Ez nem vicc: Magyarországon évente 400 ezer tonna élelmiszer kerül a lakosság által a szemétbe, míg a többi 1.85 millió tonnától az élelmiszerláncok “szabadulnak meg”. Az EU összes országában ez a szám évi 89 millió tonna, ami azt jelenti, hogy fejenként éves szinten majdnem 180 kiló ételt dobunk ki, és ha így megy tovább, ez a szám 2020-ra megduplázódhat. Cikkünkben az élelmiszerpazarlás megállítását célzó kezdeményezéseket járjuk körbe.

Ételvonat

Nemrég Ausztriában végeztek egy felmérést kukatartalom-szinten, és kiderült, hogy a bécsiek által kidobott ételek egyharmada felbontatlanul, érintetlen csomagolásban került a szemétbe! Más országokban sem sokkal jobb a helyzet: a britek évente 6,7 millió tonna ennivalót dobnak ki, amelynek fele még fogyasztható lenne, a másik felét pedig hasznosítani lehetne például a mezőgazdaságban, vagy az állattenyésztésben. Amerikában a napi kidobott ételmennyiség egy 80 ezres stadiont megtöltene. A hazai helyzetet a Humusz mutatja be érzékletes hasonlattal: ha mindazt az élelmiszert, amit évente kidobunk, betennénk vasúti szerelvényekbe, a vonat Hegyeshalomtól Debrecenig érne...

A világon naponta kb. huszonötezer ember hal éhen, miközben a kidobott élelmiszerek fele nemcsak ahhoz lenne elegendő, hogy emberek ne pusztuljanak el éhínségben, hanem ahhoz is, hogy senki ne éhezzen a világon. Bolygónk évente másfél milliárd tonna szemét származik élelmiszerből,  de átvitt értelemben a kukába megy mindaz a munka, pénz és energia is, amely ennek a mennyiségnek az előállításához és megvásárlásához kellett.

Egyél a kukából!

Angliában a Love Food, Hate Waste (kb: Szeresd az ételt, utáld a pazarlást!)-kampány vállalta, hogy felhívja a figyelmet az esztelen mértékű ételkidobásra és megmutatja, hogyan lehetnek változtatni a helyzeten. A kezdeményezés nem csak a fogyasztóknak ad tanácsokat, de bevonja az élelmiszeripar szereplőit és a vendéglátóipari egységeket is.

Az Európai Élelmiszerbank Szövetség évente éppen annyi élelmiszert oszt szét karitatív szervezetek számára, amennyit mi, magyarok - lakosságként - kidobunk tizenkét hónap alatt. A szervezet magyar tagja, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület “Esélyt az ételnek”-akciója keretében önkéntesei által gyűjti össze az élelmiszeripar szereplőitől (hipermarketek, gyárak, feldolgozók) a felesleges, de fogyasztható ételt, és osztja szét rászorulók között.

A Pet it budapesti mozgalom (pet = házi kedvenc) mottója: “Helyi kaja cicáknak, kutyáknak, növényeknek.” A célja, hogy a kezdeményezésben résztvevő éttermek fogyasztható konyhai hulladéka ne a szemétbe, hanem a környéken élő háziállatok, kis kedvencek gyomrába kerüljön. Az éttermek precízen felcímkézett dobozokba teszik a felesleges, de még felhasználható hulladékot, és
a gazdik számára elérhető hűtőbe helyezik azokat. Innen már vihető is az étel a regisztrált tagok számára, a dobozokat pedig elmosogatva visszavárják az étterembe.

Bár nálunk még nincs ilyen, az Európai Unió több országában létezik úgynevezett ingyenélők boltja, ahol lejárat közeli, vagy már lejárt, de még fogyasztásra alkalmas termékeket árulnak az erdeti ár töredékéért. A termékek mindazok számára elérhetőek, akik igazolni tudják, hogy jövedelmük egy bizonyos szint alatt van.

Az Egyesült Államokban tavaly indult el a freegan nevű mozgalom, amelynek tagjai a mások által kidobott dolgokból élnek. Ételt nem vásárolnak, helyette elkérik a boltoktól, termelőktől a felesleges, kukába szánt, de még használható, fogyasztható dolgokat, illetve kiszedik az éttermek, pékségek szeméttárolóiból az ennivalót.

Ha lejárt, még megeheted!

Lakossági részről a kidobásra ítélt ételek egy része azért kerül a kukába, mert lejárt a szavatosságuk. A szavatossági idő jelentésével sokan nincsenek tisztában, azt gondolják, abban a pillanatban, hogy elérkezik a termékre nyomtatott időpont, már ki is kell dobni. Ez azonban nem minden élelmiszer esetében van így. A szavatossági idő sokszor az üzleteknek szól, hiszen nekik nagyon komoly előírásokat kell betartani a termékek lejáratát illetően. Szerencsére sok élelmiszerbolt árazza le a lejárat előtt néhány nappal a termékeit, így ők sokkal kevesebb szemetet termelnek, nekünk pedig több marad a pénztárcánkban. Természetesen lejárt tej-, hús- és pékáru esetében jobban oda kell figyelnünk, de ha ellenőrizzük, hogy pl. az egy napja lejárt (amúgy agyonhőkezelt) tejföl, vagy joghurt valóban savanyú-e, sokszor kiderülhet, hogy még pont fogyasztható. A kekszek, édességek, cukor, só esetében nyugodtak lehetünk jóval a szavatossági idő lejárta után is: ezek nagyon sokáig elállnak még a kamránkban, ahogy a 10 százaléknál erősebb alkoholtartalmú italok esetében is, persze bontatlan állapotban.