A szupernóva a Leo (Oroszlán) csillagképben, a 33 millió fényévnyire található Messier 95 (M95 vagy NGC 3351) küllős spirálgalaxisban tűnt fel. A feltételezett csillagrobbanásról az első beszámolókat néhány nappal ezelőtt tették közzé, azóta a nagy obszervatóriumok is megerősítették az észleléseket – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.

A Nancy Elias-Rosa vezette kutatócsoport a hawaii Mauna Kea-csúcson működő kanadai-francia-hawaii teleszkóp (CFHT) legújabb felvételeit hasonlította össze a Hubble-űrteleszkóp által évekkel korábban az M95 katalógusjelű galaxisról készített képekkel. A régi felvételeken fedeztek fel egy olyan csillagot, amely vörös szuperóriásnak tűnik. A potenciális áldozat egy, a fejlődése végső stádiumában lévő masszív csillag. A feltételezések szerint az ilyen csillagok, miután már elhasználták nukleáris tüzelőanyag-készletüket, felrobbannak, és fekete lyukká vagy neutroncsillaggá válnak. Végső ellobbanásuk során óriási mennyiségű energiát bocsátanak ki, elárasztva fényükkel a világegyetemet.

„Pontosan olyan csillag, mint amilyet vártunk” – magyarázta Alex Filippenko, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem csillagásza, a kutatócsoport tagja.

A színképelemzési mérések kimutatták, hogy a szupernóva hidrogént tartalmaz. Ebből következik, hogy II típusú szupernóváról van szó.

A felvételek még mindig nem elég pontosak ahhoz, hogy precízen megállapíthassák a robbanás „áldozatát”. A kutatócsoport a jövő héten ismét megfigyeléseket végez a Mauna Kea hegycsúcson működő Keck teleszkóp adaptív optikai rendszere segítségével, amely igen éles felvételek készítését teszi lehetővé.

„Pontosabban határozhatjuk meg a szupernóva helyzetét, és így megállapíthatjuk, hogy az általunk feltételezett csillag robbant-e fel” – mondta Filippenko, megjegyezve, hogy bár a drámai események látszólag az asztronómusok szeme előtt játszódnak le, egy rég halott csillag haláltusáját követik nyomon.