyenes arányban csúszik el a magyar néző számára végleg a film, hiszen a molekuláris gasztronómiának szánt fricskák valószínűleg jobban ütnek egy olyan országban, ahol valóban szó esik a hagyományos konyhaművészet és a felsőbb, elit réteg ádáz összecsapásáról. Így aztán valahol a felénél feladjuk, hiszen mi nem féltjük sem a francia, sem a magyar konyhát, s még a főhős válságba jutott házasságát sem (ami egyébként…aki nem akarja tudni, ne olvasson tovább…evidensen megmenekül).

Ínyencségnek szánták, de kicsit elszúrták a fűszerezést: az Én, a séf egy felejthető fogás - értékes hozzávalókkal - a francia gasztronómia és filmművészet egyébként is nagy változatosságot mutató palettáján.

Forrás: Családháló
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés